Izaura barátai

Itt látható a bizonyítéka annak, hogy Telo, a higanymozgású brazil dalnok nem szeretne one-hit wonder maradni. A lenti klipben - ami jelenleg a brazil slágerlisták élbolyában van - szépen nyomonkövethető, hogy gizdul végig egy utcaszakaszt sztárként, de mégis megmaradva a Nép Fiának. Utóbbira az utal, hogy mindenki felé van egy-egy jó szava, egy-egy kedves gesztusa. A végén haverjával, Sorrisoval okoznak ugyan egy kis dugót a szórakozóhely bejáratánál, de sok lány bizonyára ezt is megbocsátja neki.
(Azt nem tudom, ezt is csórta-e híres slágeréhez hasonlóan.)

Brazília a világ elsőszámú kávé, cukornád és narancstermelője, kevésbé ismert, hogy itt készítik a világon a legtöbb kis és közepes nagyságú repülőgépet is.

Itt, 06.33-nál (vigyázat, német nyelv!)

Elkészült végre A Tropicália-film a 60-as, 70-es évek brazil zenéjével!

A dokumentumfilm rendezője Marcelo Machado, aki Caetano Veloso, Gilberto Gil, az Os Mutantes, Tom Zé, Gal Costa, Jorge Benjor stb. fényes korszakát mutatja be, és velük együtt a nagy fesztiválokat, őrületes hippiskedéseket. A rendező (a lenti videóban) egyebek mellett arról beszél, hogy direkt főleg nem jelenkori visszaemlékezésekkel, hanem korabeli képekkel dolgozott.

Kétnaponta csekkolom, mikor lesz már végre letölthető, mert gondolom, a magyar forgalmazók nem törik majd össze magukat, hogy behozzák a filmet. Brazíliában szeptember közepe óta vetítik, aki ott van éppen, azonnal induljon megnézni!

via donttouchmymoleskine

Itt a trailer, ami alapján szuper lesz a film:

Itt meg a rendező mondja el az okosságokat:

Végül pedig a film Facebook-oldala és az IMDB-oldala.

A Nemzeti Sport a maga informatív stílusában beszámolt arról, hogy elkészült a 2014-es vb (ugye azt már mindenki tudja, hogy Brazíliában lesz?) menetrendje, eszerint néhány meccs bizony jócskán bele fog nyúlni a magyar éjszakába. A Sao Paolo-i nyitómérkőzés is meglehetősen későn, közép-európai idő szerint 22 órakor kezdődik majd, de az igazi próbatételt a manausi és a cuiabái csoportmeccsek fogják jelenteni. Az eltolódás itt nem -5, hanem -6 óra a mi időzónánkhoz képest, ezért az ottani meccsek magyar idő szerint éjfélkor fognak kezdődni. Egyébként az 1994-es egyesült államokbeli vb óta először fordul elő, hogy több időzónában játszanak mérkőzéseket, de én arra is emlékszem, hogy a 2002-es japán-koreai vb alatt reggel voltak a csoportmeccsek, ami azért mindennél bénább.

A naptárunkat viszont elég, ha a jövő évi mikulás után kezdjük töltögetni, mivel csak 2013. december 6-án fogják kisorsolni a csoportok beosztását. De 2014. július 13-ra máris lemondhatunk minden programot, mert az tuti, hogy magyar idő szerint este kilenckor kezdődik a döntő a Maracanában - már ha addigra végeznek a felújítással.

Portugál gondok, elvándorlási hullám

Portugáliát nagyon sokáig Európa “szegényháza”-ként tartották nyilván. Ezen a státuson igyekezett segíteni az unióhoz való 1986-os csatlakozás, de a Caetano-rezsim alól való felszabadulás 1974-ben is pozitív hatással volt az ország gazdasági fejlődésére.

A 2008-as gazdasági világválság azonban jelentősen visszavetette az ország versenyképességét, romló gazdasági mutatók, gyengén teljesítő ipar, kereskedelem, az EU átlaghoz képest kiugróan magas munkanélküliségi ráta (az Eurostat adatai alapján jelenleg 15,7%) mind- mind az országból való elvándorlás lehetőségét vetette fel nem csak a fiatalabb generáció számára.

Az 1970-es években már megtapasztalták a portugálok ezt a fajta megélhetési okokkal magyarázható elvándorlási hullámot, akkor ugyancsak közel félmillióan hagyták el az Ibériai félsziget nyugati részét. A különbség a 70-es évekhez képest azonban az, hogy akkor leginkább Németországba, Franciaországba, Luxemburgba vándoroltak el a portugálok, mára pedig a migráció a volt gyarmatok felé, a kevésbé fejlett államokba is irányul (Angola, Mozambik, Brazília).

Fotó innen

A 90-es években is aktív volt a migrációs mozgás például Brazília és Portugália között, csak akkor éppen fordított irányú. Jelenleg a brazilok alkotják egyébként a legnagyobb bevándorlói közösséget Portugáliában, de már növekszik a visszatérést választók száma is. A ténylegesen dübörgő brazil gazdaság most újból csábítóvá teszi országát a portugálok számára.

Az elvándorlás közvetett okai között egyébként éppúgy jelen lehet az EU 27 tagállamra való bővítése, vagy akár a gazdasági globalizáció. A versenyképesség hiánya, az alacsony termelékenység pedig csak súlyosbítja a problémákat.

Ugyan mára inkább a legidősebb korosztályt érinti, de európai szinten példátlanul magas az írástudatlanok aránya (15%). Gazdasági elemzők szerint a mindenkori portugál kormánynak ezért lenne mit tennie oktatás, szakmai képzések terén, az EU-s alapokból áramló forrásokból pedig inkább erre a területre kellett volna átcsoportosítania a presztízsértékű beruházásokról (világkiállítás, labdarúgó Eb, infrastruktúra).

Az elmúlt öt évben mintegy félmillióan vándoroltak ki az adósságválsággal küzdő délnyugat-európai országból, azaz közel minden huszadik lakos hagyta el Portugáliát. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy egyre nagyobb számban hagyják el Portugáliát a képzett fiatalok, akik nem látnak jövőt a hitelválságtól sújtott, gazdasági recessziótól szenvedő országban.
A nyelvi problémák hiánya és a közös kultúra miatt Brazília is a kiutazás és munkavállalás egyik célpontjává vált.

Lisszabon

Míg Portugáliában már az egyetemi diploma, sőt a mesteri vagy doktori cím sem jelent biztos elhelyezkedési lehetőséget vagy megfelelő szakmai előmenetelt nyújtó munkahelyet, Brazíliában a felsőoktatásban is bekövetkezett expanzió ellenére -hiány van képzett szakemberekből.

Érdemes tehát felszállni a brazil gyorskocsira?

Az utóbbi években a nemzetközi sajtó szakított a Brazíliával kapcsolatos kliséivel, és figyelmét nemcsak a foci meg a szamba, hanem a brazil gazdaság is kezdi lekötni.

Az brazil gazdaság aranykorát 2002 és 2010 közöttre, Lula da Silva exelnök kétciklusnyi kormányzására szokás tenni, de tény, hogy a siker alapjait még Lula elődje, Fernando Henrique Cardoso rakta le. A feltörekvő gazdaságok elitklubjában, a BRIC-ben (Brazília, Oroszország, India, Kína) Brazília az egyik legfigyelemreméltóbb eredményeket produkálta, a részben általa alapított Mercosur – a Dél–amerikai Közös Piac – pedig lassan az EU és az Egyesült Államok gazdasági konkurensévé válhat.

Lula

Brazília önbizalomra tett szert, pláne miután a kétezres évek közepétől külföldi befektetők adták egymásnak a kilincset az országban: mindenki az elkövetkező évek szédítő fejlődésének részese akart lenni. 2002-2010 között a brazil gazdaság évente mintegy tíz százalékkal nőtt, miközben az államadósság rohamosan csökkent. Lula legfőbb eredménye talán mégis inkább az volt, hogy mindezekkel párhuzamosan csökkenteni tudta a szociális különbségeket: szociális projektjei a Fome Zero nevű éhezés elleni program, és a Bolsa Família, a gyerekek iskoláztatását és beoltottságát segítő program több millió kilátástalanságban élő családon segített.

Hiába csökkent radikálisan a mélyszegénységben élők és a munkanélküliek száma, továbbra is megmaradtak az országon belüli óriási különbségek; az extrém szegény észak-keleti országrészek nem tudták beérni a többieket. Lula kritikusai azt is felróják neki, hogy nem hajtott végre elegendő strukturális reformot, elmaradt például a jogrendszer és az adózás megreformálása.

2011 elején az ugyancsak szociáldemokrata Dilma Rousseff azzal a jelszóval vette át tőle a stafétabotot, hogy folytatja Lula összességében sikeres politikáját. 2011 elején még minden elemző cég azt jósolta, hogy Brazília ipara 2012-ben öt százalékkal nőni fog. Az első aggodalmas jelek ugyanakkor már Dilma kormányzásának elején mutatkoztak, amikor a brazil gazdaság a várthoz képest csupán 3,5 százalékkal növekedett. Ez pedig a legtöbb elemzés szerint nincs összefüggésben a piacok globális gyengülésével: a többi BRIC-állam fejlődése nem torpant meg.

Dilma

A kormány ideges lett, Rousseff pedig közgazdászként azonnal cselekedni akart. Néhány intézkedése erősen irritálta a befektetőket, például amikor tavaly szeptemberben 30 százalékos adót vetett ki a külföldi autókra. A gyengélkedő ipar helyett a mezőgazdaság kezdte el húzni az országot. Miram Leitao, a Globo újságírója szerint a kormány mindeközben pedig képes volt ügyesen elhitetni a nemzetközi sajtóval, hogy minden a legnagyobb rendben, a brazil gazdaság szárnyalása töretlen.

A brazil gazdaság fő gyengesége – Oroszországhoz hasonlóan – abban rejlik, hogy túl nagy hányadot képez az ország gazdag nyersanyagkészletének kiaknázása és külföldi piacokon való értékesítése. Ezért az ország nagyban függ a világpiaci árak alakulásától, valamint fő kereskedelmi partnereinek gazdasági helyzetétől, „így az elhúzódó globális válság negatív következményeit belső piaca sem tudja a végtelenségig semlegesíteni” – olvasható a Kitekintő szeptemberi cikkében.

Guido Mantega pénzügyminiszter viszont optimista, továbbra is bízik az idei négyszázalékos GDP-növekedésben, szakértők szerint viszont ez alig éri majd el a két százalékot. A brazil kormány szeptemberben bemutatta 2013. évi költségvetés tervezetét, ami szerint jövőre 4,5 százalékos évi GDP-növekedéssel számol.

Mindeközben az elemzők azzal riogatják a BRIC-országokat, hogy az eddigi, átlagosan 8 százalékos növekedés akár 6 százalékra is lassulhat. „A dráma még messze van, de a növekedési aranykor és a könnyű pénzek kora a BRIC-országokban is véget ért” – áll az ítélet egy augusztusi elemzésben. Egyes, még pesszimistább nézetek szerint a nemzetközi tőke most újabb feltörekvő piacot keres, az új Brazília pedig Mexikó lesz.

Óvatosabb hangok szerint Brazília marad továbbra is a külföldi befektetések kedvelt célországa, ami a következő évek nagy sporteseményei által igényelt infrastrukturális beruházások miatt valószínűleg nem is fog változni. Erre pedig Magyarországnak sem árt figyelnie: „A pillanatnyi körülmények is arra ösztökélhetik a hozzánk hasonló kisbefektetőket, hogy ha még nem szálltunk be, tegyük meg, és ha már az anyósülésen ülünk akkor semmiféleképpen sem hagyjuk el a brazil gyorskocsit.”

A cikket közösen írtuk Andrással, a Paragemblog szerkesztőjével.

A Brazíliában őshonos, a veszélyeztetett fajok közé sorolt taturól (magyarul a körülményes övesállat névre is hallgat) mintázzák a 2014-es brazíliai foci-vb hivatalos kabalafiguráját. A figura nevét az interneten szavaztatják meg, az Amijubi, a Fuleco és Zuzeco nevek közül lehet választani. A tatu már csak azért is telitalálat, mert veszély esetén képes sárgadinnye nagyságú labdaformájú gömbbé változni. 

A kabalafigura 3D-s modellezése (képek és infó innen)

Az Izaura barátai blog régóta szimpatizál a tatukkal, ezért üdvözli a döntést!

A nyáron ígértem egy posztot a hotelről, ahol pár hónappal azelőtt szállt meg Amy Winehouse (pontosan egyidőben az eggyel korábbi riói utammal), hogy szegény eltávozott az élők sorából. Nos, a hotel a hangulatos Santa Teresa dombján van, és az a neve, hogy Santa Teresa Hotel. Két kis utcácska között terül el lankásan-lécsősen, pazar kilátással, kis banánfákból álló lugassal, medencével (kilátással) és egy híresen jó étteremmel (kilátással), amit csak előzetes bejelentkezéssel lehet látogatni. Legnagyobb bánatomra mi nem ott szálltunk meg, mert a büdzsém öt helyett legfeljebb csak egy csillagot bírt volna el, de cimborámmal fel akartunk keresni egy ott dolgozó régi ismerősünket, és amíg megérkezett a munkába, elcsevegtünk a közlékeny biztonsági őrrel és lóbáltuk a lábunkat a lounge-ban.
A balra lent látható székeken ücsörögtünk (Foto: Santa Teresa Hotel)

Kapaszkodjon meg mindenki, elképesztően meglepő dolgokat mondott a biztonsági őr, hogy mit csinált ottléte alatt Amy Winehouse: vagy a medencében hűsölt vagy a bárban ivott!! Még valami hasonlóan meglepő dolgot is mesélt a figura, de arra sajnos már nem emlékszem.

A medence Foto: Santa Teresa Hotel

Miután mindezt megtudtuk az őrtől (a hotelt a fönt és a lenti bejáratnál is fekete öltönyös-napszemcsis jól megtermett őrök védik) besétáltunk a kis hotel rusztikus hangulatú előcsarnokába, ahol titkos fotófelvételek készítésével és tégla nagyságú luxuskiadványok olvasgatásával ütöttük agyon az időt. Amúgy elég jól ki volt gondolva az enteriőr a modernt a természetessel keverő eco-chic stílusban, nem meglepő, hogy a hotel kapott is egy csomó design díjat: tropical design, rengeteg fa, a bennszülött indiánok művészetére finoman utaló hangulat, explicit indiánozás csak módjával, sok kedves fából faragott állat, köztük egy tobzaska (vagy tatu). Meg néhány francia vendég, akiket jól megbámultunk.

Foto: Santa Teresa Hotel

Utána olvastam, és kiderült, hogy minden szobában menő brazil designerek egyedi munkái vannak kiállítva (Sergio Rodrigues, Carassas, Studio Vitty, Zemog, Rock Lane). A legolcsóbb szoba úgy tűnik, hogy 890 real éjszakánként (kb. 95 000 HUF), a loft viszont kicsit drágább, azért 3300 reált kell perkálni (kb. 353 ezer HUF), viszont meg is kapta a WORLD'S BEST SUITE díját a Wallpaper Magazine-tól. A nászutasokkal viszont igazán elnézők, mert a négy éjszakás nászutas csomagért masszázzsal, reggelivel és ebéddel csupán 700 reált kérnek éjszakánként (kb. 75 ezer HUF).

A bár, ahol Amy Winehouse ivott (Foto: Santa Teresa Hotel)

Amúgy a másfél óra alatt senki nem kérdezte, hogy miért üldögélünk a kb. 60 négyzetméteres lounge-ban, sőt, még a vécét is készségesen megmutatták és tollat és papírt is adtak, amikor azt hittem, hogy már sosem jön meg az ismerősünk és kénytelenek leszünk üzenetet hagyni neki. Hát ilyenekkel töltöttük az időt P. megérkezéséig, aki a nála közel egy méterrel alacsonyabb Amy testőre volt 2011 januárjában.

Itt pedig a suttyomban készült felvételek:

Ez a hangulatos banánlugas vezet a hotelba

Ahol kényelmes fotelekben, indián fejdísz alatt lehet luxuskönyveket olvasni

Akár fa tatunak is

A székek pedig híres designerek munkái

Minden második órában egy újabb ember lesz milliomos Brazíliában a Forbes magazin szerint. 2011-ben a lap összeszámolta a hatalmas ország milliomosait (azt nem tudom, hogy reálban vagy dollárban számolt) és 160 ezer (ez kb. Pécs lakosságának felel meg) milliomost és nagyjából 30 milliárdost talált. Hetven százalékuk São Paulo és Rio de Janeiro államban él.

Könnyfakasztóan vicces, önirónikus oktatóvideó a carioca beszéd- és életstílusról, hétköznapokból vett jelenetekkel a Shit New Yorkers Say mintájára. Néhány kommentelő szerint inkább csak a Zona Sul-ra (déli, gazdagabb városrész) jellemző, ami szerintem is igaz. A parkolást elősegítő idegesítő flanelinháktól, a felrobbanó csatornafedőktől, a légkondicionált buszoktól, a Dengue-szúnyog csípésétől, a langyos sörtől és mindenekelőtt a foci vb-től (imagina na Copa!) való félelemig minden benne van.
Isteni lenne megcsinálni a Shit Budapester Say-verziót, ha valaki tervez ilyet, szóljon mindenképp, fantasztikus panaszkodó buli lenne!!

Néhány héttel ezelőtt egy készülő cikkhez segítséget kért az egyik kolléganőm, aki olyan embereket keresett, akikre valaki főz. Gyorsan meg is kérdeztem riói barátnőmet, J.-t, aki még aznap villámgyorsan meg is válaszolta a kérdéseket. A cikkbe végül nem került be, a blogba viszont remekül jön, úgyis régóta írni akartam a brazil bejárónőkről.

Úgyhogy először itt egy idézet egy régebbi cikkemből – hogy meglegyen, miről is van szó -, utána pedig a villáminterjú J.-val, akinél többször laktam egy-két hetet. Túlzás nélkül állíthatom, hogy J. a világ egyik legkiválóbb és leghumánusabb embere, elképesztő szociális érzékenységgel, és még mielőtt még valaki egy elkényesztetett úrikisasszonyra gondolna: középosztálybeli, keményen dolgozó nő a harmincas évei elején, aki egy kétszobás lakásban lakik az öccsével a Copacabana városrészben, ami nálunk mondjuk az Újlipótváros jobb részeinek vagy a Moszkva tér környékének felel meg.

”A brazil közép- és felsőosztály ma bejárónőt tart. Ezek a nők és asszonyok jobbára az ország szegény, elmaradott, észak-keleti részéről származnak, innen költöznek a part menti nagyvárosokba. Jobbára feketék, nem ritkán analfabéták (…), a szerencsésebbek egyetlen helyen dolgoznak. Egy ilyen nő jól keres, van szabadnapja és még szállást is kap; a kevésbé szerencsések valamelyik szegénynegyedben húzzák meg magukat, és onnan pendliznek rosszul fizető munkahelyeikre hetente hétszer naponta akár kétszer két órát is.

A Rióban vagy más nagyvárosban szolgáló cseléd álmodni sem mer egy olyan óceán-közeli lakásról, ahol fél életén át törli a port és főzi vasárnaponként a brazilok nemzeti eledelét, a feijoadát. A fáradságos munkával megkeresett pénz nagy részét hazaküldi az otthon maradottaknak, hiszen nem ritka, hogy egymaga tart el 5-6 családtagot. Roppant teher nyomja a vállát: ha ő kiesik a munkából, az sok esetben a szó szerinti éhezést jelenti szeretteinek.”

Ez pedig a miniinterjú J.-vel főzés-bejárónő témában:

Mennyire megszokott a családodban és a baráti körödben, hogy háztartási alkalmazott főz rátok?
Brazíliában élünk, és ez nálunk már régóta elterjedt a nem szegény háztartásokban. Amióta folyamatosan javul az ország gazdasági helyzete, egyre nehezebb olyan embert találni, aki a hét több napján is tud főzni rád. Az mindenesetre továbbra is elég megszokott, hogy a bejárónő előre megfőz néhány napra, és aztán lefagyasztja az ételt, így minden napra van vacsora vagy ebéd. A családom és barátaim 80 százalékánál ez a helyzet. A nálunk lévő hölgy majdnem 35 éve a családunknak dolgozik, úgyhogy családtagként tekintünk rá.

Vannak olyan ételek, amiket kedvelsz, de nem tudja elkészíteni?
Nem tud írni és olvasni, úgyhogy ha erre kérném, meg kellene mutatnom neki, hogy kell elkészítenie az olyan ételeket, amiket rutinból nem tud megcsinálni vagy nem ismer.

Vannak más feladatok is, amik a főzésen kívül rá hárulnak a háztartásban?
Mivel bejárónőként tevékenykedik és hétfőtől péntekig nálunk is lakik, az összes házimunkát ő végzi: főz, takarít, vasal stb.

Szokták furcsállni a nem brazil barátaitok, hogy bejárónőtök van?
Mindig. Azt gondolják, hogy gazdagok vagyunk. Pedig voltaképpen az egész arra vezethető vissza, hogy Brazíliában a világon a legnagyobb a szakadék a legszegényebb és a leggazdagabb emberek között, tulajdonképpen ez szülte ezt a helyzetet is.

A téma egyébként vitatott Brazíliában: van, aki egyenesen a rabszolgaság továbbélését látja a bejárónői rendszerben. Mivel eddig több olyan barátnőmnél vagy cimborámnál laktam Rióban, aki bejárónőt tart (sőt, egy eset kivételével csak ilyen helyeken laktam), és mindenki nagyon emberségesen bánt az alkalmazottaival plusz elmondása szerint rendesen meg is fizette őket, nem feltétlenül értek ezzel egyet. Például 2006-ban egy olyan családnál laktam Rio Jardim Botanico nevű városrészében, ahol abból is látszott, hogy a bejárónő egyáltalán nincs elnyomva, hogy láthatóan nagyon jól szórakozott azon - és többször harsányan kinevetetett -, amikor rosszul ejtettem ki a gyömbér szót illetve kifejezetten volt kedve haverkodni velem és szintén vendégeskedő Eszter barátnőmmel. És nem azért, mert erre utasították volna a főnökei, vagyis a család.
(A témában angol nyelvű must read ez az egyetemi tanulmány, illetve a fenti film.)