Figyelemreméltó fotókiállítás látható még szinte egész júniusban a Mai Manó Házban Molnár Zoltán: Brazil Napló, 2008 címmel. Ahogy korábban itt is szó volt róla, a magyar fotográfus Bahia államban (az Itaparica nevű szigeten és Salvadorban) valamint Rio de Janeiróban és Belémben járt ösztöndíjjal 2008-ban. A nyolc hetes időtartam alatt végig fényképezett, fő témája az emberek és a víz kapcsolata illetve a favelákban élő gyerekek voltak. Mindezek jelennek meg a fekete-fehér képeken.

Molnár Zoltán fotográfussal az egyik rádió készített egy részletes interjút, ami itt meghallgatható, én csak pár apróbb kérdést tettem fel neki emailben olyan dolgokról, amikről úgy gondoltam, hogy a rádióadásban nem kaptam rájuk választ.

Amúgy mindenképp érdemes megnézni a kiállítást, további infó itt olvasható róla.

(Az összes fotó Molnár Zoltán tulajdona)

Miért fekete-fehérre fotóztál egy ennyire színes országot?
A fekete-fehéret jobban szeretem, mint a színes fotográfiákat.A rádióinterjúban említetted, hogy nagyon sokféle embert láttál az utcákon, míg a fotóidon főleg afro-amerikaiak szerepelnek. Miért éppen őket választottad témádul?
Fotográfiai szempontok vezéreltek a leginkább. Új kihívást jelentett számomra az afro-amerikai emberek vizuális megjelenítése. Próbáltam a megfelelő fehér és fekete folthatásokat megtalálni egy kompozíción belül. Azért volt különleges számomra, mert fordítva kellett gondolkodnom.

Az egyik témád a víz és az ember volt - ezt ki is állítottad Itaparicán. Mi volt a másik téma?
A favelákban élő gyerekek.

Hogyan fogadták az itaparicaiak a képeidet? Hagytál ott nekik fotókat?
Igen kaptak képeket. Hasonlóan, mint egy antroplógus, én is használtam a polaroid nyersanyagot, amit azért vittem magammal, hogy ott hagyjam a képet ajándékba annak, akit lefényképeztem. Ennek nagyon örültek. Nekem pedig sokat segített abban, hogy elfogadjanak. Volt a falu könyvtárában egy kiállítás, amit sokan látogattak.

(A következő oldalon további remek fotók láthatók és az interjú is folytatódik!)

Itaparica és Salvador mellett jártál Rióban és Belémben is. Miért éppen ezekre a helyekre esett a választásod?
Rioba és Belémbe is a "Víz és az ember" kutatási témám miatt mentem.

Rióban favelákban is jártál, itt mit tapasztaltál?
Erről hosszan lehetne írni, azonban fotográfus vagyok, ezért is fényképeztem favela negyedekben. (Erről további részletek a rádióadásban)Mi tetszett leginkább Brazíliában? Mi a legkevésbé? (Ezt a kérdést a poszt szerzője nem igazán szereti, de megkerülhetetlennek tartja.)
A barokk templom építészet, a lenyűgöző természet (láttam édesvizi delfint, papagájt, kolibrit...), mindenhol és mindenki focizik. Eljutottam olyan emberekhez, akiknek a mindennapi életük a természettől függ. A halászok lábakon álló kunyhókban élnek az Amazonas folyón, vagy Itaparican egy halászfaluban, ahol nincs autó, utak, áruházak, szállodák. Maguk építik a házaikat, a hálójuk is saját ügyességükön múlik, a hajóikat magas szintű tudás alapján találják ki és keltik életre, vagyis együtt élnek a természettel. Brazília a Föld tüdejének is nevezett ország. Jó lenne, ha a trópusi esőerdő nem veszítene területeiből és nem lenne egyre több fakitermelés, egyre több luxushotel az Amazonas legeldugottabb helyein, ezzel is felborítva az ökológiai egyensúlyt.