Izaura barátai

Ebből a kiváló popdalból idézett Obama elnök

Obama nem tréfált, és ahogy ígérte, latin-amerikai körútjának második állomásán, Rio de Janeiróban (az első Brazíliaváros volt) vasárnap tényleg ellátogatott az Isten városába, ahol első kézből tekintette meg az UPP (Unidade de Polícia Pacificadora) projektet. (Az UPP egy sikeres bűnüldöző program, amely arra irányul, hogy visszaszerezzék a drogdealerektől és magán milíciáktól a favelák irányítását. 2010-től 12 riói favelában fut a program, az egyik a Cidade de Deus, azaz Isten városa, a Complexo Alemao nevű favelában elért őrületes sikerekről novemberben itt is szó volt.)

A brazil sajtó szerint azért is eshetett az Isten városára a választás, mert sík (olyan kivételes favela, amely nem hegyre épült) és sokkal szélesebbek az utak, mint a többi favelában, ezért itt könnyebb szavatolni a presidente biztonságát. Az elnök és családja amúgy páncélautóban utazott, és saját emberei mellett a fegyveres erők, a BOPE és az UPP helyi rendőrei is védték.

Obama az Isten városában (Forrás: Globo)

Nem is történt baj, pedig Obama még a kissrácokkal is focizott, itt a Globo minimálvideója az előkészületekről, a favela-lakók extázisáról, az integető elnökről, és az Obama hasonmásról. Ez meg itt egy remek képgaléria, egyebek mellett látható, ahogy az Obama-házaspár elragadtatva néz capoeirázó kisgyerekeket.

Azt protokoll szempontból érdekesnek tartom még megjegyezni, hogy Obama nagyobbik lánya, Malia rövidnadrágban focizgatott a helyi fiatalokkal - a különös outfitet meg a 11. képen lehet megnézni.

Jorge Ben Jor és Coelho Obamárol tweetel

A favelalátogatás előtt Obama előbb a brazil néphez beszélt (kb. "A Líbiában szabadságukért harcoló emberek és a Közel-Kelet inspirálódhat a szabad és vibráló Brazília példájából"), illetve válogatott vendégsereg előtt tartott beszédet a Theatro Municipalban, ahonnan néhány híres brazil művész azon melegében ki is nyomta a Twitterre a presidente-ről alkotott benyomásait. Leginkább azok örültek, akikről az elnök szót ejtett beszédében.

Ilyen volt például Jorge Ben Jor (lásd videó), aki nagyon belelkesedett, és büszkén írta, hogy "Nagy ölelés Obama elnöknek! Megemlített a beszédében!". Obama ugyanis idézett egy részletet a País Tropical című dalból, amikor az országról alkotott benyomásait taglalta: "Sosem gondoltam volna, hogy ez az ország még annál is szebb, mint a filmben" - utalt itt meg az Orfeu negro, azaz Fekete Orfeusz című filmre, majd így folytatta: "Ismerik, ahogy Jorge Ben Jor is mondja: "um país tropical abençoado por Deus e bonito por natureza" (kb. "Egy Isten áldotta trópusi ország, csodás természettel").

Obama a favelában lakó gyerekekkel focizik (Forrás:Globo)

A másik gyors twitteres maga a mágikus lektűrirodalom-király, Paulo Coelho volt, aki azt írta, miután Obama tőle is idézett valamelyik lényegtelen, ámde bizonyára nagy sikerű könyvéből, hogy "Obama elnök idézett tőlem". (Minderről brazilul itt.)

(Fontos politikai ügyek a másik oldalon!)

Összegeztük, miben jobb és miben rosszabb Rio de Janeiro, mint Budapest. Bármit is mutatnak a számok, sajnos le kell, hogy szögezzem, ha a tengerparti zónában lakik az ember és van pénze, Rió nagyon sokkal jobb hely, mint Budapest.

Rióban sokkal jobb, mint Budapesten

+ Riónak van tengerpartja, ami legyőzhetetlen előny. (Budapestnek ugyan van egy folyója, de az olyan, mintha nem is lenne.)

+ A természet szimbiózisban él a várossal: sétálgat az ember a belvárosban, és egyszer csak szembepislog vele egy gekkó vagy beleütközik egy fáról lelógó orchideába. Az említett tengerpart mellet parkok, hegyek és rengeteg fa teszik élhetővé a cidade maravilhosát.

Szimbiózisban a természettel (a fotót a Santa Tereza városrészben csináltam)

+ A brazilok szenvedélyes sorban állók. Mivel hosszabb ideig éltem Berlinben, tudom, mit beszélek: a rióiak jobban szeretnek sorban állni, mint a németek!! (lásd fotó lentebb)

+ Bulihelyzetben a brazilok sokkal hamarabb elkezdenek táncolni, mint a magyarok, nincsenek ilyen irányú furcsa gátlásaik (sőt, a külkerületek utcáin a hűtőszekrény nagyságú, kocsikra erősített sufnituning-hangszórók legelső ritmusra elkezdik rázni a seggüket).

+ A rióiak az utcai étkezés királyai. A legjobbak a sarkokon álló padariák, azaz pékségek, ahol a friss és néha rejtélyes pékáruk mellett alap a frissen facsart narancs -és még ezerféle lé.

+ Ugyanitt egy kiadós és friss gyümölcssaláta trópusi gyümölcsökből csak 300 forint.

+ Szofisztikált utcadíszítési szokások: tagek helyett színes - figuratív - graffitikkel, illetve sarokkövek, transzformátorok befestésével dobják fel az utcaképet.

Graffiti a Lapán

+ A brazilok - bár lehetnek akár jóval szegényebbek, mint egy átlagmagyar - nincsenek annyira lelakva. Ezt a klímának, a szupergyümölcsöknek illetve a sportolási hajlandóságuknak tudom be - meg mert egyszerűen nem varnyognak annyit mindenen, mint mi.

+ Alig ismerek olyan brazilt, aki valamilyen hangszeren ne tudna zenélni valamennyire a kicsit élvezhetőtől a zseniálisig.

+ Szuper a vibe - bár a brazilok egyáltalán nem az a kapkodós fajta, a pezsgés mégis mindenütt ott van a levegőben.

Rióban sokkal idegesítőbb, mint Budapesten

- A rióiak (és a brazilok általában) imádják a légkondit - nemhiába, a portugál hódítók partra lépésétől csaknem 500 évet kellett eltölteniük a dögmelegben, mígnem valaki fel nem találta ezt a kitűnően hűsítő eszközt. Most úgy tűnik, utólag egyszerre próbálják bepótolni az elszalasztott négyszázvalahány évet. A legidegesítőbb, amikor a 35 fokból belépsz a 15 fokos buszba, majd fél óra múlva kezdődő arcüreg-gyulladással távozol.

- Ugyanígy túloznak a jégkockákkal (hűtőből kivett jéghideg italba vidáman dobnak bele még 5-6 darab jégkockát).

- A hidegmánia mellett a második legidegesítőbb - és egyben nagyon félelmetes dolog - a dengue-szúnyog, ami ellen nincs ellenszer és csípése akár (de azért ritkán) halálos is lehet. Roppant dilemma a védekezés: vagy magadra kensz egy liter szúnyogirtót, de akkor mikor kened be magad naptejjel? Vagy bekened magad naptejjel, de mi van, ha éppen akkor jön arra egy dengue-szúnyog?

(A következő oldalra klikkelve további okok, miért is nem akkora csapás Budapesten élni!)

Vége a karneválnak, megvan a győztes. Erről az MTI számolt be a maga modern, gördülékeny stílusában. Íme.

A Beija-Flor szambaiskola győzött a riói karneválon egy olyan felvonulással, amely Roberto Carlos, a brazil varieté királya előtt tisztelgett – írják. A karnevál véget ért, most a nagyváros utcáinak takarítása következik.

A 150 éves múltra visszatekintő karneválon helyi idő szerint szerdán hirdettek győztest a szambaiskolák versenyében. A döntést 15 tagú zsűri hozta meg, a Beija-Flor iskola 12. diadalát ünnepelhette. A kék-fehér színekben pompázó szambaiskola otthona Nilópolis, Rio de Janeiro északon fekvő favelája.

Egy hölgy a győztes szambaiskolából

Az iskola, amely négyezer táncost számlál, kedden - a karnevál tizenkettedik napján - mutatta be műsorát a Sambodrome 70 ezres közönsége előtt. Felvonulásuk 82 percig tartott, a táncosok sora hétszáz méterre nyúlt. Az utolsó kocsin Roberto Carlos, az iskola nagy példaképe ült, a brazil varieté királyát óriási ováció fogadta.

A karneválon 12 iskola mérte össze erejét, a második helyet a tavalyi győztes Tijuca iskola érdemelte ki. Táncosai ezúttal az Avatar című hollywoodi kasszasiker filmet idézték fel a szamba stílusában. Harmadik lett a legrégebbi, 1928-ban óta működő szambaiskola, a Mangueira, amelyet az azonos nevű favelában alapítottak. Ez az iskola szintén egy brazil zenész, Nelson Cavaquinho előtt tisztelgett műsorával.

A karnevál végeztével a takarítás vette át a mulatság helyét. Rio de Janeirónak ezúttal sem volt oka panaszra, az első becslések szerint a karnevál több mint egymillió látogatót vonzott, ennek negyven százaléka volt külföldi. (Itt a győztes szambaiskola honlapja, ha valakit érdekel.)

Ma végre véget ér a karnevál, és eltűnik a rengeteg páváskodó csillivilli kép a fotóügynökségek oldaláról. A karneválnak erről a Sambadromban / stadionokban vonulgatós, szambaiskolás-versengős részéről dirket nem írok, mert igazi turistás és unalmas cucc (mennyire lehet izgalmas 35 fokban üldögélni 10 órán át egy lelátón több tízezer forintnak megfelelő reálért és az egyik elvonuló iskolát bámulni a másik után? Hát megmondom: semennyire!). Az igazi népünnepély bloco-król viszont - ahogy ígértem is - hamarosan  jön egy élményposzt!

Úgyhogy inkább megírok egy HIHETETLEN storit, ami pár hete velünk történt.

Az egyik februári hétköznapon éppen a több mint 4 kilométer hosszú Copacabana hullámaiban ugráltam, amikor egyszer csak azt hallom, hogy a szomszédos hullámokból valaki a nevemet kiabálja. Kizárt, tuti rosszul hallok – gondoltam nem teljesen megalapozatlanul -, aztán csak oldalra pillantottam, és mit látok? Ott ugrál egy izlandi ismerősöm, akit még a budapesti dzsungelharc-klubban ismertem meg, tőle fél méterrel odébb meg a dán barátnője, akit ugyanonnan ismerek.

Ebben a magasságban volt a hullám, ami összesodort minket

Oké, hogy a 12 milliós Rióban az ott lakók szerint minden lényeges dolog a Zona Sulban, azaz a déli városrészben történik, és a turisták által is ez a leglátogatottabb városrész, de az ilyen összefutás matematikai esélye elenyésző (sztem legalább kétszáz nulla van a 0, után, mire jön egy egyes). A hihetetlen Storit fotóval dokumentáltuk - amit ide most nem teszek fel -, miután kimásztunk a hullámokból. A hullámokban ugyanis rájöttünk, hogy lehetetlen úgy beszélgetni, hogy félperces ritmusokba az ember szájába zúdul egy csomó sósvíz. Az izlandi lány blogjából amúgy itt van pár első riói benyomása angolul, aminek – nem minden -, de a legtöbb pontjával egyetértek (Valamiért nem tudom rálinkelni a szóra, úgyhogy itt: http://inamyasin.blogspot.com/2011/02/learning-through-experiance.html). Azt tervezik, hogy mennek az Amazonas vidékére is, úgyhogy érdemes néha ráklikkolni a blogjára.

Itt a dokumentumfilm kategóriában az Oscaron jelölt, Rióval foglalkozó film, a Waste Land (Hulladéklerakó). Sajnos nem nyert (helyette az Inside Job című film vitte el a díjat), de legalább jelölték. Lucy Walker rendező egy Vik Muniz nevű Amerikában élő brazil művészt követ három éven át, amint a világ legnagyobb szeméttelepén, a Rio de Janeiro-széli Jardim Gramachóban kukabúvárkodik és igyekszik a szemetet művészetté alakítani. A trailer zseniális, klikkoljatok rá!

Hetfon elmentunk Rio fantasztikus bulikozpontjaba, a Lapara, ahol az Orquestra Imperiallal lepett fel a hetveneves, de kimagasloan fitt Jorge Mautner (o van a videon), akinek szulinapja volt, es ennek oromere ket elo legendat is meghivott unnepelni; Gilberto Gilt es Caetano Velosot. Mivel elozo munkassagat viszonylag jol ismerem, es meglehetosen nagyra is tartom, nagyon megorultem, amikor 400 mililiteres caipirinhank (nagyvonalu mixelesben egy ezresert) horpolgetese kozben este 11-kor megtudtam, hogy o is ott lesz. A caipirinha utan aztan mar toretlen volt az oromom hajnali haromig, amikor is veget ert a majdnem negyoras koncert.

Ahhoz kepest, hogy hetfo este erkeztunk a Circo Voadorhoz, ami a Lapa egyik koralaku, karzatos bulikozpontja, annyian alltak a kulonfele sorokban, mint nalunk egy atlagos indie-zenekar koncertje elott az Arenanal. A tobbseg 25-35 kozotti feher fiatal volt, ami mar csak azert is erdekes, mert a fellepo Elo Legendak boven tulleptek a hatvanat, sot inkabb a hetven fele kozelednek. Elkepeszto tomeg volt, a karzatok is tele voltak, mi azert benyomakdotunk a feleig, sokan kint rekedtek az epulet mellett (de mar a keritesen belul), nekik jofejsegbol kivetitoket raktak ki. Szepen csordogalt a koncert, a kiemelkedo pillanatok azert mindig a special guestek megjelenesei voltak, ami elott jelzeskent a zenekar mindig lejatszotta az Abrandos szep napok zenejet. Ekkor mindenki elkezdett tombolni es visongani, mivel sejteni lehetett, hogy akkor most mindjart jon egy Nagy Valaki.

Es jott is eloszor Gilberto Gil, az egykori kulturalis miniszter es hires dalnok, szep feher ingben, es osszesen harmat enekelt (ebbol az egyiket ismertem). A Csigabiga gyere kit is dalolhatta volna, akkor is hatartalan orjonges es szeretet fogadja. Iszonyu energikus es fitt volt, tancolt, kurjongatott, hangszerek hangjait utanozta es mondott egy szep beszedet a szulinaposnak, aki amugy mar csak azert is szimpatikus, mert a Movimento Chaos megalapitoja (amire most nincs idom kiterni). Aztan ment tovabb a koncert, majd jott meg egy arc, akit nem ismertem, nem is volt annyira koros, de enekelt valamit a capoeirarol, ekkor epp egy epres caipirinhaert alltam sorba, a soban egy no mondta is, ki ez, de ki tudja, hogyan, kiszallt a fejembol.

Aztan jott a kek kivetelevel a brazil zaszlo szineibe oltozott Caetano Veloso, aki aztan mar tenyleg ki sem kellett volna, hogy nyissa a szajat, annyira szerette a kozonseg (ram is annyira hatott a tomegpszichozis, hogy bar nem ismertem a szamokat, fennhangon enekeltem oket). Frissessegben es tanctudasban o is boven felulmult egy csomo magyar negyvenes meg otvenes magyar rocksztart, nem is beszelve a szinpadra eppen csak felcsoszogni kepes Nagy Oregekrol. El is elmelkedtunk, hogy vajon a magyar Nagy Orgeket miert nem tisztelik es szeretik ennyire a magyar fiatalok, illetve, hogy milyen vicces, hogy egy csomoan kifizettek a kb. 5700 HUF-nak megfelelo belepot, de a jelenlevok tobb mint fele az epulet koruli szocializalasra hasznalta a nagy esemenyt.

Kerestem megfelelo illusztralo felvetelt a youtube-on, de egyelore csak a fenti rovidet illetve ezt talaltam, foleg a probakat meg elokeszuleket mutatja, 9.00-tol lehet kis izelitot kapni a mulatsagbol Gilberto Gillel, itt meg egy Caetanoval. Egy szentimentalis megjegyzest muszaj ide tuznom a vegen: sosem gondoltam, hogy egyszer majd eloben fogom latni Gilberto Gilt, orulet!

A sifutason kivul talan egyetlen sport sincs, amiben a brazilok ne lennenek a topon, es Rio de Janeiroban korulnezve az ember egyaltalan nem csodalkozik ezen. Ugyanis amerre csak jartunk, mindenutt vagy sportolni igyekvo, vagy epp sportolo, vagy a sportolas utan sorrel levezeto emberekbe botlottunk. Ez nem csak annak koszonheto, hogy szar dolog nap mint nap behuzott hassal lesetalni a Copacabanara, hanem annak is, hogy penztarcatol fuggetlenul mindenkinek van tere es lehetosege a napi betevo mozgasra. Mi mar az elso nehany napban vegigprobaltunk nehanyat a legolcsobbaktol a legdragabbakig:

0 real: A tengerparti setany teljes hosszat elkulonitett futopalya kiseri vegig, igaz, nem olyan fain boritassal, mint a Margit-szigeten, de sokkal fainabb panoramaval - mondjuk az igazan hardcore futok a tengerparti homokot turjak vegig. A parton sportolasban a legtutibb megsem a futas, hanem az, hogy az onkormanyzat a part menten egy csomo kis edzoallomast epitett (lasd az Ipaneman keszult fotonkat), ahol lehet nyujtani, fekvotamaszozni, huzodzkodni. Teljesen termeszetes, ha a buszra varo csaladbol az apuka nehany saslendulettel bizonyit a gyerekeknek, vagy ha az otvenes hippi izomszakaszto korlatgyakorlattal mossa ki testebol a fogyasztoi tarsadalom szennyet.

Egy napon erkeztunk meg Ronaldinhoval a csodalatos varosba, csak minket nem vart az osszes brazil napilap munkatarsa a repteren, sot, igazabol senki sem vart, bar ugy volt, hogy talan talalkozni fogok a het evvel ezelotti edzommel, aki az alabbi posztban belinkelt Balazs ele jott volna ki, de lefoglalta Amy Winehouse, aki kedden adta masodik koncertjet Rioban, a volt edzom pedig a hires enekesno testore. Igy aztan egy ismeretlen taxissal erkeztunk meg a Copacabanara (aki csak kb. 1500 forintnak megfelelo reais-zal vert at).

Tegnap az osszes lap Ronaldinhoval volt tele, aki mostantol a Flamengoban fog focizni, aztan estere mar az esozesek okozta arviz is tema lett, sajnos egy csomoan meghaltak Sao Pauloban es Riotol nem messze is. Mi hetedik emeleti atmeneti otthonunkbol neztuk, hogy hompolyog a viz, eleg brutal volt. Kb. fel ora alatt ontotta el a keresztutcat ugy, hogy mozdulni sem tudtak az autok.

Amugy minden szuper, a kis barataink egyik programjavaslattal bombaznak a masik utan, tegnap pl. megneztuk egy bizonyos Andre Carvalho elso rioi koncertjet, ahol engem vmiert - es vegulis lassuk be, nem szokatlanul - egybol a VIP-listara irtak fel, Egyhurosgitart pedig az amigo-listara. A koncerten egyik amulatbol estunk a masikba, a basszus - es a ritmusgitar ugyanis megszolalasig (ertitek? M E G SZ O L A L A S I G!) hasonitott a Kispal es a Borz ritmusszekciojara. Vicces volt pl. a Kovetkezo buszon brazil valtozata. (ezt a zenekart most megprobalom belinkelni)

Várhatóan egy hét múlva átváltozik ez a blog egy félig személyes útibloggá, ugyanis ha jövő hétfőig eltart az enyhülés, és nem lesznek reptérzárak; valamint befejeződik a jelenleg igen kellemetlen náthám, Egyhúrosgitárral (aki hamarosan elkezd itt blogolni) felszállunk egy Rióba tartó gépre.

Én most látogatok el harmadszor a hatalmas ország egykori fővárosába, amit a brazilok cidade maravilhosaként (csodálatos város) emlegetnek, és ahonnan az első két alkalommal alig tudtam kitenni a lábam. Először csak néhány napra rándultam ki egy Paraty mellett lévő quilombóba (egykori rabszolgák által alapított közösség, kb. mint egy kis falu), ahova riói capoeirásokkal mentünk egy elképesztő négynapos fesztiválra.

A Paraty melletti quilombo lakóépületei

Másodszor egészen a rióiak number one nyaralóhelyéig, az Ilha Grande-ig merészkedtem, ahol alig szálltam le a hajóról, egy teknős úszott el a lábam mellett, amikor pedig alkalmi spanyol cimboráimmal átmásztunk a dzsungelen (én egy óra alvás után, kb. 90 fokos páratartalomban, a kis Hawainas-papucsomban), majmok ugráltak felettünk és majdnem belegyalogoltunk egy hatalmas pókba. Másnap egy kolibri szemezett velem úgy fél percen át.

Ilha Grande - Praia Branca

Ezúttal megpróbálok VÉGRE eljutni Bahiába is, amire nyomós okom van, illetve az Ilha Grande ismét tervbe van véve, mert pont olyan az a sziget, ahogy a filmekben a földi paradicsomot ábrázolják.