Budapesti lakoskent teljesen el vagyok szokva a nagyvarosi kedvessegtol, itt, Rioban viszont a legszelsosegesebb megnyilvanulasaival talalkozom nap mint nap. Az egyik ruhauzletben peldaul a kovetkezo tortent: a cimboram kinezett maganak egy oldalzsebes nadragot, odament a harmincas eladohoz, hogy akkor ez mennyibe kerul, mire az elado kiokositotta, hogy o ugyan nem venne ennyiert ilyen gatyat, mert olcso husnak hig a leve, es amugy sem vasarol ebben az uzletben soha, mert ketszer kimossa a dolgokat, aztan dobhatja ki. Tehat szepen es oszinten lebeszelte a cimboramat a vasarlasrol. Az elado.

Amugy is mindenki mindent keszsegesen elmagyaraz - neha totalisan felrevezetik az embert, de ezt is a leheto legnagyobb joindulattal teszik.

A leglenyugozobb kedvessegekkel egyebkent a tomegkozlekedesi eszkozokon lehet talalkozni. Az egyik kulvarosi buszon peldaul egy nalam joval idosebb, joval sotetebb boru es joval faradtabb no keretlenul az olebe vette a szatyraimat, mikozben alltam. Aztan mikor elaludt, szoritotta oket addig, amig le nem szalltam.


A helyuket is sokkal gyorsabban atadjak egymasnak itt kicsik es nagyok, nok es ferfiak. A minap pl. a kovetekezo jelenetet lattam a metroban: 28 koruli csavo all, elotte all egy 65 koruli sportos, de megiscsak oreg ferfi. A srac eszreveszi, hogy meguresedett egy hely, es szol az idosebb figuranak, hogy, halo, ide le lehet ulni. (Vegul a sportos ur nem ult le, ugyhogy leult a fiatal, de elobb ezt jol megbeszeltek.)

Vagy ott vannak a buszsoforok - a varosi Forma1 versenyzoi -, akiket nemcsak a megallokban lehet leinteni, hanem a leglehetetlenebb helyeken. Tegnap pl. a Botafogo varosreszben nyitotta ki egy olyan figuranak a sofor az ajtot, aki egy ket busz kozti egy meteres resben keretzkedett be jo messze a megallotol.

Es nincs iszonyu ember/hajlektalanszag a tomegkozlekedesi eszkozokon (pedig mindkettobol van boven Rioban), nemcsak a mostani, 25 fokos telben, hanem a 40 fokos nyarban sem.