Portugál gondok, elvándorlási hullám

Portugáliát nagyon sokáig Európa “szegényháza”-ként tartották nyilván. Ezen a státuson igyekezett segíteni az unióhoz való 1986-os csatlakozás, de a Caetano-rezsim alól való felszabadulás 1974-ben is pozitív hatással volt az ország gazdasági fejlődésére.

A 2008-as gazdasági világválság azonban jelentősen visszavetette az ország versenyképességét, romló gazdasági mutatók, gyengén teljesítő ipar, kereskedelem, az EU átlaghoz képest kiugróan magas munkanélküliségi ráta (az Eurostat adatai alapján jelenleg 15,7%) mind- mind az országból való elvándorlás lehetőségét vetette fel nem csak a fiatalabb generáció számára.

Az 1970-es években már megtapasztalták a portugálok ezt a fajta megélhetési okokkal magyarázható elvándorlási hullámot, akkor ugyancsak közel félmillióan hagyták el az Ibériai félsziget nyugati részét. A különbség a 70-es évekhez képest azonban az, hogy akkor leginkább Németországba, Franciaországba, Luxemburgba vándoroltak el a portugálok, mára pedig a migráció a volt gyarmatok felé, a kevésbé fejlett államokba is irányul (Angola, Mozambik, Brazília).

Fotó innen

A 90-es években is aktív volt a migrációs mozgás például Brazília és Portugália között, csak akkor éppen fordított irányú. Jelenleg a brazilok alkotják egyébként a legnagyobb bevándorlói közösséget Portugáliában, de már növekszik a visszatérést választók száma is. A ténylegesen dübörgő brazil gazdaság most újból csábítóvá teszi országát a portugálok számára.

Az elvándorlás közvetett okai között egyébként éppúgy jelen lehet az EU 27 tagállamra való bővítése, vagy akár a gazdasági globalizáció. A versenyképesség hiánya, az alacsony termelékenység pedig csak súlyosbítja a problémákat.

Ugyan mára inkább a legidősebb korosztályt érinti, de európai szinten példátlanul magas az írástudatlanok aránya (15%). Gazdasági elemzők szerint a mindenkori portugál kormánynak ezért lenne mit tennie oktatás, szakmai képzések terén, az EU-s alapokból áramló forrásokból pedig inkább erre a területre kellett volna átcsoportosítania a presztízsértékű beruházásokról (világkiállítás, labdarúgó Eb, infrastruktúra).

Az elmúlt öt évben mintegy félmillióan vándoroltak ki az adósságválsággal küzdő délnyugat-európai országból, azaz közel minden huszadik lakos hagyta el Portugáliát. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy egyre nagyobb számban hagyják el Portugáliát a képzett fiatalok, akik nem látnak jövőt a hitelválságtól sújtott, gazdasági recessziótól szenvedő országban.
A nyelvi problémák hiánya és a közös kultúra miatt Brazília is a kiutazás és munkavállalás egyik célpontjává vált.

Lisszabon

Míg Portugáliában már az egyetemi diploma, sőt a mesteri vagy doktori cím sem jelent biztos elhelyezkedési lehetőséget vagy megfelelő szakmai előmenetelt nyújtó munkahelyet, Brazíliában a felsőoktatásban is bekövetkezett expanzió ellenére -hiány van képzett szakemberekből.

Érdemes tehát felszállni a brazil gyorskocsira?

Az utóbbi években a nemzetközi sajtó szakított a Brazíliával kapcsolatos kliséivel, és figyelmét nemcsak a foci meg a szamba, hanem a brazil gazdaság is kezdi lekötni.

Az brazil gazdaság aranykorát 2002 és 2010 közöttre, Lula da Silva exelnök kétciklusnyi kormányzására szokás tenni, de tény, hogy a siker alapjait még Lula elődje, Fernando Henrique Cardoso rakta le. A feltörekvő gazdaságok elitklubjában, a BRIC-ben (Brazília, Oroszország, India, Kína) Brazília az egyik legfigyelemreméltóbb eredményeket produkálta, a részben általa alapított Mercosur – a Dél–amerikai Közös Piac – pedig lassan az EU és az Egyesült Államok gazdasági konkurensévé válhat.

Lula

Brazília önbizalomra tett szert, pláne miután a kétezres évek közepétől külföldi befektetők adták egymásnak a kilincset az országban: mindenki az elkövetkező évek szédítő fejlődésének részese akart lenni. 2002-2010 között a brazil gazdaság évente mintegy tíz százalékkal nőtt, miközben az államadósság rohamosan csökkent. Lula legfőbb eredménye talán mégis inkább az volt, hogy mindezekkel párhuzamosan csökkenteni tudta a szociális különbségeket: szociális projektjei a Fome Zero nevű éhezés elleni program, és a Bolsa Família, a gyerekek iskoláztatását és beoltottságát segítő program több millió kilátástalanságban élő családon segített.

Hiába csökkent radikálisan a mélyszegénységben élők és a munkanélküliek száma, továbbra is megmaradtak az országon belüli óriási különbségek; az extrém szegény észak-keleti országrészek nem tudták beérni a többieket. Lula kritikusai azt is felróják neki, hogy nem hajtott végre elegendő strukturális reformot, elmaradt például a jogrendszer és az adózás megreformálása.

2011 elején az ugyancsak szociáldemokrata Dilma Rousseff azzal a jelszóval vette át tőle a stafétabotot, hogy folytatja Lula összességében sikeres politikáját. 2011 elején még minden elemző cég azt jósolta, hogy Brazília ipara 2012-ben öt százalékkal nőni fog. Az első aggodalmas jelek ugyanakkor már Dilma kormányzásának elején mutatkoztak, amikor a brazil gazdaság a várthoz képest csupán 3,5 százalékkal növekedett. Ez pedig a legtöbb elemzés szerint nincs összefüggésben a piacok globális gyengülésével: a többi BRIC-állam fejlődése nem torpant meg.

Dilma

A kormány ideges lett, Rousseff pedig közgazdászként azonnal cselekedni akart. Néhány intézkedése erősen irritálta a befektetőket, például amikor tavaly szeptemberben 30 százalékos adót vetett ki a külföldi autókra. A gyengélkedő ipar helyett a mezőgazdaság kezdte el húzni az országot. Miram Leitao, a Globo újságírója szerint a kormány mindeközben pedig képes volt ügyesen elhitetni a nemzetközi sajtóval, hogy minden a legnagyobb rendben, a brazil gazdaság szárnyalása töretlen.

A brazil gazdaság fő gyengesége – Oroszországhoz hasonlóan – abban rejlik, hogy túl nagy hányadot képez az ország gazdag nyersanyagkészletének kiaknázása és külföldi piacokon való értékesítése. Ezért az ország nagyban függ a világpiaci árak alakulásától, valamint fő kereskedelmi partnereinek gazdasági helyzetétől, „így az elhúzódó globális válság negatív következményeit belső piaca sem tudja a végtelenségig semlegesíteni” – olvasható a Kitekintő szeptemberi cikkében.

Guido Mantega pénzügyminiszter viszont optimista, továbbra is bízik az idei négyszázalékos GDP-növekedésben, szakértők szerint viszont ez alig éri majd el a két százalékot. A brazil kormány szeptemberben bemutatta 2013. évi költségvetés tervezetét, ami szerint jövőre 4,5 százalékos évi GDP-növekedéssel számol.

Mindeközben az elemzők azzal riogatják a BRIC-országokat, hogy az eddigi, átlagosan 8 százalékos növekedés akár 6 százalékra is lassulhat. „A dráma még messze van, de a növekedési aranykor és a könnyű pénzek kora a BRIC-országokban is véget ért” – áll az ítélet egy augusztusi elemzésben. Egyes, még pesszimistább nézetek szerint a nemzetközi tőke most újabb feltörekvő piacot keres, az új Brazília pedig Mexikó lesz.

Óvatosabb hangok szerint Brazília marad továbbra is a külföldi befektetések kedvelt célországa, ami a következő évek nagy sporteseményei által igényelt infrastrukturális beruházások miatt valószínűleg nem is fog változni. Erre pedig Magyarországnak sem árt figyelnie: „A pillanatnyi körülmények is arra ösztökélhetik a hozzánk hasonló kisbefektetőket, hogy ha még nem szálltunk be, tegyük meg, és ha már az anyósülésen ülünk akkor semmiféleképpen sem hagyjuk el a brazil gyorskocsit.”

A cikket közösen írtuk Andrással, a Paragemblog szerkesztőjével.