Izaura barátai

Itt a dokumentumfilm kategóriában az Oscaron jelölt, Rióval foglalkozó film, a Waste Land (Hulladéklerakó). Sajnos nem nyert (helyette az Inside Job című film vitte el a díjat), de legalább jelölték. Lucy Walker rendező egy Vik Muniz nevű Amerikában élő brazil művészt követ három éven át, amint a világ legnagyobb szeméttelepén, a Rio de Janeiro-széli Jardim Gramachóban kukabúvárkodik és igyekszik a szemetet művészetté alakítani. A trailer zseniális, klikkoljatok rá!

Roppant tréfás videó jelent meg az [origo]-n: egy brazil alacsonyabb osztályú bajnokin (Varginha - MG) egy bal oldali beadás előtt egy rendőrkutya rohant a pályára és játszani kezdett a labdával, míg végül a gazdája pórázt csatolt rá. Klikkoljatok át, mert NAGYON VICCES!

Szomorú halálesetről fogunk most beszámolni. Bizonyára mindenki emlékszik a nagy bahiai szuperslágerre, a "Minha mulher não deixa, não" című dalra (aki nem, olvassa el itt). Nos a Nótát jegyző Reginho nevű énekes basszusgitárosa, Lenine Castro dos Santos Filho egy buszbalesetben életét vesztette a bahiai Jeremoabo közelében csütörtökön.

A számból egyébként hatalmas internetes mém, sőt, népmozgalom lett, itt van néhány példa arra, mennyire megihlette a brazil népet, és új táncstílust is útjára indított.

(S. Andinak köszönet, hogy felhívta a figyelmemet a szomorú hírre!)

Előbb Rióban megnéztük a 2010 brazil közönségsikere, a Tropa de elite 2 körüli felhajtást, aztán megnéztem a filmet a Berlinalén Berlinben, aztán írtam róla egy cikket a munkahelyemnek. Sokkal jobb, mint az első rész, ami problémafelvetésnek kiváló ugyan, de mint film - különösen a főszereplő gyenge játéka miatt - elég bűntető. Na, de ez a második rész sokkal jobb, itt van róla a cikk.

Egyben remélem, hogy José Padilha be tudja fejezni a trilógiának szánt művét, és nem végzi úgy, mint a fiatal, agilis újságírólány a Tropa 2-ben, akivel nagyon csúnya dolgok történnek. (Annak pedig gratulálok, aki ilyen idióta fordítást talált ki a filmnek, hogy "Elit halálosztók"! Egy, a brazil szociális problémákra nyilván nagyon nyitott réteget talál meg ezzel a címmel.)

A frissen sütött csirkeszívek, vöröslő rákocskák és zamatos steakek hazájában épeszű embernek meg sem fordulna a fejében az, hogy betérjen egy Mekibe. Nekünk sem fűlt a fogunk annak letesztelésére, vajon a magyar vagy a brazil Big Mac e a nagyobb, vagy hogy Budapesthez hasonlóan Rioban is beszüntették-e már a dupla sajtburger árusítását. De egészen más volt Izaura fekvése, amikor felmerült a Mekit egy az egyben lemásoló helyi lánc, a Bob's Burger neve. A Robert Falkenburg amerikai-brazil teniszbajnok által 1948-ban (!!!) alapított franchise ugyanis van annyira elterjedt, mint egyesült államokbeli nagytestvére - 637 McDonalds vs. 610 Bob's -, ezért roppant kíváncsiak voltunk, mit is tudhat. Az eredményről a hajtás után!

A riói tengerpartokról lesz most szó. Az egyik legismertebb és legelterjedtebb klisé a riói tengerpartokról az, hogy a város Nagy Szociális Olvasztótégelyei, ahol eltűnnek a társadalmi különbségek és csak az számít, milyen izmos / formás vagy, illetve milyen ügyesen lovagolod meg a hullámokat. Azt is tudja mindenki - és főleg a paulisták mondogatják irigykedéssel vegyes megvetéssel -, hogy Rió tengerpartjain reggeltől estig tart a testkiállítás. Ami viszont nem annyira köztudott, hogy gyakorlatilag mindent megvehet az ember a strandolás néhány órája alatt (elenyésző komfortfelárral), miközben egy lépésnyire sem kell eltávolodnia strandszékétől.

Vattacukorárus előre csomagolt vattacukrokkal

Mi Egyhúrosgitárral két órán át jegyeztük fel az Ipanemán és egy órán át a Copacabanán, milyen árusok haladtak el melletünk plusz csináltunk pár képet.

Az árusok

Aki azt hiszi, hogy ledől a homokba, és onnantól kezdve csak a hullámok, a szél, a sirályok és boldog gyermeksikongás hangja fogja simogatni a fülét, az nagyon téved. A riói tengerpartokon egy erős nap minden, csak nem lazító. Hétvégén átlag 30 másodperces időközönként masíroznak a partmenti mondjuk tíz méteres sávban az árusok, miközben jó hangosan mantrázzák, hogy mit árulnak. Jobbára férfiak, de lehetnek nők is (gyereket szerencsére csak elvétve láttam).

A klasszikus hungarocelldobozos hűtött ital árus (háttérben a napernyős dolgozik)

Ha mondjuk valaki hűtött sört árul, akkor egy jéggel megrakott hungarocelldobozt cipel a vállán egy törölközőre téve, amit ha jelzel neki, lerak a homokra és az aljáról kiszedi a bem gelado (jó fagyos) sört. Az ékszerárusok hatalmas táblákra tuzött ekszerekkel mászkálnak, a bikiniárusok napernyőről lógó bikinikkel, van, aki kerepelővel hirdeti, hogy érkezik, más egy tákolt fához ütöget valami vasat. Az ipanemai acai-árus legendás, ő évek óta egy hangszóróba ordítja, hogy az ő acaija a legjobb a parton, stupidamente finom. Amúgy nem egy szuper meló egész nap 35 fokban a fürdőzők között izzadni, de valószínűleg még mindig jobb, mint ugyanezt mondjuk egy gyorsforgalmi út aluljárójában végezni a délutáni dugóra várva.

Labdaárus (a labdáknak alig van súlyuk)

Az áruk:

- sör

- üdítők (főleg kóla, mate tea, guarana - természtesen mind bem gelado)

- Globo nevű só-manióka liszt-cukor/só tartalmú kerek strandétel (a legismertebb strandkeksz)

- frissen facsart gyümölcslevek

- házi sütésű nyalánkságok

- jégkrém

- rákocskák

- a helyszínen grillezhető sajt (az árus a mini grillszettjét is cipeli magával)

- strandlepedő riói motívumokkal

- vattacukor

- repülő sárkány

- repülő Batman

- napszemüveg

- bikini

- természetes anyagokból készült bizsuk

- labda

- Urubu, a Flamengo focicsapat totemállata plüssből, fejre szerelhető változatban

Bikiniárus pihen

(További képek a TOVÁBB gomba nyomva!)

Amíg fontos elfoglaltságaim miatt nem tudok írni (pedig még számos érdekesség vár arra, hogy megfogalmazzam), nézegessétek a Balázs videóit, aki időközben visszatért, és elmesélte élményeit egy nagyon kedves barátnőm által vezetett internetes újságnak is. A videók itt láthatók, mindenképpen érdemes klikkolgatni!

Egyébként még annyi, hogy a múlt hét legfőbb híre az volt, hogy Rio három legfontosabb szambaiskolája porig égett, szinte mindenki meg van győződve róla, hogy szándékos gyújtogatás történt. De nyugalom, nem fog elmaradni a karnevál!

Csodalatos utazasunk soran velunk es kornyezetunkkel is tortentek oruletes esemenyek. Az egyik peldaul akkor, amikor nehany napot eltoltottunk a Riotol delre talalhato Costa Verde nevu, esoerdovel diszitett partszakaszon (illetve a bajos, tortenelmi kisvarosban, Paraty-ban). Innen kirandultunk at egy szep napon egy kis szigetre.

A kis sziget nevet elfelejtettem, de nem is ez a lenyeg, hanem, hogy kedves brazil fiatalok csapatepito hetvegejen vettunk reszt egzotikus gringokent, es a szigetkirandulasra az egyik resztvevo 60 koruli anyukaja is eljott. A sziget oriaskovei kozott tettunk-vettunk, amikor egyszer csak azt lattuk, hogy a kedves mama es hasonlo koru baratnoi egy oriasbananon szaguldoznak, kurjongatnak es integetnek. Csak egy ora mulva hazafele a kocsiban tudtuk meg, mi is tortent, miutan megallt a banant huzo motorcsonak.

Innen indult el műfogsorával, majd érkezett anélkül a kedves hölgy

A kedves mama es baratnoi lenduletesen lepattantak, am az ugras hatasara egyikuk szajabol kipottyant a mufogsor, egyenesen bele a vizbe. A szenyor nenik ezutan hosszas keresgelesbe kezdtek, de mivel az ocean minden mas vadviznel jobban hullamzik, sajnos mindhiaba.

Most csak egy gyors: tegnap elmentem riportozni a munkahelyemnek egy rioi favelaba. Semmi vesz, a varos legbiztonsagosabb favelaja a Tavares Bastos - sehol mashol nem maszkalnek egyedul -, miutan egy kicsit orult angol, aki meg negyven eve Stanley Kubricknak dolgozott, de a hetvenes evek ota Rioban lakik, 2000-ben elerte, hogy ide koltozzon a rioi rendorseg elitalakulata, a BOPE. Ezert most ott szekelnek a szuperrendorok a szomszedjaban, a favelaban pedig nagyobb biztonsaggal lehet kamerat lobalni a kezben, mint akar itt, a Copacabanan. A kicsit orult angollal csinaltam interjut, amit majd megirok, ha lesznek ekezetek. Nagyon erdekes lesz, peldaul azert, mert rajtam kivul Snoop Dog es Edward Norton is vendegeskedett nala; es mert csodalatos a kilatas a varosra, amit tobbszor megorokitettem.

Ez a szep epulet a BOPE-szekhaz, eloterben a favela

Ez meg a paratlan kilatas a kicsit orult angoltol. Az fonti kepet az eloterben lathato fej tetejere felmaszva keszitettem

Idokozben mar nem Bahiaban vagyunk, mint ahogy az a korabbi posztbol is minden bizonnyal kiderult, hanem Rio de Janeiro allamban, az Ilha Grande nevu oruletes szigeten (hogy miert oruletes, azt majd egy kesobbi posztban kifejtem, most csak annyi, hogy oruletes a biodiverzitas: ha csak az allatokat vesszuk szamba, mi majdnem egy het alatt lattunk kolibrit, leguant, teknost, szines halakat, papagajt, nagy pokokat, es en tavalyelott majmot is lattam, iden nem).

Szoval az Ilha Granderol majd lesz kulon is szo, most az oruletes pentek esti koncertrol fogok irni, ahova egy kedves, kivilagitatlan es alighanem illegalis barkaval mentunk rokkolni.

Kb. most is ilyen imazsban jelent meg D2, a hires rock-rapper

Valamikor a het kozben megjelentek a plakatok az Ilha Grande fofalujaban, Abraaoban, hogy penteken lesz Marcelo D2 koncert a szarazfoldon, es 15 reais (kb. 1800 HUF) fejenkent az ut oda-vissza. Mivel en eleg nagy Marcelo D2-os vagyok (mostantol D2), rabeszeltem Egyhurosgitart, hogy fizessunk be, es igy is lett. (Aki sosem hallott volna rola, olvassa el ezt a kis rovid ismertetot.)

Pentek este a kituzott 8.30-as indulas elott nemetesen, mar tiz perccel korabban ott toporogtunk a molonal, es amikor a hajo (a kepen) olyan 40-kor befutott, rajtunk kivul csak ket tinedzserfiu es edesanyjuk lepett a federzetre. Aztan olyan haromnegyed 9-9 kozott megerkezett egy csapat helyi arc, akik szunet nelkul orditoztak egymasnak 2 metertol 10 meterig terjedo tavolsagbol, illetve azt kurjogtak, hogy `bora, bora!, vagyis huzzunk mar el innen. De fel tizig nem tortent semmi. Ekkor - azaz a kituzott indulas utan egy oraval - kiderult, hogy 25 fo alatt nem fut ki a hajo, mi 18-an vagyunk, ezert az lett a megoldas, hogy gyorsan mindenki bedobott egy otost, es igy vegre elindultunk.
Ez a visszaut a bulihajon, latszik, hogy nemelyek alvasat a hangos hajokurt sem tudta megzavarni (az ulo lany azt a feliratot takarja el, hogy a hajot a teremto vezeti)

Szerintem a 25 eves koruli szorfnadragos, csupasz felsotestu legenyseg a hajozasi szabalyok egy jelentos reszet megszegte, nemcsak azert, mert a kormanyos folyamatosan tolta a soroket, hanem azert is, mert semmilyen vilagitast nem lattunk a hajon, ellenben eleinte a reggae, aztan a baile funk, majd a house es techno uvoltott egy hutoszekreny nagysagu hangszorobol; mikozben a falu legmenobb leanyai raztak a fenekuket (szo szerint), az ifjak pedig serenyen hengergettek a makonyakat. Mi nehany, a fedelzeten vasarolt sorrel igyekeztunk enyhiteni a kulonleges helyzet okozta szorongasunkon.

Tizenegy utan valamivel vegre siman befutottunk Angraba, a kikotobe, ahol egy nem annyira szimpatikus utastarsunkhoz csapodva kozelitettuk meg a koncerthelyszint. Utkozben buszken mutogatta a kezfejere tetovalt llha Grande terkepet, elmeselte, hogy Svajcban elt ket evig, olyasmit hadovalt, hogy majd bevisz minket ingyen (vegul persze kifizettuk az 50 reais-os belepojegyet) es neha erthetetlen angolra valtott. Szoval mar elegge le akartuk razni, amikor vegre megerkeztunk a koncerthelyszinre.

(Mindenkepp olvasson tovabb, a kalandok folytatodnak es oceanos-napfelkeltes foto is lesz!)