Összegeztük, miben jobb és miben rosszabb Rio de Janeiro, mint Budapest. Bármit is mutatnak a számok, sajnos le kell, hogy szögezzem, ha a tengerparti zónában lakik az ember és van pénze, Rió nagyon sokkal jobb hely, mint Budapest.

Rióban sokkal jobb, mint Budapesten

+ Riónak van tengerpartja, ami legyőzhetetlen előny. (Budapestnek ugyan van egy folyója, de az olyan, mintha nem is lenne.)

+ A természet szimbiózisban él a várossal: sétálgat az ember a belvárosban, és egyszer csak szembepislog vele egy gekkó vagy beleütközik egy fáról lelógó orchideába. Az említett tengerpart mellet parkok, hegyek és rengeteg fa teszik élhetővé a cidade maravilhosát.

Szimbiózisban a természettel (a fotót a Santa Tereza városrészben csináltam)

+ A brazilok szenvedélyes sorban állók. Mivel hosszabb ideig éltem Berlinben, tudom, mit beszélek: a rióiak jobban szeretnek sorban állni, mint a németek!! (lásd fotó lentebb)

+ Bulihelyzetben a brazilok sokkal hamarabb elkezdenek táncolni, mint a magyarok, nincsenek ilyen irányú furcsa gátlásaik (sőt, a külkerületek utcáin a hűtőszekrény nagyságú, kocsikra erősített sufnituning-hangszórók legelső ritmusra elkezdik rázni a seggüket).

+ A rióiak az utcai étkezés királyai. A legjobbak a sarkokon álló padariák, azaz pékségek, ahol a friss és néha rejtélyes pékáruk mellett alap a frissen facsart narancs –és még ezerféle lé.

+ Ugyanitt egy kiadós és friss gyümölcssaláta trópusi gyümölcsökből csak 300 forint.

+ Szofisztikált utcadíszítési szokások: tagek helyett színes - figuratív - graffitikkel, illetve sarokkövek, transzformátorok befestésével dobják fel az utcaképet.

Graffiti a Lapán

+ A brazilok – bár lehetnek akár jóval szegényebbek, mint egy átlagmagyar – nincsenek annyira lelakva. Ezt a klímának, a szupergyümölcsöknek illetve a sportolási hajlandóságuknak tudom be – meg mert egyszerűen nem varnyognak annyit mindenen, mint mi.

+ Alig ismerek olyan brazilt, aki valamilyen hangszeren ne tudna zenélni valamennyire a kicsit élvezhetőtől a zseniálisig.

+ Szuper a vibe - bár a brazilok egyáltalán nem az a kapkodós fajta, a pezsgés mégis mindenütt ott van a levegőben.

Rióban sokkal idegesítőbb, mint Budapesten

- A rióiak (és a brazilok általában) imádják a légkondit – nemhiába, a portugál hódítók partra lépésétől csaknem 500 évet kellett eltölteniük a dögmelegben, mígnem valaki fel nem találta ezt a kitűnően hűsítő eszközt. Most úgy tűnik, utólag egyszerre próbálják bepótolni az elszalasztott négyszázvalahány évet. A legidegesítőbb, amikor a 35 fokból belépsz a 15 fokos buszba, majd fél óra múlva kezdődő arcüreg-gyulladással távozol.

- Ugyanígy túloznak a jégkockákkal (hűtőből kivett jéghideg italba vidáman dobnak bele még 5-6 darab jégkockát).

- A hidegmánia mellett a második legidegesítőbb – és egyben nagyon félelmetes dolog – a dengue-szúnyog, ami ellen nincs ellenszer és csípése akár (de azért ritkán) halálos is lehet. Roppant dilemma a védekezés: vagy magadra kensz egy liter szúnyogirtót, de akkor mikor kened be magad naptejjel? Vagy bekened magad naptejjel, de mi van, ha éppen akkor jön arra egy dengue-szúnyog?

(A következő oldalra klikkelve további okok, miért is nem akkora csapás Budapesten élni!)


A brazilok szenvedélyes sorbanállók (Ipanemai buszmegálló apácával)

- Kicsit unalmas mindig mindenkit végigpuszilni és hátba veregetni minden egyes interakciónál. Többször láttam, hogy drámai, könnyfakasztó ölelkezésbe törtek ki olyanok is, akik előző nap látták egymást utoljára, legközelebb pedig valószínűleg másnap találkoznak.

- Dirty bitch táncstílus: minden korosztálynál, de különösen a fiatal – értsd 3-8 éves – lányoknál idegesítő, amikor úgy kezdenek el zenére mozogni, mint nálunk egy körúti kukkolda nagy tapasztalatú munkatársa.

- Ha az ember nem helyi cimborákkal jön-megy, és látják rajta, hogy turista, elég sok a lehúzási kísérlet. Szólni lehet, és olyankor azért általában meghunyászkodnak. Engem mondjuk eléggé idegesített, amikor az Ipanemán kértem egy mate-teát, és az árus egy reállal drágábban adta el, csak mert az akcentusomból észlelte, hogy nem vagyok brazil.

- Amellett, hogy Rióban elég sokat kell ácsorogni a dugókban, ha végre beindul a forgalom, a sofőrök nem tisztelnek se Istent, se embert, csak a padlógázt. MINDEN buszvezető - a helyi- és a távolsági járatokon egyaránt - úgy vezet, mint egy megveszekedett idióta, és ez csak egy ideig vicces, 100+ kilométer után már NAGYON félelmetes. Háromszor egy hónap tapasztalatai után arra jutottam, hogy a centrifugális erő nagyobb ráhagyással működik Rióban, mint bárhol máshol a világon, mert a fizika törvényei szerint már régen ki kellett volna lehelnem a lelkemet valamelyik kanyarban.

Hegyekkel tagolt város (Kilátás a Cukorsüveg-hegyről, jobb oldalon a legmasabb csúcs a Corcovado)

- 2006-ban – amikor először voltam ott – Rio még 10-20 százalékkal olcsóbb volt, mint Budapest, 2009-ben már csak elenyésző volt a különbség, most pedig Rió pont ugyanannyiba kerül, sőt, esetenként drágább, mint csodás fővárosunk. Úgyhogy itt senki ne számítson  thaiföldi árakra.

- És persze a hírhedt közbiztonság, de ez sokat javult az utóbbi években, és a foci-vb-ig állítólag tovább javítják.