Izaura barátai

A különböző kezelések megszüntették a gégedaganatot a rákbetegséggel küzdő volt brazil elnöknél, Luiz Inázio Lula da Silvánál, így elmúlt az életét közvetlenül fenyegető veszély - jelentették be szerdán orvosai.

Egy Sao Pauló-i kórházban végzett, öt hónapig tartó sugár-, kemoterápiás és egyéb kezelés után Lulánál nincs nyoma tumornak - közölték.

Tavaly októberben diagnosztizálták nála a gégedaganatot, alig egy évvel azután, hogy lejárt második elnöki hivatali ideje. Ez megrázta a brazil politikai életet, mert Lula volt Dilma Rousseff új elnök nem hivatalos tanácsadója, és a háttérből ő irányította az országvezetést.

Lula most egy videokonferencián bejelentette, hogy visszatér a politikai életbe.
(MTI)

A nagy focieseményekhez közeledve megszokhattuk már, hogy a Nike valóságos reklám-költeményekkel hangolja a nézőket/vásárlókat. Pipásék a 2014-es brazíliai világbajnokságra való izzítást már most megkezdték - igaz egy szolid klippel, mely meg sem közelíti a zseniális Take it to the next level vagy a Write the future szintjét. A reklámban a Neymarral, Patoval (ő egyáltalán kint lesz a VB-n?) és Thiago Silvával felálló sárga mezes brazil válogatott - MEGLEPETÉS! - kék mezes önmagával kerül össze. A meccset végigizgulja az egész ország, a vége pedig... a végét pedig a hajtás után tessék megnézni! A klipecske mindenesetre azzal a nem túl nehezen dekódolható üzenettel bír, hogy a brazil válogatott csak magának köszönheti, ha elbukik a hazai VB-n. Igazi brazil önbizalom ez, kérem!

Ez a szép, a Botrány tipográfiája (vagy kirívó tipográfia) című fotómontázs azokból a tárgyakból származik, amiket rendőrségi razziák során foglaltak le. Van köztük lőszer, gránát, drog, mobiltelefon-aksi, de még finom házi zacskósjégkrémként kapható sacolé is. Egyszóval minden, ami a drogkirályi élethez elengedhetetlen.

A flick-oldal szerint, ahonnan a képet csórtam, valamelyik rendőrtiszti főiskola layout kurzusának hallgatói készítették egy bizonyos Romeu Pinto nevű tanár vezetésével, de pár sorral később azt írják, hogy ez csak vicc. Valójában a riói NDesign csoport csinálta 2011 júliusában.

Európa azon mázlistái, akik Berlinben élnek, március végétől május elejéig fantasztikus kiállítást tekinthetnek meg a brazil designról (ami amúgy kedvenc témám annak ellenére is, hogy itt, a blogon alig van szó róla). A kiállításhoz készült fenti videóban brazilul és németül mondják meg a kiváló bútordesignerek a frankót a hatalmas ország sokszínűségéről, formanyelvéről és design-perspektíváiról. Aki nem tud a mondott nyelvek egyikén sem, nézegesse a mozgóképeket, abból is kiderül ez-az.

Ez a kiállítás lesz az eddigi legnagyobb brazil bútordesign-kiállítás, amit valaha rendeztek Európában. A sajtóanyag szerint a modernitás és a kortárs avantgárd klasszikusait mutatja be, lesznek benne gyűjteményi kincsek és aktuális darabok is.

És Berlin szélcsendes időben csak 1 óra 10 perc repülőútra van Budapesttől. 

Brazilian Design
március 23. - május 5-ig
stilwerk Mall & Galerie Zeitlos
Kantstraße 17 - 10623 Berlin

info

Az ELTE Társadalomtudományi Kar „Ha érteni akarod a világot...” címmel idén negyedik alkalommal rendez nemzetközi dokumentumfilm-fesztivált, ahol idén is a társadalmi érzékenységgel bíró filmeké a főszerep.

A háromnapos eseményt március 2-án, pénteken a Waste Land (Hulladéklerakó) című brazil-brit film nyitja, amely Vik Muniz, brazil származású, de az USA-ban élő művész riói projektjét követi három éven át, miközben bemutatja, hogyan formálta át a világ legnagyobb szeméttelepén élők és dolgozók életét. (Erről már van egy szép megkezdett kritikám, amit akkor írtam, amikor hónapokkal ezelőtt láttam a filmet, amit tavaly amúgy az Oscarra is jelöltek. Remélem, másodikáig befejezem végre a posztot és akkor mindenki eldöntheti, meg akarja-e nézni.)

A március 2-4. között a Toldi moziban pörgő ingyenes filmfesztiválon 24 filmet mutatnak be, köztük 16 magyarországi premiert  és itt lesz két magyar dokumentumfilm ősbemutatója is.

A fenti a trailer, ez meg itt egy dokumentumfilm:

Szerdán megnéztem a Xingu című brazil film európai bemutatóját (eddig állítólag csak egyszer mutatták be, ezelőtt 3 hónappal az Amazonas Filmfesztiválon Manausban), amit viszonylag pangó újságírói érdeklődés övezett a Berlinalén. Mondjuk ennek az is oka lehet, hogy épp a 12-es versenyfilmmel egyidőben vetítették.

Mindig előre lenyűgöz, ha egy játékfilm megtörtént eseten alapul, és bár az indián-téma 12 éves korom óta már nem tartozik a legszűkebb érdeklődési körömhöz - ekkor egy nyár alatt elolvastam a Nagy indián könyvet és nem sokkal később a Winnetou-t is, majd rengeteg Karl May-al okosítottam tovább magam -, mégis beültem rá, egyrészt az említett igaz történet miatt, másrészt, mert csodás tájakat ígértek.

Kaptunk is csodás tájakat Mato Grosso tartományból, és emellett egy fantasztikus történetet az ún. humánus emberről. Volt ugye három testvér; Orlando, Claudio és Leonardo Villas-Bôas, akik megunva kényelmes Sao Paolo-i életüket, úgy döntöttek, hogy résztvesznek az első expedíción, amit Brazília az ország észak-nyugati belső felébe indított. 1943-at írunk, előttük soha senki nem lépett erre a földre, kivéve azokat, akik nap mint nap azon lépkednek, vagyis az indiánokat.

A kezdeti ellenérzés után barátság alakul ki a testvérek és a xingu-indiánok között, előbbiek egyenlő félként tisztelik az utóbbiakat, utóbbiak befogadják őket; közösen építenek például repülőgép-leszállópályát, ám amikor egy napon a fél falu meghal a fehér emberektől elkapott náthában, rádöbbennek mérhetetlen felelősségükre. Innentől kezdve egyetlen életcéljuk lesz, hogy kicsikarják az indiánok területéből egyre többet kiharapni szándékozó államtól az őslakosok törvényi védelmét. Az elképzelésük persze nem minden ponton cseng össze az államvezetés politikai és a gazdasági érdekeivel. És akkor innentől nem is árulok el többet, ha netán nem hozzák be Magyarországra a filmet, érdemes letölteni.

A sajttájon kiderült, hogy az ötlettel, hogy a három testvér még Brazíliában sem nagyon ismert sztoriját megfilmesítsék, Orlando Villas-Bôas fia kereste meg az Isten városának producerét, Fernando Meirelles-t. Ő erre megkérdezte Hamburgert, aki eleinte szkeptikus volt, plusz: "nem akartam semmi nemzeti vagy triviális dolgot csinálni, de a kutakodás után teljesen tűzbe jöttem".

Forgatás

És ebből lett ez a csodás film. Egyrészt ennyire szép képeket nem láttam mostanában moziban, másrészt a történet nem esik az esztétikum áldozatául: jó dinamikájú, izgalmas Stori, ami az említett rendezőt dicséri (2007-ben Hamburger a Berlinalén a versenyfilmek között indult Az év, amikor a szüleim nyaralni mentek című filmmel). Szuper továbbá a Xingu zenéje is, és ahogy néztem, meglehetősen hűek maradtak a három testvér történetéhez (róluk itt van még több infó).

A készítők szerint egyébként a történelem éppen ismétli önmagát, a legfőbb kérdés újra az, milyen és mekkora fejlődést akar Brazília (lásd pl. erdőírtások, a 2010-ben fejezett hatalmas gát ügye vagy a világ harmadik legnagyobb tervezett vízierőműve az Amazonas mentén, aminek Dilma elnők nemrég zöld utat adott, és ezzel 40 ezer indián lakóhelyét zúzná szét).

Érdekes különben, hogy a Xingu Nemzeti Park, amit az indiánok zavartalan életmódjának megőrzésére a testvérek létrehoztak, modell lett Latin-Amerikában, és később az egész világon.

Íme, egy happiségmérő táblázat, amely azt szemlélteti, mely országok a legboldogabbak. Ha összehasonlítjuk az előkelő 6 százaléknyi boldogságunkat a brazilok 30 százalékával (vagy Indonéziával, ahol minden második ember boldog), máris világossá válik, milyen fantasztikus országról is szól ez a blog.

(A forrás állítólag az Ipsos Global Happiness survey 2012, de ezt vagy elhiszi az ember vagy nem. Nekem kicsit manipuláltnak tűnik, mert hol van pl. a többi kelet-európai ország?)

Viszont akkor itt most meg is ragadom az alkalmat, hogy bemutassam egyik kedvenc brazil jelemet, a "Vigyorogj, filmeznek!" feliratot (Sorria, você está sendo filmado!)

Főleg üzletekben és bankokban látható, és pompás módja annak, hogy felhívja az emberek figyelmét rá, hogy itt most inkább ne lopjanak vagy raboljanak, mert felveszik a jelenetet.

Miközben mi azt nézzük, hogyan kúszik végre a hőmérő higanyszála a nulla felé, addig odát már a karneváli szezonra alapoznak - például a kiskedvencek megtáncoltatásával. A hajtás után az MTI humorsziporkákkal megtűzdelt tudósítása a Blocao-ról!

Nagyon röstellem, hogy megint csak egy MTI-hírre futja, de egyelőre nincs időm másra. Lássuk: A brazil kormányból a hetedik miniszter távozott a sajtóban megszellőztetett korrupciós ügyek miatt.

A 2011. január 1-jén hivatalba lépett Rousseff tavaly június és december között kabinetjének hat tagjától volt kénytelen megválni korrupciós vádak miatt. A korábban leváltottak, illetve lemondottak között van az elnöki ügyek minisztere, a közlekedési, a mezőgazdasági, az idegenforgalmi, a munkaügyi tárcák vezetői, illetve a sportminiszter is.

A távozó miniszter

Ezúttal Mario Negromonte, a városok ügyeinek minisztere azért került az újságok címlapjára, mert a 2014-es labdarugó-világbajnokság megszervezésével összefüggő gyanús üzletekkel hozták összefüggésbe (a labdarugó-vb megrendezése e tárca kezében van Brazíliában), és a vádak között szerepelt, hogy bizonyos üzletembereket előnyben részesített a megrendeléseknél és pályázatoknál.

Negromonte az államfőnek csütörtökön átadott lemondásában – a levelet a sajtó nyilvánosságra hozta - határozottan tagadta az ellene felhozott vádakat, amelyeket szerinte semmiféle bizonyíték sem támaszt alá. Lemondását az ellene indult  – szerinte teljesen megalapozatlan – médiahadjárattal indokolta.

A 61 éves Negroponte a Haladás Pártja (PP) tagja, s a megüresedett tárca élére a brazil elnök döntése szerint ugyancsak e párt színeiben Aguinaldo Ribeiro képviselő kerül.

Magas jutalomért keresik a volt brazil válogatott Marcelinho kiesett fogát a Sport Club do Recife labdarúgócsapatának pályáján.

A 36 éves középpályás a Nautico ellen 4-3-ra megnyert vasárnapi bajnokin ütközött az ellenfél egyik játékosával, és a 4000 realért (kb. 520 ezer forint) beültetett implantátum nagy ívben kirepült a szájából. A német Herthánál is megfordult játékos ijedten mutogatta társainak a foghíjat, majd 1000 realos (130 ezer forint) jutalmat helyezett kilátásba annak, aki megtalálja a műfogat. A klub alkalmazottai hétfőn is kutatták a gyepszőnyeget.

Külön érdekes, hogy Marcelinho tavaly is elvesztette egyik fogát meccs közben, akkor is a Nautico volt az ellenfél, és a Recife akkor is győzött (2-0).

MTI

(Hasonlóan érdekes fogas történet éppen tavaly ilyenkor az idősödő, motorcsónakkal húzott banánon bulizó nénikkel esett meg, amiért ide kell klikkolni.)