Izaura barátai

Egy cukipofa gyerekfilm nézhető meg teljes egészében a youtube-on: a Menino Maluquinho, amit egy rajzfilmből filmesítettek meg (talán emiatt is emlékeztet egy kicsit a Dennis, a komiszra, vagy a magyar gyerekfilmek közül a Hahó, a tengerre - ami amúgy szintén fent van a youtube-on). Nem néztem még meg, csak végigpörgettem, ami alapján pompás kalandok folynak szuper helyszíneken, pl. Paraty-ban. Portugálul van, angol felirat nélkül.

Kép a filmből ill. a teljes film (érdemes kirakni teljes képrenyőre):

Péntek este fél 8-tól Budapesten, a Toldi mozi nagytermében látható a Bay Of All Saints című amerikai-brazil dokumentumfilm. A filmet hat éven át forgatta Annie Eastman rendező három anyáról, akik egyedül nevelik gyerekeiket egy bahiai vízi favelában. Amikor a helyi kormányzat fel akarja számolni a szegénynegyedet, hirtelen szembe kell nézniük a hajléktalanság veszélyével. A film a Ha érteni akarod a világot-filmfesztiválon látható 500 forintos belépőjegyért.

Még nem láttam, de aki igen, az azt írja róla, hogy megindító történet a három nő harcáról a kilátástalanság ellen. (Alább a trailer, ez pedig itt a film linkje.)

A trailert végigkíséri a berimbau nevű capoeirás hangszer hangja, amiről kiderült, hogy nem véletlen, mivel a rendezőnő capoeirázik. Itt egy beszélgetés a filmrendezővel, sok filmrészlettel.

Itt pedig a filmfesztivál programja.

Egyetlen terméknek sem vagyok a titkos marketingese, sőt (bánatomra) még egyetlen brazil cég sem keresett meg, hogy szponzorálná a blogomat, szóval az őszinte lelkesedés íratta velem ezt a posztot.

Miután viszonylag gyakran utazom Európában, egyre több helyen látom ezt a három élelmiszert: az egyik a Guarana Antarctica nevű üdítő, a másik a pao de queijo (legfőképpen por formában), a harmadik az acai nevű gyümölcs pépje hűtött italként (máshogy nincs értelme, mert magasabb hőmérsékleten elmegy a hatóanyaga).

Az elmúlt három hónapban Portugáliában és Dublinban is szuperegyszerűen hozzájutottam mindhárom élelmiszerhez, de nem kell ilyen messzire menni: augusztusban Bécsben vásároltam guarana üdítőt illetve vehettem volna pao de queijót is fagyasztva, ha nem lett volna kint éppen 30 fok.

Mindezek után mindig elkeseredek, hogy ezek a kitűnő termékek vajon miért nem tudják átlépni a magyar határt (oké, mindkettő felbukkan olykor budapesti brazil éttermekben, de az havonta csak max pár tucat emberhez jut el).

Portugáliában vásárolt termék

Visszakanyarodva a címhez, szerintem nagyon egyszerű okból tennék boldogabbá a magyarokat ezek a termékek: nem feltétlenül azért, mert - az acait kivéve - annyira egészségesek lennének, hanem mert finomak és új, szokatlan ízeket tartalmaznak, ráadásul még csak nem is különösebben drágák. A pao de queijo ráadásul gluténmentes. Szóval nagyon boldog lennék, ha a mondjuk a rengeteg ázsiai üzlet, aminek nagy része úgy is Bécsből hozza be a termékeit, a bécsi raktárban néha rányúlna ezekre is.


Pao de queijo a sütés előtt és a sütés után - Dublinban vásárolt brazil porból

Ha valakinek netán vannak információi, hogy valahol mégis kaphatók ezek Magyarországon, kérem, azonnal posztoljon!

Este indul az Országos latin-amerikai filmnapok, melynek csupa díjnyertes filmje Budapesten főleg a Cirkóban és vidéki városokban láthatók majd. Mondjuk becsúszott egy portugál film is, de ennek én kimondottan örülök. A fesztivál nyitó díszelőadása a Violeta lesz a Toldi moziban csütörtök este.

Tabu

Először is lesz egy bódítónak tűnő, szép lassú tempójú brazil film, a Historias que so existem quando lembradas, amit nem láttam, de a trailere alapján nagyon szívesen megnézném:

Másrészt lesz egy óriási kedvencem, a Tabu (Miguel Gomes filmje), ami ugyan nem latin-amerikai, hanem portugál (bár tény, hogy közreműködtek benne brazilok is); de sebaj, ha egyszer ez volt az egyik legjobb film, amit tavaly láttam, kapott is a Berlinalén két díjat. Ha most Magyarországon lennék, azonnal rohannék a moziba. Ráadásul a filmnapok vendégei lesznek a film szereplői, Manuel Mesquita és Carloto Cotta is.

És végül még egy film a programból, a mexikói Post Tenebras Lux, melynek rendezője, Carlos Reygadas tavaly Cannes-ban elvitte a legjobb rendezésnek járó díjat:

Részletes program itt a kívánt napra/címre/helyszínre klikkolva.

Csak egy villámgyors lapszemle, mert körmömre ég a munka, a teljes cikk itt olvasható a Kitekintőn, én most csak pár érdekességet másoltam ide:

"A Brazíliában kéthavonta megjelenő IBEF (Pénzügyi Vezetők Brazil Intézete) gazdasági lap  2013. februári-máricusi számában jelent meg Sérgio Eduardo Moreira Lima, Brazília budapesti nagykövetének cikke a magyar-brazil gazdasági, politikai, oktatási és kapcsolatokról. A cikk kiemeli a 2012 novemberében rendezett gazdasági vegyes bizottsági ülés és a Sao Paulo-i üzleti fórum jelentőségét" - olvasható a cikkben." (A nagykövettel egyébként készítettünk nem sokkal azután egy interjút, hogy megérkezett Budapestre. Itt olvasható.)

A nagykövet szerint hazánk és a dél-amerikai óriás igyekeznek új lépést tenni bilaterális kapcsolataik erősítésére.

Sérgio Eduardo Moreira Lima (Fotó: Pályi Zsófia)

"Cikkében kiemeli, hogy a két ország kapcsolatainak alakulását jelentősen befolyásolta a nagyszámú magyar emigráció, a latin-amerikai országok közül Brazíliában, Săo Paulóban él a legnagyobb magyar kolónia, melynek száma a százezret is meghaladja. A brazíliai magyarságnak jelentős szerepe volt a dél-amerikai ország fejlődésében, például a magyar származású Jorge Sabo 1946-ban megalapította az autóalkatrészekkel foglalkozó Sabó gyárat, amely mára multinacionális vállalattá nőtte ki magát, több kontinensen is jelen van. Oktatási intézmények létrehozása is fűződik magyarok nevéhez, magyar szerzetesek munkájának köszönhető a Săo Geraldo (Szent Gellért Kolostor) és a Colégio Santo Americano (Szent Imre Iskola) megalapítása."

"Brazília és Magyarország úgy döntöttek, hogy a gazdaságaik termelékenysége és eredményessége érdekében egyesítik erőiket. (...) A Brazil-Magyar GVB ülés megerősítette ezt a partnerséget a két ország között, ami az egész régióra kihat." - véli a nagykövet."

Bede Másfélévutazás Márton hívta fel a figyelmemet erre a kitűnő lehetőségre: itt az idő, hogy akiben van egy kis jó érzés, van valamennyi pénze, fontos neki Latin-Amerika és/vagy az antropológia, adakozzon a Szimbiózis Alapítványnak.

Néhány részletet kimásoltam, a teljes felhívás itt .

"Dr. Boglár Lajos (1929–2004) kulturális antropológus, néprajzkutató 1959-től folyamatosan végzett gyűjtőmunkát dél-amerikai trópusi őserdei indián törzsek körében.

Kép forrása

Nem tudom, hogy Rafael önjelölt, hazájáért felelősséget érző enterténer vagy valamilyen országimázs-szervezetnek dolgozik, mindenesetre elkezdett egy sorozatot, amiben a brazil előítéletekkel akar szakítani, és ez itt az első rész. Angolul van, ezért - és a remek tartalom miatt - azoknak is érdekes, akik amúgy nem fogékonyak a brazil témákra. Valamivel kevesebb, mint 500 nap van a brazíliai foci-vb-ig, addigra végülis kitisztulhat a kép Brazíliáról.

Nyilvánosságra hozták a 2014-es foci-vb hivatalos poszterét. Egy bizonyos Crama ügynökség munkája, amely két cselező játékos lába közti fehér foltban ábrázolja Brazília térképét, körben pedig, a színes részeken brazil szimbólumok sorjáznak. A győztes posztert olyan illusztris zsűri választotta ki, melyben ott ült Ronaldo, Bebeto egykori játékos, Romero Britto művész és Marta Suplicy brazil kulturális miniszter. A vb-n résztvevő 12 brazil város már novemberben bemutatta a saját poszterét. A Fuleco névre hallgató tatu-kabalaállatról pedig már mi is szót ejtettünk.

Kattintson a képre, és akkor nagyobban is előjön!

A poszter bemutatását eredetileg a vb kezdete előtt pontosan 500 nappal, hétfőre tervezték, de a santa mariai klub 235 halálos áldozatot követelő tragédiája miatt szerdára halasztották az eseményt.

(Update: több brazil cimbora arról témázgat a Facebookon, hogy a grafika a brazil Unilever logójára emlékezteti őket. Hát tessék, itt a logó, döntse el magának bárki.)

Valamiért elkerülte a figyelmemet ez a nagyon részletes és kellemes összeállítás a Határátkelő-blogon. De nincs veszve semmi, a legtöbb megállapítás örökérvényű és a legfőbb magyar-brazil különbségeket most idemásolom. Többször hangosan, a térdemet csapkodva nevettem, annyira találó némelyik megfigyelés. Amúgy az egész írás elég hangulatos:

"Írok néhány helyi sajátosságot, amivel otthon biztosan nem találkozol, de itt teljesen természetes: