Izaura barátai

Kedves szerzotarsammal epp egy Ilha Grande-ra toro heveny zivatar elol kerestunk menedeket egy pizzeriaban, mikor belefutottunk a Flamengo-Nova Iguacu bajnoki merkozesbe, ahol nem kisebb sztar lepett ismet brazil csapat szineiben palyara, mint Ronaldinho.

A legendas focistat a sajtoban deli szarmazasa miatt Gauchokent (ez az argentin hatarhoz kozel elok beceneve) emlegetik, de a teveben az egzaltalt kommentator Ronaldzsinyokent magasztalta meg akkor is, ha epp csak megbubolta egyik jatekostarsat. A kozvetites soran legalabb egy kamera csak ot kovette, igy figyelemmel kiserhettuk, amikor a kezdes elott a vigyori Ronaldinho ugy rohangalta korbe a palyat es ujdonsult csapattarsait, mint egy uj terepre tevedt kutya. Szep latvany volt - meg az LCD-teven is -, ahogy a hatalmas stadionban a nezok oriasi BEN VINDO-feliratba (Isten hozott!) rendezodtek, de meg szebb volt, ahogy a pizzeria legenysege kemencet es sutolapot otthagyva, tatott szajjal bamulta az ikon elso biciklicseleit. Egyebkent egy-ket zsenialis villanastol eltekintve igencsak kozepesen jatszott, de sokat vigyorgott.

Ja, es nem mintha barkit is erdekelt volna, de a Flamengo vegul 1-0-ra gyozott.

Tudtam, hogy Bahiat tartjak a capoeira bolcsojenek, reszben ezert is erdekelt elegge, de az meg sem fordult a fejemben, hogy a turizmus egy jelentos resze is a capoeirara epul. A repterrol a foutra kanyarodva rogton egy CSONAKBAN UTAZO BERIMBAO (!) (a capoeira legfontosabb es egyben szimbolumma valt hangszere) oriasi szobra fogadott minket.

Salvador belvarosaban hatalmas mennyisegben es variacioban arulnak capoeiras motivumokkal diszitett termekeket: polokat, strandlepedoket, szatyrokat, csempeket, kulcstartokat stb. stb. Berimbaot is minden sarkon lehet kapni, gyerek es felnottmeretben, kulonbozo szinekben, eleve felhuzva, ami egyebkent kimondottan rosszat tesz a hangszernek. A foteren es a kornyeken allandoan megy valami capoeiras turistacsalogato tevekenyseg (azon belul is foleg autentikusnak tartott angolas, Bahiaban ugyanis szinte csak angolas csoportok vannak). A legviccesebb dolog amit lattunk, amikor egy nagydarab szoke amerikai csavo fotozkodott egy capoeiras arccal, utobbi vigyorogva helyezte a vallara a labat - es huzta le nyilvan egy-ket reaissal.

Hegyekben allo capoeiras szuvenir (aka egyhuros gitar) Salvador belvarosaban

A donto bizonyitekba a repteren botlottunk, ahol a varostol bucsuzva barki lefotozkodhatott Bahia-sztajlban: a nok a baianakent, azaz a bahiai nok boseges feher viseleteben, a ferfiak capoerirasnak oltozve. Ime az eredmeny (eskuszom, hogy gyerekkorom ota most csinaltam ilyet eloszor, de ennek egyszeruen nem tudtunk ellenallni):

Salvador festoi, rendorok altal felugyelt es steril belvarosaban all a neves bahiai iro, Jorge Amado altal alapitott kulturalis kozpont. A hires szerzo elkepeszto konyveket irt, en a Flor asszony ket ferjet szeretem nagyon, roppant eletigenlo, filantrop es szorakoztato mu, keves, izlesemnek pont megfelelo magikus realizmussal a vegen.

Itt a fal, ami olyan, mintha 3 dimenzios lenne, pedig csak 2, jobb oldalon a magyar forditasok

Negyvenkilenc nyelvre forditottak le a szerzot, amibol az egyik a magyar, es buszken jelenthetjuk, hogy eleg jo helyen allunk a rangsorban. Ez onnan derult ki, hogy az egyik szobat a forditasok fotoi boritjak tapeta-szeruen: felsoroljak, mennyi nyelven mely muvek jelentek meg, mellettuk a fotok. Magyarul 12 Amado-mu olvashato; osszehasonlitaskent Lengyelorszagban 14, Horvatorszagban 1, Japanban 6, a nagy Egyesult Allamokban is csak harommal tobb, mint a kis Magyarorszagon, szoval vegre egy nemzetkozi osszehasonlitas, amiben eleg jok vagyunk.

Itt pedig a kulturalis kozpont homlokzata

Bahiaban minden kapualjbol a Quero nao, posso nao cimu megaslager andalito taktusai szolnak, es ha mar porgetik, akkor ketszer-haromszor egymas utan. Termeszetesen a masodik hallas utan mi is addig dudorasztuk, hogy "quero nao, posso nao... tam-tatatam-tatatam", mig mar szinte fajt.

A szam egy kinzo tarsadalmi problemat, a szigoru feleseg altal otthonmarasztalt ferfiember keserveit enekli meg, ami ugy latszik, kizarolag a baianok (bahiaiak) sorscsapasa lehet, mivel a notaval mas videkeken eddig meg nem talalkoztunk. Jellemzo, hogy a YouTube hemzseg az amator videoklipektol, melyekben a vicces bahiai ferfinepseg fantasztikusabbnal fantasztikusabb kepi megoldasokkal jatszik a felelgetos szoveg ala. Mi is egy ilyet valasztottunk a magyar kozonseg szorakoztatasara.

(UPDATE: most tudtuk meg, hogy a brazil Big Brother aktualis reszenek lakoi allandoan ezt a dalocskat eneklik.)

A szoba egyik ablakabol egy bananfara, a masikbol egy mangofara lehet latni, es epp az iment mutogatta vegig a folyamatosan kedves hazineni, hogy meg milyen gyumolcsfak vannak a kertben. A mangot, a kokuszpalmat es a kesudiot ertettem, a tobbi kb. otrol fogalmam sincs, mi. Annyit meg hozzatett, hogy mindegyiket meg lehet enni, de meg nem ertek be, kiveve a mangot, annak ugyanis epp most van szezonja.

Itt lathato a csodas taj, ahol az apaly-dagaly jelenseg kikezdte szegeny palmafak gyokeret

Mindezt mar Salvadortol 200 kilometerre delre, de meg Bahia allamban tudtuk meg, ahova tegnap erkeztunk Itaparica szigeterol. Azert eppen ide jottunk, mert 4 brazil cimbibol 4 ezt a Marau terseget ajanlotta, amikor megkerdeztuk, hova menjunk Bahiaban. Kb. ot tuti helyet soroltak fel a tersegen belul, mi vegul Barra Grandet valasztottuk es az erkezes utan azonnal megertettuk, hogy igen helyesen: olyan tajba hozott minket a hajo (elotte a busz), amelynek fotojaval a nyolcvanas evekben a panel-nappalik falat diszitettek nagy eloszeretettel. Palmafak, kristalytiszta viz (nagy valtas a lelakott Itaparica utan), kolibrik, papagajok, elkepeszto viragorgia, nagyon kedves emberek stb stb.

(Az idillt megbomlaszto fordulatok a kovetkezo oldalra klikkolva!)

Egy gyors meg, mert holnap hajnalban utazunk Bahiaba, es ott elobb az Ilha de Itaparica nevu szigeten leszunk, utana meg valamelyik tengerparton. Csak annyi, hogy Rioban tovabbra sem lehet semmit erzekelni a foldcsuszamlasok kovetkezmenyeirol. Az egyetlen erre utalo jel, hogy az utcakon az oszlopok koze adakozasra biztato ponyvakat fuggesztettek fel, amik tudatjak az emberekkel, hogy az adott helyen hol lehet adakozni (ezt mar biztos mindenki tudja, de egesz hazakat is elsodort a sar), illetve a haromnapos gyaszt rendeltek el, de ezt csak az ujsagokbol tudom.

Amugy tegnapelott felmentunk a Cukorsuveg-hegyre, ami onmagaban is pazar elmeny, de most meg leguanokkal es majmokkal is turboztak, akikkel font talalkoztunk.

Hetfon elmentunk Rio fantasztikus bulikozpontjaba, a Lapara, ahol az Orquestra Imperiallal lepett fel a hetveneves, de kimagasloan fitt Jorge Mautner (o van a videon), akinek szulinapja volt, es ennek oromere ket elo legendat is meghivott unnepelni; Gilberto Gilt es Caetano Velosot. Mivel elozo munkassagat viszonylag jol ismerem, es meglehetosen nagyra is tartom, nagyon megorultem, amikor 400 mililiteres caipirinhank (nagyvonalu mixelesben egy ezresert) horpolgetese kozben este 11-kor megtudtam, hogy o is ott lesz. A caipirinha utan aztan mar toretlen volt az oromom hajnali haromig, amikor is veget ert a majdnem negyoras koncert.

Ahhoz kepest, hogy hetfo este erkeztunk a Circo Voadorhoz, ami a Lapa egyik koralaku, karzatos bulikozpontja, annyian alltak a kulonfele sorokban, mint nalunk egy atlagos indie-zenekar koncertje elott az Arenanal. A tobbseg 25-35 kozotti feher fiatal volt, ami mar csak azert is erdekes, mert a fellepo Elo Legendak boven tulleptek a hatvanat, sot inkabb a hetven fele kozelednek. Elkepeszto tomeg volt, a karzatok is tele voltak, mi azert benyomakdotunk a feleig, sokan kint rekedtek az epulet mellett (de mar a keritesen belul), nekik jofejsegbol kivetitoket raktak ki. Szepen csordogalt a koncert, a kiemelkedo pillanatok azert mindig a special guestek megjelenesei voltak, ami elott jelzeskent a zenekar mindig lejatszotta az Abrandos szep napok zenejet. Ekkor mindenki elkezdett tombolni es visongani, mivel sejteni lehetett, hogy akkor most mindjart jon egy Nagy Valaki.

Es jott is eloszor Gilberto Gil, az egykori kulturalis miniszter es hires dalnok, szep feher ingben, es osszesen harmat enekelt (ebbol az egyiket ismertem). A Csigabiga gyere kit is dalolhatta volna, akkor is hatartalan orjonges es szeretet fogadja. Iszonyu energikus es fitt volt, tancolt, kurjongatott, hangszerek hangjait utanozta es mondott egy szep beszedet a szulinaposnak, aki amugy mar csak azert is szimpatikus, mert a Movimento Chaos megalapitoja (amire most nincs idom kiterni). Aztan ment tovabb a koncert, majd jott meg egy arc, akit nem ismertem, nem is volt annyira koros, de enekelt valamit a capoeirarol, ekkor epp egy epres caipirinhaert alltam sorba, a soban egy no mondta is, ki ez, de ki tudja, hogyan, kiszallt a fejembol.

Aztan jott a kek kivetelevel a brazil zaszlo szineibe oltozott Caetano Veloso, aki aztan mar tenyleg ki sem kellett volna, hogy nyissa a szajat, annyira szerette a kozonseg (ram is annyira hatott a tomegpszichozis, hogy bar nem ismertem a szamokat, fennhangon enekeltem oket). Frissessegben es tanctudasban o is boven felulmult egy csomo magyar negyvenes meg otvenes magyar rocksztart, nem is beszelve a szinpadra eppen csak felcsoszogni kepes Nagy Oregekrol. El is elmelkedtunk, hogy vajon a magyar Nagy Orgeket miert nem tisztelik es szeretik ennyire a magyar fiatalok, illetve, hogy milyen vicces, hogy egy csomoan kifizettek a kb. 5700 HUF-nak megfelelo belepot, de a jelenlevok tobb mint fele az epulet koruli szocializalasra hasznalta a nagy esemenyt.

Kerestem megfelelo illusztralo felvetelt a youtube-on, de egyelore csak a fenti rovidet illetve ezt talaltam, foleg a probakat meg elokeszuleket mutatja, 9.00-tol lehet kis izelitot kapni a mulatsagbol Gilberto Gillel, itt meg egy Caetanoval. Egy szentimentalis megjegyzest muszaj ide tuznom a vegen: sosem gondoltam, hogy egyszer majd eloben fogom latni Gilberto Gilt, orulet!

Ez a video az elozo poszt aljan lathato egy no eletenek megmenteserol az esozes sujtotta brazil varosok egyikebol. A kutyajat elvitte a viz.

Ket okbol nem esett itt eddig sok szo Brazilia tortenelmenek eddigi legnagyobb termeszeti katasztrofajarol, ami tortenetesen erkezesunk ejszakajan, azaz keddrol szerdara virradora tortent. Egyreszt mert mostanaig nem volt annyi es olyan infonk, ami a hirugynoksegi hirekhez kepest ujdonsag lenne - bar a legkozelebbi erintett kisvaros, Petropolis alig egy orara fekszik a varoshatartol -, masreszt, mert itt, Rio oceanparti, jomodu reszen mar masnap delelottre eltunt a viz, es csak nehany pocsolya emlekeztetett a hirtelen lezudult rengeteg esore, amit mi ugye az ablakbol neztunk. Amugy ment tovabb az elet, mintha mi sem tortent volna.

Egy kep a Globo nevu lapbol az egyik katasztrofasujtotta teruletrol Nova Friburgobol - amolyan elotte es utana stilusban (bocs, ilyen benan toltodott fel)

Mivel ejjel volt a vihar, szerda reggel meg Amy Winehouse es Ronaldinho osztozott az ujsagok cimlapjain (utobbirol meg ma is lehet olvasni, pl. hogy szerdan huszezer piros-fekete polos Flamengo-rajongo elott unnepelte visszatereset a meno Gavea nevu varosreszben, amugy pedig - ezt nem olvasni lehet, hanem latni - a fel varos 10-es szamu Flamengo-poloban maszkal).

A foldcsuszamlasokrol eleinte csak annyit lehetett hallani, hogy valahol Sao Paulo kornyeken ugy egytucat ember meghalt az esozesek kovetkezteben. Aztan egyre tobb helyrol es tobb elhunytrol jottek hirek, es csutortokon kiderult, hogy az egyik ismerosunk baratait is elsodorta a foldcsuszamlas egy Rio kozeli kisvarosban. Csutortoktol folyamatosan a lapok cimoldalan van a katasztrofa.

A New York Times vastagsagu Globo szombati szama oldalakon at foglalkozik csak ezzel: grafikonon abrazoljak, hogyan gyurhette be maga ala a hazakat, kocsikat es embereket a hegyekrol lezudulo sar (a legtobb halalesetet ez okozta), arrol is irnak, hogy meg mindig vannak olyan teruletek, ahova nem jutnak fel a mentoosztagok, Brazilia szeptember 11-nek nevezik a katasztrofat, ismeroseim a Facebookon folyamatosan posztoljak az olyan oldalak cimeit, ahol a tuleloket lehet segiteni.

A vendeglatonk egyik 23 eves munkatarsa szombat reggel fogta magat es Riobol elmotorozott a kozeli Teresopolis nevu varosba, ahol a katonasaghoz csatlakozva onkenteskent segitett. Miutan visszatert, irt egy korlevelet, egyebek mellett arrol, hogy rengeteg onkentes dolgozik, vallukon hordtak fel elelmet es vizet a hegyen rekedteknek. Erosen kritizalja a katonasagot, hogy csak uldogelt ott, mikozben a munka oroszlanreszet az onkentesek toltak. Azt is felrotta nekik, hogy a veszelyeztetett zonakat egyaltalan nem felugyeltek.

(Meg egy bekezdes a kesobbiekben)

A sifutason kivul talan egyetlen sport sincs, amiben a brazilok ne lennenek a topon, es Rio de Janeiroban korulnezve az ember egyaltalan nem csodalkozik ezen. Ugyanis amerre csak jartunk, mindenutt vagy sportolni igyekvo, vagy epp sportolo, vagy a sportolas utan sorrel levezeto emberekbe botlottunk. Ez nem csak annak koszonheto, hogy szar dolog nap mint nap behuzott hassal lesetalni a Copacabanara, hanem annak is, hogy penztarcatol fuggetlenul mindenkinek van tere es lehetosege a napi betevo mozgasra. Mi mar az elso nehany napban vegigprobaltunk nehanyat a legolcsobbaktol a legdragabbakig:

0 real: A tengerparti setany teljes hosszat elkulonitett futopalya kiseri vegig, igaz, nem olyan fain boritassal, mint a Margit-szigeten, de sokkal fainabb panoramaval - mondjuk az igazan hardcore futok a tengerparti homokot turjak vegig. A parton sportolasban a legtutibb megsem a futas, hanem az, hogy az onkormanyzat a part menten egy csomo kis edzoallomast epitett (lasd az Ipaneman keszult fotonkat), ahol lehet nyujtani, fekvotamaszozni, huzodzkodni. Teljesen termeszetes, ha a buszra varo csaladbol az apuka nehany saslendulettel bizonyit a gyerekeknek, vagy ha az otvenes hippi izomszakaszto korlatgyakorlattal mossa ki testebol a fogyasztoi tarsadalom szennyet.