Izaura barátai

Remek dolgozat olvasható a portugál ügyekkel foglalkozó Paragemblogon a sertanejo nevű brazil zenei műfajról. Íme pár idézet:

"Egészen biztos vagyok benne, hogy brazil sertanejo műfajjal Magyarországon a 15-29 éves korosztály nagy része már találkozott, csak éppen nem tud róla. Elég csak annyit mondanom, hogy Michel Teló és Ai Se Eu Te Pego. Na ugye?!

Ez kb. ugyanakkora sláger volt tavaly nyáron Brazíliában, mint Telo, csak valahogy Európába nem nagyon szivárgott át

Az egykori portugál gyarmat Brazília jelenleg legnépszerűbb zenei műfaja az 1920-as években született, jellemzően a vidéki kisebb városokban honosodott meg, majd onnan terjedt tovább. Alapvetően 4 korszakra osztható a sertanejo zenei fejlődése, a 20-as évektől nagyjából a II. világháborúig tartott az első; a ’60-as, ’80-as években vált újra népszerűvé, illetve napjainkban “sertanejo universitário” néven. (...) Brazíliában testvérpárok a legnagyobb sertanejo előadók, egyikük viszont mindig háttérbe szorul és inkább a vokalista szerepet tölti be. (...) Általában egyetemi bulikon játsszák ezeket a dalokat, melyek mondanivalója ettől függetlenül nem kifejezetten emelkedett."

A teljes szöveg - őrületes statisztikával, képekkel, videókkal - itt.

Ahogy a beharangozóban írtuk, a Szigeten lépett fel a New Yorkban élő Bebel Gilberto, akiről ezután két cikk is megjelent a Quarton. Először interjút készítettünk az igazán kedves énekesnővel - aki azzal kezdte a beszélgetést, hogy megköszönte, hogy érdeklődünk iránta, majd a twitterén is megírta, hogy milyen jók voltak a budapesti interjúk; aztán egy szép koncertkritika is megjelent róla. Mindkettőből idézek, hogy a kedves blogolvasó kedvet kapjon a további klikkoláshoz, illetve szemléztem a magyar sajtót is. Ja, és az is milyen szimpatikus már, hogy direkt azért érkezett két nappal a Sziget előtt Budapestre, hogy legyen ideje várost nézni, mivel még sosem járt itt. Élő legenda apja pedig a lelkére kötötte, hogy egyen egy gulyáslevest.

Részlet az interjúból:

És most, hogy Brazília már nem csak "a jövő országa" - ahogy a brazil mondás tartotta -, hanem a jelené, nem gondoltál arra, hogy visszaköltözöl? A gazdaság vágtat, sokat javult a közbiztonság, emberek milliói kerülnek ki a szegénységből.

Szívesen töltenék több időt a paradicsomi helyeken, amikor Brazíliában vagyok, de általában dolgoznom kell ott. Brazília jelen pillanatban pont a szárnyaló gazdasága miatt nagyon drága, ami sokaknak jó. Abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ez a braziloknak annyira jó lenne, ahogy abban sem vagyok biztos, hogy fel vannak rá készülve. Nagyon bonyolult ez a mostani helyzet, tartok tőle, hogy hamarosan egy nagy bukás következik. Lehetetlen, hogy sokáig tartható legyen ez a szárnyalás, Rio már most olyan drága, mint London. Most voltam ott két hete, és míg régebben egy dollárba került egy kókuszlé, most négy volt. De az tény, hogy Brazília jelentőségteljes pillanatot él meg, aminek nagyon örülök. Az is nagyszerű, hogy egyre több ember kezdi megismerni Brazíliát. Nem rejtegethetem Brazíliát titokként a szívemben, meg kell osztanom másokkal is.
(A továbbiak itt)

Részlet a koncertkritikából:

"Bebel Gilberto trükkje a roppant csábító színpadi jelenlét. Fotókon, illetve az interjú alatt civilben olyan határeset számomra, nehezen tudom eldönteni, hogy vonzó-e vagy sem. A színpadon viszont ez egyértelműen, minden kétséget kizáróan eldől: az, de még mennyire. Nemcsak a ravasz ruha tehet erről, bár az is kétségkívül sokat segít. Nem is önmagában a folyamatos show, vagy inkább cicázás: hogy Bebel Gilberto táncol, incselkedik, mosolyog, integet, mutogat, beszélget, bohóckodik; leül és keresztbe teszi a lábát; gitárosát meghatott rögtönzött dalocskával mutatja be; tá-tánál bonyolultabb ritmust tapsoltat; mi több, PUSZIT KÜLD. Meg persze hogy hosszú ideje ez a legjobb koncertje, mondja."
(A továbbiak itt)

Itt pedig az Index szolidan lelkes koncertkritikája. A Magyar Nemzet (egy? vagy kettő?) újságírója viszont mélyen csalódott a produkcióban: "Bebel Gilberto fellépése hatalmas csalódás volt, legalábbis nekünk, akik ismerik az eredeti verziót. Bebel Gilberto bossa novája eredetileg elegáns, játékos és finom, itt viszont, amit előadott, inkább agresszívnek, egysíkúnak és közönségesnek hatott: talán még a feldolgozásoknál is széttördeltebb bossa novával, szellemtelen elektronikával és ritmussal."

Több cikket nem találtam a szigetes koncertjéről a Világhálón, ha mégis van, valaki kommentelje be pls.

Lehet, hogy gyermeteg a lelkem, de évek óta odavagyok a naiv festészeti alkotásokért. Vásároltam is néhány éve egy pálmafás-virágokat csónakban úsztató igen hangulatos és harsány képet a hippi piacon az Ipanemán (ami már csak nyomokban hippi, inkább a WAMP és egy kézműves piac keveréke, csak megmaradt a neve a hatvanas évekből).

Úgyhogy boldogan tébláboltam úgy két órát a világ legnagyobb naiv festészeti múzeumában, a MIAN-ban. Egyébként vicces volt a rengeteg ricsajozó gyerek és gyerekcsoport illetve, hogy nem szólt rájuk senki. És az is érdekes volt, hogy simán engedélyezték a fotózást. De a legérdekesebb az volt, hogy a naiv festőknek szemlátomást nem a legerősebb oldaluk a helyesírás (lásd Rambo), egy csomó vicces elírást találtunk a képeken. A múzeum három szintes, alul vannak a nembrazilok, a többi brazil; egy magyar alkotót is kiállítottak, róla két poszttal korábban van szó (neki meg a muzeológusok írták el a nevét).
Aki felmegy a Krisztus-szoborhoz a Corcovadóra, ne dobja el a jegyét, mert felmutatva jelentős kedvezményt kap az amúgy nem annyira vészes belépő árából.

Íme a nembrazil alkotók:

Innentől a brazil alkotók (külön felhívom a figyelmet a riói életképekről készült részletekre):

Szegény Rambónak elírták a nevét:

A híres amazonasi rózsaszínű delfin, amint a parton nézelődik:

A síró-gyászoló állatos környezetvédelmi témájú képek voltak a kedvenceim:

Csomó gyerek volt, ez pl. egy iskolai csoport:

Kilátás a múzeum teraszáról
A képek többségét én csináltam, néhányat Faludi Tamás cimborám.

Otto rocks!!! Csodás brazil rock 2010-ből, helyenként harminc évvel korábbi hangzással. A címnek megfelelően valóban hatperces, ahogy egy nyomokban pszichedelikus rockszámtól az elvárható.

Itt meg a szuper Céu fícsöringelésével:

Éspedig Bebel Gilberto, aki nekem személyesen nem tartozik a legnagyobb brazil kedvenceim közé, de értékelem a gesztust. A Quart is:

"Na végre, lesz egy brazil fellépő is a Szigeten - igaz, nem a Világzenei, hm, Party Nagyszínpadon (ami nem véletlenül nem szerepel kiemelten ajánlónkban; az okokat lásd tavalyi, de az idei programra is érvényes cikkünkben). Bebel Gilberto mondhatni beleszületett a bossa novába: Joao Gilberto és Miucha lánya, Chico Buarque unokahúga; és bár sajna dolgozott Mark Ronsonnal is, azért így is várjuk. (A38, augusztus 10., 21.40)"

(több róla itt)

Rióban található a világ legnagyobbjának tartott naiv festők múzeuma, a MIAN, közvetlen a Corcovadora vezető sikló lábánál. A főleg brazil festőkre koncentráló múzeum alagsorában helyet kapott egy nemzetközi gyűjtemény is, ahol meglepődve fedeztem fel egy hazai szerzőt, bizonyos Surinyánét és az ő 1984-ben Mártélyban készült képét. Íme:

A magyar Surinyáné-Sunrigane képe, amit Mártélyban festett

És a félrevezető aláírás (végülis csak egy évszám van a név és a helységnév között)

Aztán ez lett belőle

A meglepetés az ismertető kiírásban jött, a brazil muzeológusok ugyanis kicsit szabadon értelmezték a magyar szerző nevét, nem sokat vesződve a betűzgetéssel: az önmagában még hagyján, hogy a művész vezetéknevéből keresztnév lett, de még csak azt sem sikerült helyesen leírni, hanem, amint a képen látható, Sunrigane lett szegény Surinyánéból (aki nagy valószínűséggel Surinyáné Borsodi Katalin naiv művész). És ha ez nem lenne elég, a nagy nyári alkotótáborok helységének nevét, Mártélyt, nagyvonalúan megtették vezetéknevévé. Így a kiírás szerint Sunrigane Martely készítette a képet (az évszámot szerencsére sikerült nem elrontani).

A helyszínen nem jeleztem a tévedést, mert siettem, de azt hiszem, írok egy levelet a múzeumnak a trehányságról.

A kép úgynevezett nemzetközi kontextusban

A képek azért ilyen bénák, mert egy rettenetesen gagyi turista géppel készítettem, mert még mindig él bennem a reflex, hogy Rióba nem szabad értékes műszaki tárgyakat vinni. Pedig tényleg rengeteget javult a közbiztonság.

Végre végre itt van a Telo-sláger méltó magyar coverelése: Pákó levonult a Duna-partra úgy kb. Csepelnél, és megcsinálta az Ai Se Eu Te Pego átíratát. A brazil nyár slágere így most már a magyar nyárban is megfelelő tolmácsolásban hallható. Az Izaura-blog szívből gratulál az eredményhez!

Itt egy háromrészes dokumentumfilm, ami megmondja. Van egy riói cimboránk, aki annyira odavan a Bogaráért (brazilul Fusca), hogy nemrég magára is tetováltatta. Mondjuk nincs mit csodálkozni ezen a nagy szereteten: átlag négy órát állnak a dugóban kettesben munkába menet és jövet. Szerintem a csajával kevesebb időt tölt naponta. (A film a 2009-es ötvenedik jubileumra készült.)

Egy Remição pela Leitura (kb. megváltás az irodalom révén) nevű új rendelkezés szerint  több brazil fegyintézet rabja előbb szabadulhat, ha sok könyvet olvas. Az, aki végigolvas egy könyvet, négy nappal hamarabb szabadul. Van ugyanakkor korlátozás: évente legfeljebb 48 napot olvashatnak "le" büntetésükből az elítéltek, azaz 12 könyv a beszámítható maximum. A könyvek témája lehet irodalom, filozófia, tudomány. A raboknak fogalmazást kell írni minden elolvasott könyvről, ám nem összecsapott, agyonjavítgatott zagyvaságot; plusz a börtön vezetése a megfelelő helyesírást és a külalakot is megköveteli.

Kép innen

További megkötés, hogy csak azok a rabok vehetnek részt az olvasóprogramban, akiket arra méltónak talál a börtön különleges bizottsága - írja a Daily Telegraph című brit lap (illetve az MTI).

Az O Estado De S. Paulo című brazil napilap felkérte Emma Butler grafikust, hogy készítsen egy posztersorozatot azokról a sportokról, amelyekkel Brazília indul az idei Nyári Olimpiai Játékokon (ami Londonban lesz ugyebár július 27. és augusztus 12. között).

Az Olimpiához közeledve havonta jelennek meg a poszterek a lap printkiadásának közepén. A következő sportokat rajzolta le: úszás, judo, röplabda, foci, kosárlabda, atlétika, kerékpár, és tenisz. A képeken a brazil egyenruha, a felszerelés, a játékvezetői egyeruha, a pálya, sőt, még az időmérő eszköz is látható.

És az mennyire őrülten izgi, hogy a következő olimpia már Rióban lesz.

via