Izaura barátai

Mivel már csak alig három hét van hátra addig, hogy a világ egyik legkúlabb kulturális minisztere ever a szomszédos Bécsbe látogasson, itt van pár videó róla és tőle. Eredetileg ezt a videót akartam belinkelni, ami egy 2005-ös 20 perces angol nyelvű dokumentumfilm még regnálása idejéről, és ahol a diktatúrán és a száműzetésen kívül 13.40 körül bájos természetességgel beszél a drogozásról is "That was cool for a while, (...) but than the dream was over", 15.07-től meg Kofi Annannal zenél. Na de itt sajnos le van tiltva a beágyazás, ezért egy másikat raktam ki nagyba, ami egy közismert bahiai forró(a táncstílus)-dalocska G.G. előadásában. Kb. 1.02-nél kezdődik a Nóta. Itt pedig egy másik, szintén nem túl ismert G.G.-előadás, ami a ping-pongról szól és eléggé vicces.

Ebből a kiváló popdalból idézett Obama elnök

Obama nem tréfált, és ahogy ígérte, latin-amerikai körútjának második állomásán, Rio de Janeiróban (az első Brazíliaváros volt) vasárnap tényleg ellátogatott az Isten városába, ahol első kézből tekintette meg az UPP (Unidade de Polícia Pacificadora) projektet. (Az UPP egy sikeres bűnüldöző program, amely arra irányul, hogy visszaszerezzék a drogdealerektől és magán milíciáktól a favelák irányítását. 2010-től 12 riói favelában fut a program, az egyik a Cidade de Deus, azaz Isten városa, a Complexo Alemao nevű favelában elért őrületes sikerekről novemberben itt is szó volt.)

A brazil sajtó szerint azért is eshetett az Isten városára a választás, mert sík (olyan kivételes favela, amely nem hegyre épült) és sokkal szélesebbek az utak, mint a többi favelában, ezért itt könnyebb szavatolni a presidente biztonságát. Az elnök és családja amúgy páncélautóban utazott, és saját emberei mellett a fegyveres erők, a BOPE és az UPP helyi rendőrei is védték.

Obama az Isten városában (Forrás: Globo)

Nem is történt baj, pedig Obama még a kissrácokkal is focizott, itt a Globo minimálvideója az előkészületekről, a favela-lakók extázisáról, az integető elnökről, és az Obama hasonmásról. Ez meg itt egy remek képgaléria, egyebek mellett látható, ahogy az Obama-házaspár elragadtatva néz capoeirázó kisgyerekeket.

Azt protokoll szempontból érdekesnek tartom még megjegyezni, hogy Obama nagyobbik lánya, Malia rövidnadrágban focizgatott a helyi fiatalokkal - a különös outfitet meg a 11. képen lehet megnézni.

Jorge Ben Jor és Coelho Obamárol tweetel

A favelalátogatás előtt Obama előbb a brazil néphez beszélt (kb. "A Líbiában szabadságukért harcoló emberek és a Közel-Kelet inspirálódhat a szabad és vibráló Brazília példájából"), illetve válogatott vendégsereg előtt tartott beszédet a Theatro Municipalban, ahonnan néhány híres brazil művész azon melegében ki is nyomta a Twitterre a presidente-ről alkotott benyomásait. Leginkább azok örültek, akikről az elnök szót ejtett beszédében.

Ilyen volt például Jorge Ben Jor (lásd videó), aki nagyon belelkesedett, és büszkén írta, hogy "Nagy ölelés Obama elnöknek! Megemlített a beszédében!". Obama ugyanis idézett egy részletet a País Tropical című dalból, amikor az országról alkotott benyomásait taglalta: "Sosem gondoltam volna, hogy ez az ország még annál is szebb, mint a filmben" - utalt itt meg az Orfeu negro, azaz Fekete Orfeusz című filmre, majd így folytatta: "Ismerik, ahogy Jorge Ben Jor is mondja: "um país tropical abençoado por Deus e bonito por natureza" (kb. "Egy Isten áldotta trópusi ország, csodás természettel").

Obama a favelában lakó gyerekekkel focizik (Forrás:Globo)

A másik gyors twitteres maga a mágikus lektűrirodalom-király, Paulo Coelho volt, aki azt írta, miután Obama tőle is idézett valamelyik lényegtelen, ámde bizonyára nagy sikerű könyvéből, hogy "Obama elnök idézett tőlem". (Minderről brazilul itt.)

(Fontos politikai ügyek a másik oldalon!)

Összegeztük, miben jobb és miben rosszabb Rio de Janeiro, mint Budapest. Bármit is mutatnak a számok, sajnos le kell, hogy szögezzem, ha a tengerparti zónában lakik az ember és van pénze, Rió nagyon sokkal jobb hely, mint Budapest.

Rióban sokkal jobb, mint Budapesten

+ Riónak van tengerpartja, ami legyőzhetetlen előny. (Budapestnek ugyan van egy folyója, de az olyan, mintha nem is lenne.)

+ A természet szimbiózisban él a várossal: sétálgat az ember a belvárosban, és egyszer csak szembepislog vele egy gekkó vagy beleütközik egy fáról lelógó orchideába. Az említett tengerpart mellet parkok, hegyek és rengeteg fa teszik élhetővé a cidade maravilhosát.

Szimbiózisban a természettel (a fotót a Santa Tereza városrészben csináltam)

+ A brazilok szenvedélyes sorban állók. Mivel hosszabb ideig éltem Berlinben, tudom, mit beszélek: a rióiak jobban szeretnek sorban állni, mint a németek!! (lásd fotó lentebb)

+ Bulihelyzetben a brazilok sokkal hamarabb elkezdenek táncolni, mint a magyarok, nincsenek ilyen irányú furcsa gátlásaik (sőt, a külkerületek utcáin a hűtőszekrény nagyságú, kocsikra erősített sufnituning-hangszórók legelső ritmusra elkezdik rázni a seggüket).

+ A rióiak az utcai étkezés királyai. A legjobbak a sarkokon álló padariák, azaz pékségek, ahol a friss és néha rejtélyes pékáruk mellett alap a frissen facsart narancs -és még ezerféle lé.

+ Ugyanitt egy kiadós és friss gyümölcssaláta trópusi gyümölcsökből csak 300 forint.

+ Szofisztikált utcadíszítési szokások: tagek helyett színes - figuratív - graffitikkel, illetve sarokkövek, transzformátorok befestésével dobják fel az utcaképet.

Graffiti a Lapán

+ A brazilok - bár lehetnek akár jóval szegényebbek, mint egy átlagmagyar - nincsenek annyira lelakva. Ezt a klímának, a szupergyümölcsöknek illetve a sportolási hajlandóságuknak tudom be - meg mert egyszerűen nem varnyognak annyit mindenen, mint mi.

+ Alig ismerek olyan brazilt, aki valamilyen hangszeren ne tudna zenélni valamennyire a kicsit élvezhetőtől a zseniálisig.

+ Szuper a vibe - bár a brazilok egyáltalán nem az a kapkodós fajta, a pezsgés mégis mindenütt ott van a levegőben.

Rióban sokkal idegesítőbb, mint Budapesten

- A rióiak (és a brazilok általában) imádják a légkondit - nemhiába, a portugál hódítók partra lépésétől csaknem 500 évet kellett eltölteniük a dögmelegben, mígnem valaki fel nem találta ezt a kitűnően hűsítő eszközt. Most úgy tűnik, utólag egyszerre próbálják bepótolni az elszalasztott négyszázvalahány évet. A legidegesítőbb, amikor a 35 fokból belépsz a 15 fokos buszba, majd fél óra múlva kezdődő arcüreg-gyulladással távozol.

- Ugyanígy túloznak a jégkockákkal (hűtőből kivett jéghideg italba vidáman dobnak bele még 5-6 darab jégkockát).

- A hidegmánia mellett a második legidegesítőbb - és egyben nagyon félelmetes dolog - a dengue-szúnyog, ami ellen nincs ellenszer és csípése akár (de azért ritkán) halálos is lehet. Roppant dilemma a védekezés: vagy magadra kensz egy liter szúnyogirtót, de akkor mikor kened be magad naptejjel? Vagy bekened magad naptejjel, de mi van, ha éppen akkor jön arra egy dengue-szúnyog?

(A következő oldalra klikkelve további okok, miért is nem akkora csapás Budapesten élni!)

(...azon kívül, hogy csúszik háá háá háá!!)

Ez egy olyan szép MTI-hír, és olyan ékesen igazolja a hatalmas ország tudományos virágzását, hogy bekopizom. (Sárgával jelöltem, amikor a banánhéj hasznos tulajdonságairól van szó.)

Víztisztítás banánhéjjal

Már egy ideje sikeresen használják a banán héját a háztartásban ezüst tárgyak, bőrcipők vagy szobanövények tisztítására, brazil kutatók most további alkalmazási lehetőségét tárták fel: az aprított héj képes kivonni a mérgező fémeket a szennyezett vízből, méghozzá meglepően jó hatásfokkal.

A hegyi bányák, állattartó telepek, ipari létesítmények szennyvizei gyakran tartalmaznak nehézfémeket, köztük ólmot vagy rezet. Ha ezek bekerülnek a víz körforgásába, komoly veszélyt jelentenek az emberi egészségre és a környezetre. Eltávolításuk igen drága, az ehhez szükséges szerek némelyike maga is mérgező, így szükség van alternatív megoldásokra.

Eddig több növényi hulladékfajtát, például kókuszrostot és földimogyoróhéjat teszteltek sikeresen. Előnyük, hogy olcsón hozzáférhetőek, és kémiai változás nélkül bevethetőek. A Sao Paulói Kutatási Alapítvány kutatóinak Gustavo R. Castro vezetésével most az aprított banánhéj alkalmasságát sikerült igazolniuk. Különleges eszközbe csomagolva minden egyes héjat akár tizenegyszer is fel lehet használni anélkül, hogy réz- és ólommegkötő képessége megszűnne - írják a biokémikusok az Industrial & Engineering Chemistry Research című szaklapban a Der Standard című osztrák lap szerint.

Ezt a banáncsokor-fotót Bahiában készítettem. Az egész bokrétát összesen két reálért vettük, ami kb. 250 forint

A találmány bevetésének elsősorban a banántermesztő országokban van realitása, akárcsak a banánhéj egy másik nemrég felfedezett alkalmazásának. A szárított héjakból, banánfatörzsekből és - levelekből ugyanis kiváló brikett préselhető, amely igen gyorsan, egyenletes hővel ég, következésképpen ideális a főzéshez.

Sokan felhördültek, amikor azt írtam, hogy a cukor drágulásának a brazilok az okai. Itt a cikk, amiből kiderül az igazság: "Az áremelkedés oka, hogy a világ két legnagyobb cukortermelő országában - Brazíliában és Indiában - rossz volt a termés, másrészt emelkedik az olaj ára, és ezért Brazíliában a cukornádból több bioetanolt gyártanak. (...) A kereslet legnagyobb részét az elmúlt években import cukorral szolgálták ki, az árakat így alapvetően az import határozta és határozza meg ma is. "A közelmúltban azért emelkedtek olyan hirtelen az árak, mert tartalékkészletek hiányában és az EU szabályozás miatt a világpiaci hatások közvetlenül begyűrűztek a belpiaci árakba" - állítja a minisztérium.

Ma végre véget ér a karnevál, és eltűnik a rengeteg páváskodó csillivilli kép a fotóügynökségek oldaláról. A karneválnak erről a Sambadromban / stadionokban vonulgatós, szambaiskolás-versengős részéről dirket nem írok, mert igazi turistás és unalmas cucc (mennyire lehet izgalmas 35 fokban üldögélni 10 órán át egy lelátón több tízezer forintnak megfelelő reálért és az egyik elvonuló iskolát bámulni a másik után? Hát megmondom: semennyire!). Az igazi népünnepély bloco-król viszont - ahogy ígértem is - hamarosan  jön egy élményposzt!

Úgyhogy inkább megírok egy HIHETETLEN storit, ami pár hete velünk történt.

Az egyik februári hétköznapon éppen a több mint 4 kilométer hosszú Copacabana hullámaiban ugráltam, amikor egyszer csak azt hallom, hogy a szomszédos hullámokból valaki a nevemet kiabálja. Kizárt, tuti rosszul hallok – gondoltam nem teljesen megalapozatlanul -, aztán csak oldalra pillantottam, és mit látok? Ott ugrál egy izlandi ismerősöm, akit még a budapesti dzsungelharc-klubban ismertem meg, tőle fél méterrel odébb meg a dán barátnője, akit ugyanonnan ismerek.

Ebben a magasságban volt a hullám, ami összesodort minket

Oké, hogy a 12 milliós Rióban az ott lakók szerint minden lényeges dolog a Zona Sulban, azaz a déli városrészben történik, és a turisták által is ez a leglátogatottabb városrész, de az ilyen összefutás matematikai esélye elenyésző (sztem legalább kétszáz nulla van a 0, után, mire jön egy egyes). A hihetetlen Storit fotóval dokumentáltuk - amit ide most nem teszek fel -, miután kimásztunk a hullámokból. A hullámokban ugyanis rájöttünk, hogy lehetetlen úgy beszélgetni, hogy félperces ritmusokba az ember szájába zúdul egy csomó sósvíz. Az izlandi lány blogjából amúgy itt van pár első riói benyomása angolul, aminek – nem minden -, de a legtöbb pontjával egyetértek (Valamiért nem tudom rálinkelni a szóra, úgyhogy itt: http://inamyasin.blogspot.com/2011/02/learning-through-experiance.html). Azt tervezik, hogy mennek az Amazonas vidékére is, úgyhogy érdemes néha ráklikkolni a blogjára.

Na mért nem lesz nálunk elég cukor? Na mért? Hát a brazilok miatt. A brazilok ugyanis olyan modernek lettek, hogy gazdasági boomjuk keretében elkezdtek bioetanolt előállítani a cukornádból, ami ugye remek alternatíva a benzin mellett.

A bioetanolt vegyi úton, cukornádból állítják elő. Az előbb mondták az Inforádióban, hogy nemcsak Magyarországon van (és lesz) egyre kevesebb cukor emiatt, hanem egész Európában. Azt is mondták, hogy nálunk már most vannak olyan boltok, ahol korlátozták a cukorvásárlást és egy ember csak max. három kiló cukrot vehet. Heló hatvanas évek!

Bár ma már korszerű gépek végzik a munkát, egy ilyen archaikus hangulatú képet választottam, mert így egy pillanatra megemlékezhetünk Izaurára és sorstársaira, akik szintén cukornád-ültetvényen dolgoztak

Jó hír viszont, hogy a februári Geo magazin szerint jelenleg 70 ezer négyzetkilométren termesztenek cukornádat Brazíliában (ez kb. akkora, mint Magyarország mínusz Kisalföld) és ezt a közeli jövőben további 230 ezerrel szeretnék növelni (ez a terület valamivel nagyobb, mint 3 Magyarország).

Amúgy Brazília a látszat ellenére nem akkora jófej zöld ügyekben: 179 ország ökomérlegének összehasonlításakor első helyen a legnagyobb környezetszennyezőként Brazília áll. Bűnlajstromján fakivágások, biodiverzitás elvesztése, műtrágyák hatalmas mértékű használata és vízszennyezés.

Nem győzök felkiáltójeles híreket tolni ide, a legújabb, hogy június 7-én jön az Arénába Sergio Mendes, a világhírű bossa nova-nagypapa (majdnem olyan öreg és sokkal híresebb, mint a Buena Vista Social Club, csak róla nem csinált filmet a Wim Wenders)!!! A fantasztikusnak ígérkező koncerten Mendes pazar outfitjére is érdemes lesz majd odafigyelni, mert a 70 éves dalnok egész életében legendásan fess volt!

A jegyek nem lesznek olcsók, de mégiscsak egy élő legendáról van szó: az itt élő külföldiek szerint 8900 - 19 900-ért kaphatók.

(Update: Most érkezett a hír, hogy Gilberto Gil is jön, csak ő április 12-én Bécsbe. Őrület!)

Előbb Rióban megnéztük a 2010 brazil közönségsikere, a Tropa de elite 2 körüli felhajtást, aztán megnéztem a filmet a Berlinalén Berlinben, aztán írtam róla egy cikket a munkahelyemnek. Sokkal jobb, mint az első rész, ami problémafelvetésnek kiváló ugyan, de mint film - különösen a főszereplő gyenge játéka miatt - elég bűntető. Na, de ez a második rész sokkal jobb, itt van róla a cikk.

Egyben remélem, hogy José Padilha be tudja fejezni a trilógiának szánt művét, és nem végzi úgy, mint a fiatal, agilis újságírólány a Tropa 2-ben, akivel nagyon csúnya dolgok történnek. (Annak pedig gratulálok, aki ilyen idióta fordítást talált ki a filmnek, hogy "Elit halálosztók"! Egy, a brazil szociális problémákra nyilván nagyon nyitott réteget talál meg ezzel a címmel.)

Csodalatos utazasunk soran velunk es kornyezetunkkel is tortentek oruletes esemenyek. Az egyik peldaul akkor, amikor nehany napot eltoltottunk a Riotol delre talalhato Costa Verde nevu, esoerdovel diszitett partszakaszon (illetve a bajos, tortenelmi kisvarosban, Paraty-ban). Innen kirandultunk at egy szep napon egy kis szigetre.

A kis sziget nevet elfelejtettem, de nem is ez a lenyeg, hanem, hogy kedves brazil fiatalok csapatepito hetvegejen vettunk reszt egzotikus gringokent, es a szigetkirandulasra az egyik resztvevo 60 koruli anyukaja is eljott. A sziget oriaskovei kozott tettunk-vettunk, amikor egyszer csak azt lattuk, hogy a kedves mama es hasonlo koru baratnoi egy oriasbananon szaguldoznak, kurjongatnak es integetnek. Csak egy ora mulva hazafele a kocsiban tudtuk meg, mi is tortent, miutan megallt a banant huzo motorcsonak.

Innen indult el műfogsorával, majd érkezett anélkül a kedves hölgy

A kedves mama es baratnoi lenduletesen lepattantak, am az ugras hatasara egyikuk szajabol kipottyant a mufogsor, egyenesen bele a vizbe. A szenyor nenik ezutan hosszas keresgelesbe kezdtek, de mivel az ocean minden mas vadviznel jobban hullamzik, sajnos mindhiaba.