Izaura barátai

Megint egy olyan fotóssal csináltam interjút, aki volt Brazíliában, ráadásula bahiai kormány felkérésére fotózta a karnevált, miközben Gilberto Gillel (már megint ő) cigizett ugyanazon a karneváli teherautón. Itt egy részlet, a teljes cikk meg itt.

"Végig fotósként dolgoztam, és mindenhol, ahova mentem, rendeztem egy kiállítást. Paraguayban az Amnesty Internationalnak dolgoztam, Bahiában pedig a 2002-es karnevál idején a helyi kormánytól kaptam munkát. Ekkor a bahiai zene nagy alakjait fotóztam, amilyen Daniela Mercury, Ivete Sangalo vagy Gilberto Gil. Utóbbi nem sokkal később lett Brazília kulturális minisztere. Nagyon fiatal voltam, és ezek az emberek olyan távol voltak a mindennapjaimtól, csak a nevüket ismertem meg néhány számukat. Aztán hirtelen ott találtam magam egy karneváli teherautón Gilberto Gil mellett, aki cigivel kínált, miközben a karneváli tömeggel vonultunk át a városon. Az biztos, hogy már ott gyűjtöttem egy életre elegendő sztorit." (nevet).

Figyelemreméltó fotókiállítás látható még szinte egész júniusban a Mai Manó Házban Molnár Zoltán: Brazil Napló, 2008 címmel. Ahogy korábban itt is szó volt róla, a magyar fotográfus Bahia államban (az Itaparica nevű szigeten és Salvadorban) valamint Rio de Janeiróban és Belémben járt ösztöndíjjal 2008-ban. A nyolc hetes időtartam alatt végig fényképezett, fő témája az emberek és a víz kapcsolata illetve a favelákban élő gyerekek voltak. Mindezek jelennek meg a fekete-fehér képeken.

Molnár Zoltán fotográfussal az egyik rádió készített egy részletes interjút, ami itt meghallgatható, én csak pár apróbb kérdést tettem fel neki emailben olyan dolgokról, amikről úgy gondoltam, hogy a rádióadásban nem kaptam rájuk választ.

Amúgy mindenképp érdemes megnézni a kiállítást, további infó itt olvasható róla.

(Az összes fotó Molnár Zoltán tulajdona)

Miért fekete-fehérre fotóztál egy ennyire színes országot?
A fekete-fehéret jobban szeretem, mint a színes fotográfiákat.A rádióinterjúban említetted, hogy nagyon sokféle embert láttál az utcákon, míg a fotóidon főleg afro-amerikaiak szerepelnek. Miért éppen őket választottad témádul?
Fotográfiai szempontok vezéreltek a leginkább. Új kihívást jelentett számomra az afro-amerikai emberek vizuális megjelenítése. Próbáltam a megfelelő fehér és fekete folthatásokat megtalálni egy kompozíción belül. Azért volt különleges számomra, mert fordítva kellett gondolkodnom.

Az egyik témád a víz és az ember volt - ezt ki is állítottad Itaparicán. Mi volt a másik téma?
A favelákban élő gyerekek.

Hogyan fogadták az itaparicaiak a képeidet? Hagytál ott nekik fotókat?
Igen kaptak képeket. Hasonlóan, mint egy antroplógus, én is használtam a polaroid nyersanyagot, amit azért vittem magammal, hogy ott hagyjam a képet ajándékba annak, akit lefényképeztem. Ennek nagyon örültek. Nekem pedig sokat segített abban, hogy elfogadjanak. Volt a falu könyvtárában egy kiállítás, amit sokan látogattak.

(A következő oldalon további remek fotók láthatók és az interjú is folytatódik!)