Izaura barátai

Rióban található a világ legnagyobbjának tartott naiv festők múzeuma, a MIAN, közvetlen a Corcovadora vezető sikló lábánál. A főleg brazil festőkre koncentráló múzeum alagsorában helyet kapott egy nemzetközi gyűjtemény is, ahol meglepődve fedeztem fel egy hazai szerzőt, bizonyos Surinyánét és az ő 1984-ben Mártélyban készült képét. Íme:

A magyar Surinyáné-Sunrigane képe, amit Mártélyban festett

És a félrevezető aláírás (végülis csak egy évszám van a név és a helységnév között)

Aztán ez lett belőle

A meglepetés az ismertető kiírásban jött, a brazil muzeológusok ugyanis kicsit szabadon értelmezték a magyar szerző nevét, nem sokat vesződve a betűzgetéssel: az önmagában még hagyján, hogy a művész vezetéknevéből keresztnév lett, de még csak azt sem sikerült helyesen leírni, hanem, amint a képen látható, Sunrigane lett szegény Surinyánéból (aki nagy valószínűséggel Surinyáné Borsodi Katalin naiv művész). És ha ez nem lenne elég, a nagy nyári alkotótáborok helységének nevét, Mártélyt, nagyvonalúan megtették vezetéknevévé. Így a kiírás szerint Sunrigane Martely készítette a képet (az évszámot szerencsére sikerült nem elrontani).

A helyszínen nem jeleztem a tévedést, mert siettem, de azt hiszem, írok egy levelet a múzeumnak a trehányságról.

A kép úgynevezett nemzetközi kontextusban

A képek azért ilyen bénák, mert egy rettenetesen gagyi turista géppel készítettem, mert még mindig él bennem a reflex, hogy Rióba nem szabad értékes műszaki tárgyakat vinni. Pedig tényleg rengeteget javult a közbiztonság.

A riói metró első copacabanai megállójában, a Cardeal Arcoverde egyik szellőzőjének tetején látható ez a legalább egyméteres Batman. A tréfásságot mások is észrevették, mint itt és itt megtekinthető. Utóbbi megfigyelő szerint azután került a Batman a riói metróba, hogy az egyik metróépítő mérnök fia meglátogatta apját az építkezésen, és mondta neki, hogy az egyik szellőzőcsatorna pont úgy néz ki, mint a Batman barlangja. A mérnök pedig nem késlekedett ezt mások tudomására is hozni.

A két képet kb. ugyanabból a nézőpontból készítettem, az egyiket felfelé, a másikat előre fordított fotógéppel (foto @vb)

Budapesti lakoskent teljesen el vagyok szokva a nagyvarosi kedvessegtol, itt, Rioban viszont a legszelsosegesebb megnyilvanulasaival talalkozom nap mint nap. Az egyik ruhauzletben peldaul a kovetkezo tortent: a cimboram kinezett maganak egy oldalzsebes nadragot, odament a harmincas eladohoz, hogy akkor ez mennyibe kerul, mire az elado kiokositotta, hogy o ugyan nem venne ennyiert ilyen gatyat, mert olcso husnak hig a leve, es amugy sem vasarol ebben az uzletben soha, mert ketszer kimossa a dolgokat, aztan dobhatja ki. Tehat szepen es oszinten lebeszelte a cimboramat a vasarlasrol. Az elado.

Amugy is mindenki mindent keszsegesen elmagyaraz - neha totalisan felrevezetik az embert, de ezt is a leheto legnagyobb joindulattal teszik.

A leglenyugozobb kedvessegekkel egyebkent a tomegkozlekedesi eszkozokon lehet talalkozni. Az egyik kulvarosi buszon peldaul egy nalam joval idosebb, joval sotetebb boru es joval faradtabb no keretlenul az olebe vette a szatyraimat, mikozben alltam. Aztan mikor elaludt, szoritotta oket addig, amig le nem szalltam.

A helyuket is sokkal gyorsabban atadjak egymasnak itt kicsik es nagyok, nok es ferfiak. A minap pl. a kovetekezo jelenetet lattam a metroban: 28 koruli csavo all, elotte all egy 65 koruli sportos, de megiscsak oreg ferfi. A srac eszreveszi, hogy meguresedett egy hely, es szol az idosebb figuranak, hogy, halo, ide le lehet ulni. (Vegul a sportos ur nem ult le, ugyhogy leult a fiatal, de elobb ezt jol megbeszeltek.)

Vagy ott vannak a buszsoforok - a varosi Forma1 versenyzoi -, akiket nemcsak a megallokban lehet leinteni, hanem a leglehetetlenebb helyeken. Tegnap pl. a Botafogo varosreszben nyitotta ki egy olyan figuranak a sofor az ajtot, aki egy ket busz kozti egy meteres resben keretzkedett be jo messze a megallotol.

Es nincs iszonyu ember/hajlektalanszag a tomegkozlekedesi eszkozokon (pedig mindkettobol van boven Rioban), nemcsak a mostani, 25 fokos telben, hanem a 40 fokos nyarban sem.

Tél van Rio de Janeiróban – ami nagyon vicces tapasztalat olyannak, aki kellemetlen mínuszokban eli meg ezt az évszakot. Elsőre nem onnan lehet tudni, hogy tel van, hogy deresek az ablakok, csúsznak az utak vagy sószórók róják az utcákat. Még a trópusi, hatalmas levelű fák alatt is alig van több elsárgult levél, mint amúgy.

A telet elsőre a kutyákkal találkozva érzékeltem a város part-menti részén. Európai szemnek roppant mulatságos látni, amint nyakig beöltöztetett kutyákat sétáltatnak gazdáik a 20-21 fokos hidegben. Többször éreztem a kényszert, hogy megálljak és elmagyarázzam, hogy ez még nálunk, a hideg telektől szenvedő Európában, -5 fokban is nevetséges plusz a kutya hőháztartásának sem tesz jót, de végül mindig megalltam, kulonben sem vagyok akkora majer ilyen szakkifejezesekben. És ami még érdekesebb, hogy nemcsak a jómódú Zona Sulban, azaz az óceánparthoz közel eső városrészekben lehet ezt látni, hanem itt, északon is, a Meier nevű kerületben, ami ugyan még nem favela, de mondjuk olyan mint nálunk Kőbánya-Külső. Itt is sétáltatnak kutyaruhás olebeket az okos gazdaik!!

Két agár pulcsiban: jelenet a Copacabanáról a 22 fokos júliusi télben

A kutyákon kívül más állatok is jelzik, hogy itt a tél: vasárnap sportbarátaim – a látványtól extázisba eső brazilokkal együtt – egy pingvin-párt láttak úszkálni a Barra strandján. (Ahol a bátrabbak maguk is fürdőztek, bár a víz állítólag nem hideg, csak a levegő.) A pingvinek láttán egész csődület alakult ki a strandon, és az emberek egymás szavába vágva kurjongatták, hogy PINGUIM-PINGUIM, míg a pingvinek tovább nem úsztak. Amúgy pingvineket rendszeresen szoktak látni a brazil partoknál, de inkább délebbre.

A kep innen van, amikor 2006 juliusaban is ellatogattak a pingvinek Rioba

És végül jöjjön a riói tél még a kutyáknál es pingvineknel is viccesebb látványa: az ember. Az utcákon egyszerre mászkálnak bélelt kabátos–csizmás emberek es havaianas-papucsos, szörfnadrágos, póló nélküli figurak. Rendszeresen elfog a rohoges, amikor olyan csizmát hordo nő jön velem szembe az utcán, amit nekunk 10 fok folott eszünkbe sem jut felvenni. És még egyszer mondom: rosszabb napokon 19, jobb napokon 22 fok van most, a legdurvabb rioi telben. (Ma pl. 25 fok volt, es en voltam az egyetlen ember az utcan, aki rovidnadragban maszkalt.)

Amúgy a szigetelést egyáltalán nem tartalmazó és az ablakokat sem hermetikusan záródóra építő brazil házakban lehet azert dideregni ilyenkor, ahogy ez velunk is megtortent a minap. Aki eltöltött Lisszabonban vagy Barcelonában egy-egy telet, annak ismerős lehet ez a jelenség.

Írtam egy to do-listát, hogy mit akarok csinálni vasárnap reggeltől a kötelező, de nagyon kellemes szociális körökön kívül Rióban, ahová szombaton hajnalban utazok:

- rettenetesen sok pao de queijot enni (képen)

- ugyanennyi mentás ananászlevet inni

- felkeresni a világ legnagyobb naiv festészeti múzeumát (amennyiben nyitva lesz, amikor épp ráérek, mert anyagi gondok miatt kb. egy évig be volt zárva)

- elmenni legalább még egy funky múzeumba, ahol eddig nem voltam (kommentek jöhetnek tippekkel, köszi)

- felkeresni egy hatalmas lemezbolt, ahonnan beszerezni Céu, Criolo, Letuce, China, Aíla, Monobloco, Pedro Luis, Cássia Eller vagy Chico Buarque cd-ket

- elmenni valamelyik kiváló brazil zenekar koncertjére (a fentiek közül többet is értékelnék)

- megnézni, hogy áll a Maracana stadion és ezt fotókkal dokumentálni a munkahelyem számára (mondjuk nagyon gagyi fényképezőgépet fogok vinni sajnos, mivel a pöpec gépemet féltem)

- venni végre egy csomó könyvet

- és egy fantasztikus műanyag Melissa-cipőt

- megfigyelni, milyen a tél Rióban, mert eddig csak tavasszal és nyáron voltam

Mondjuk összesen kb. 6 szabadnapom lesz, hogy mindezt teljesítsem, és ekkor akarok találkozni a remek barátaimmal is, de szerencsére a turistaprogramokat már  kipipáltam az első három alkalommal. Simán lehet persze, hogy semmi nem lesz mindebből, csak a pao de queijo, meg a parton döglődés.

Vasárnap az UNESCO Világörökség Bizottsága szentpétervári tanácskozásán döntött a kulturális világörökség új helyszíneiről. Ezek a Rio de Janeiro-i Carioca kultúrtáj (a hegyek és a tengerpart közötti urbánus terület); a belgiumi Vallónia főbb bányászati helyszínei; a svédországi Hälsingland míves, fából készült tanyaházai; az iszfaháni Dzsáme-mecset Iránban valamint a török Catalhöyük neolitikus helyszín.

A Carioca kultúrtájba tartoznak a Cukorsüveg-hegy, a Corcovado, a Tijuca-erdő, a Flamengo park, a Jardim Botânico és a Copacabana tengerpartja.

Itt egy csodás AFP-Globo-videó és a hír bővebben brazilul.

További infó pedig itt: www.unesco.org.

Hamarosan jönnek a saját kontentok, de gyorsan még egy érdekes MTI-cikk a Globoból.

Az O Globo című brazil lap szerint 113 futballpálya méretével lett kisebb a riói favelák területe négy év alatt, a szegénynegyedek azonban vertikális növekedésnek indultak, noha a polgármester betiltotta az ilyen irányú terjeszkedést.

A 2000 és 2010 közötti években a nyomornegyedek lakossága 27,5 százalékkal, egymillióról 1,4 millióra bővült, miközben Rio de Janeiro más részeiben csak 7,4 százalékos népességgyarapodás volt kimutatható. A brazil nagyváros hivatalos körzethatárán belül jelenleg 763 favelát számlálnak, míg 2000-ben csak 514 volt. Ez 48 százalékos növekedést jelent. A favelákban 118 ezer új épület nőtt ki a földből ez idő alatt, ami 36,8 százalékos bővülés.

Rocinhában, Rio legnagyobb favelájában, a turistaövezet déli részén például a földcsuszamlásoktól fenyegetett veszélyzónában lévő 22 ezer négyzetméternyi lakóterületet bontottak le és költöztették ki az ott élőket, akiknek kártérítést fizettek. A hatóságok 2011 decembere és ez év márciusa között mégis 206 - napi átlagban 1,7 - új ház építését tiltották meg. Így viszont van olyan épület, amely 11 emeletet számlál. A tiltás ellenére a lakások megépülnek, és egyelőre nem is bontják le őket, még a 11 emeletest sem.

Ezrek megélhetése kerül veszélybe június elsejétől, mert a brazil kormány közegészségügyi és környezetvédelmi okokra hivatkozva bezárja a Rio de Janeiro melletti Gramacho szeméttelepet. A rendkívül veszélyes munkát végző gyűjtögetők szinte másfél évtizedig kapnak kompenzációt, mert elveszítik a megélhetésüket - írja az origo.hu itt. A képre klikkolva pedig egy remek fotógaléria nyílik:

A szemétlerakó sorsára 2010-ben figyelt föl világ, amikor telep mindennapjait bemutató Waste Land (magyar címe: Vik Muniz - A szemét művésze) című dokumentumfilm több nemzetközi fesztiválon (Sundance, Berlin, Seattle, London stb.) összesen tizennyolc díjat nyert, és jelölték az Oscar-díjra is. (Az Izaura-blog pedig több mint egy éve próbál befejezni egy kritikát a filmről.)

A catadorok (gyűjtögetők) közül sokan továbbra is ezen a területen kívánnak dolgozni az új, korszerű hulladék-feldolgozó üzemekben. Számukra képzéseket szerveznek, a Gramacho környékén pedig rendezett lakónegyedet alakítanak ki.

Fantasztikusan találó lopás elleni kampány Rióból egy szoborhoz támasztva, ami egyben szépen szemlélteti a carioca humort is (a Rio eu amo eu cuido oldaláról). Ha valaki bekommenteli, ki ez az író, akkor nagyon hálás leszek.

Porto Maravilha, azaz a Csodás kikötő néven indult többmilliárdos projekt Rióban (a Cidade Maravilhában), hogy a 2016-os olimpiára Rio de Janeiro új turisztikai és üzleti negyeddel gazdagodjon. A HVG a nyüzsgő kikötőben megkezdődött bontási munkálatokat és a feltáró ásatásokat illetve a szomszédos utcák éjszakai életét mutatja be a Nagyításban. Ide kell klikkolni érte