Izaura barátai

Figyelemreméltó fotókiállítás látható még szinte egész júniusban a Mai Manó Házban Molnár Zoltán: Brazil Napló, 2008 címmel. Ahogy korábban itt is szó volt róla, a magyar fotográfus Bahia államban (az Itaparica nevű szigeten és Salvadorban) valamint Rio de Janeiróban és Belémben járt ösztöndíjjal 2008-ban. A nyolc hetes időtartam alatt végig fényképezett, fő témája az emberek és a víz kapcsolata illetve a favelákban élő gyerekek voltak. Mindezek jelennek meg a fekete-fehér képeken.

Molnár Zoltán fotográfussal az egyik rádió készített egy részletes interjút, ami itt meghallgatható, én csak pár apróbb kérdést tettem fel neki emailben olyan dolgokról, amikről úgy gondoltam, hogy a rádióadásban nem kaptam rájuk választ.

Amúgy mindenképp érdemes megnézni a kiállítást, további infó itt olvasható róla.

(Az összes fotó Molnár Zoltán tulajdona)

Miért fekete-fehérre fotóztál egy ennyire színes országot?
A fekete-fehéret jobban szeretem, mint a színes fotográfiákat.A rádióinterjúban említetted, hogy nagyon sokféle embert láttál az utcákon, míg a fotóidon főleg afro-amerikaiak szerepelnek. Miért éppen őket választottad témádul?
Fotográfiai szempontok vezéreltek a leginkább. Új kihívást jelentett számomra az afro-amerikai emberek vizuális megjelenítése. Próbáltam a megfelelő fehér és fekete folthatásokat megtalálni egy kompozíción belül. Azért volt különleges számomra, mert fordítva kellett gondolkodnom.

Az egyik témád a víz és az ember volt - ezt ki is állítottad Itaparicán. Mi volt a másik téma?
A favelákban élő gyerekek.

Hogyan fogadták az itaparicaiak a képeidet? Hagytál ott nekik fotókat?
Igen kaptak képeket. Hasonlóan, mint egy antroplógus, én is használtam a polaroid nyersanyagot, amit azért vittem magammal, hogy ott hagyjam a képet ajándékba annak, akit lefényképeztem. Ennek nagyon örültek. Nekem pedig sokat segített abban, hogy elfogadjanak. Volt a falu könyvtárában egy kiállítás, amit sokan látogattak.

(A következő oldalon további remek fotók láthatók és az interjú is folytatódik!)

Július 7-én életében először Budapesten lép fel Sergio Mendes, aki nem csak fantasztikus öltönyeiről ismert, hanem arról is, hogy nála senki sem adja elő szebben a Mas que nadát vagy a Pais tropicalt. Mostanában azért is aktuális, mert sokat dalol a Rio című filmben. Az interjúból nagyon sok érdekesség kiderül, egyebek mellett az is, hogy aki meg akarja örvendeztetni Budapesten, vigyen neki egy üveg tokajit!

Itt most egy kis részletet ragadtam ki, a többiért mindenképp érdemes átklikkolni a Quartra!

Egy korábban nekünk adott interjúban a szintén brazil Rita Ribeiro ugyanerről azt mondta, hogy egy dal nagyobb dolog, mint maga a szerzője. Onnantól, hogy megírta, a szerzőnek már nincs hatalma felette, mert a dal nem az övé, hanem mindenkié. Ez a brazil szemlélet?

Ez, pontosan. A dal, a dallam, a ritmus nem birtokolható, az mindannyiunké, mint a napfény. Brazília zenei hagyományának ereje és sokszínűsége ebből a szemléletből származik. De nézhetjük máshonnan is: az, hogy valaki jó dalszerző, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy jó előadó is. Ezek különböző képességek és a legjobb daloknak meg kell találniuk a legjobb előadókat. Nézzünk két példát: Antonio Carlos Jobim a legcsodálatosabb dalszerző volt, de közel sem ő volt a saját dalai legjobb előadója, a saját előadásában valószínűleg nem váltak volna ilyen híressé a dalai. Az ellenpélda lehet Frank Sinatra: ő fantasztikus előadó volt – például Jobim dalaié is, de dalszerzőnek semmilyen sem.

A klasszikus és dzsessz tanulmányok után mi fordította a pop felé?

Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján Rio de Janeiróban voltam fiatal zenész. Szerintem ez elég motiváció, bár a dzsessz még sokáig megmaradt mellette, Cannonball Adderleyvel is csináltam én lemezt. De Rióban annyira erős, annyira csodálatos volt a vonzása annak a korszaknak, a bossa nova hajnalának és annak a kivételes generációnak, amelynek a része lehettem, hogy ez beszippantott.

Egyelőre nincs sok időm, így most egy gyors hétfői MTI, aztán hamarosan újra jönnek a Fantasztikus Témák!

Egy favela fölötti ellenőrzés megszerzéséért vívott tűzpárbajt egymással két drogbanda vasárnap Rio de Janeiro északi részén. A brazil nagyváros rendőrsége szerint hat bandatag életét vesztette, három vétlen civil pedig könnyebben megsebesült. Tíz fegyveres támadt rá a Para Pedro nevű negyedre, és az ezt követő lövöldözésben ketten meghaltak, négy drogdealer pedig a helyszínre érkező rendőrökkel kibontakozott összecsapásban vesztette élet. Négy bűnözőt őrizetbe vettek, több fegyvert lefoglaltak a rendőrök.

Fantasztikus leletekre bukkantam az interneten: a 13 másodperces villámvideón az látható, amint a brazilul bizalmasan Bobizinhónak nevezett Bob Marley Brazíliában focizik és gólt lő; a rövidebb videón pedig nem sokkal később elhunyt raszta-kollégájával, Jakob Millerrel fut szerintem az Ipanemán.

Egyébként szomorú focis tény, hogy Bobizinho 1981-ben bekövetkezett halála összefügg a focival: a szenvedélyes futballrajongó BM 1977-ben focizás közben szenvedett el egy lábsérülést, amit a dogmatikus rasztafári elveket követve nem kezeltetett. Később fizikai állapota egyre romlott, mígnem még bőrrákot is megállapítottak nála. Az utolsó koncertjét 1980. szeptember 23-án adta.

(Itt a látogatásáról készült hosszabb tévétudósításba van beleszőve a két sportos jelenet.)

Az asztalomon találtam egy meghívót, amely szerint Brazil Napló 2008. címmel május 12-én este 6-kor nyílik Molnár Zoltán fotográfus kiállítása a Mai Manó Házban.

@Molnár Zoltán

"Rio meredek hegyoldalaiba épült nyomornegyedeiben, úgynevezett faveláiban, Belém cölöpökön álló sufnijaiban, Salvadorban pedig a peremkerületeken barkácsolt bádogkunyhók faveláiban gyerekekről és környezetükről készítettem jegyzetelést. Brazil naplóm írása, a képek gondozása újabb tartalmakat adott az emlékezés határain túl" - írja a szerző, és ebből is látszik, hogy milyen mázlista, egy csomó helyen járt, egyébként pedig a MOMÉ-n tanult fotó szakon. Csizek Gabriella kurátor szerint képei olyanok, "mintha természeti törvények hozták volna őket létre Molnár Zoltán jelenlétében".

(Azon külön meglepődtem, hogy a mi dzsungelharc-együttesünk is közreműködik az eseményen.)

A kiállítás június 26-ig lesz látható, sok más érdekes infó itt.

Az első másodperctől az utolsóig elképesztően feszültségterhes videó arról, ahogy egy lajhár bekeveredik egy favelába egy Pinheiro nevű helyen, és a pont a kigyulladt vezetékeken kezd el mászni. A lajhár amellett, hogy nem túl okos (alig van barázda az agyán szegénynek), nem is túl gyors (az ágakon átlag 400 méter/óránkénti sebességgel mászik), így szerencsére nem rázza meg az áram - legalábbis addig, míg megmentésére kiérkeznek a tűzoltók, akik megpróbálják leszedni a póznáról. Viszont ügyesen kapaszkodik, ezért bottal sem lehet lepiszkálni. Nem árulom el, megmenekül/belemászik a tűzbe-e.

Kipróbáltuk, nem ajánljuk. A Corcovado brazil étterem sem váltotta be a hozzá fűzött (óvatos) reményeket, egy csomó pénzért kaptunk egy kevés brazil hangulatot meg egy soványka menüt. Vasárnapi ebéd közbeni dilemmáink a hajtás után!

Ilyen a szép, példaértékű pastel (pasteis, ha sok van együtt)

Sosem gondoltam, hogy valaha ebben a blogban lesz gesztipéteres poszt. Most viszont a leghíresebb magyar szójátékos egy olyan zenekarnevet talált ki magának, aminek a fele portugál (oké, spanyol is), tartalmazza ugyanis a gringo szót. Ennek a jelentése ha nem is mindig okvetlen pejoratív, de legalábbis elég furcsán hangzik Latin-Amerikában. De előbb íme az MTI-hír:

Gringo Sztár néven új zenekart alapított a Rapülők és a Jazz+Az egykori frontembere, Geszti Péter. A szövegíró-előadó csütörtökön Budapesten egy sajtóbeszélgetésen elmondta, hogy a csapat július 15-én Siófokon tartja bemutatkozó koncertjét.

"A zenekar neve azért lett Gringo Sztár, mert egyrészt minden tiszteletem Ringo Starré, a Beatles egykori dobosáé, másrészt a gringo szó spanyol és portugál nyelvterületen fehér bőrű bevándorlót jelent, és ez is jelzi, visszavándoroltam a zene világába" - közölte Geszti Péter, aki 2005, a Rapülők egyetlen visszatérő koncertje óta csak háttéremberként vett részt a zenei életben.

Itt pedig a szó jelentése az internet világából:

Gringo (feminine, gringa) is a term in the Spanish and Portuguese languages used in some countries of Latin America to refer to native English speakers (from the United States in particular, but also from the United Kingdom, Canada, Australia and elsewhere as well) as well as other non-English speakers of European heritage. The American Heritage Dictionary classifies the term as offensive slang [1], though many who use it do not do so pejoratively.

Szóval szerintem kicsit mellélövés a név (most a szójátékos zenekarnevekről nem is fejtem ki a véleményem, pedig van természetesen), a brazilok szájából ugyanis a gringo vagy gringa kifejezés nem kimondottan a húdeszuperjóarc külföldi szinonímája. Ha viszont én mondtam magamról, hogy gringa vagyok, az önirónia elismeréseként mindig elismerően nevetgéltek a kedves brazilok. Persze rosszindulat lenne kizárni, hogy GP is így gondolta.

Botequim Ausztriában. Gilberto Gil bécsi koncertje - ezen a címen jelent meg a sok fotós beszámoló GG bécsi koncertjéről, amit írtam. Annyi szó esett mostanában itt róla, hogy remélem, júliusig nem fogok szót ejteni a mesterről. A cikket itt lehet elolvasni. Itt pedig egy fotó Pályi Zsófi remek képei közül, amint GG melegítőben dedikál a koncert után.

Épp viszaérünk Bécsből, Gilberto Gil koncertjéről, erre kiderül, hogy július 27. és 30. között rendezett Veszprémi Ünnepi Játékoknak mindjárt az első napján, este 9-kor is fellép. Ha ez így megy tovább, átkeresztelem a blogot Izaura barátairól Gilberto Gil barátaira.

Mészáros Zoltán, a szervező Ünnepi Játékok Kht. ügyvezető igazgatója úgy egy hete a programokról tartott tájékoztatón ezeket mondta: Gilberto Gilnek 30 év alatt 50 lemeze jelent meg, összesen négymillió példányban. A világszerte ismert muzsikus 2003 és 2008 között hazája, Brazília kulturális minisztere volt - tette hozzá az MTI szerint Mészáros, megjegyezve: a művész héttagú zenekarával érkezik Veszprémbe, ahol elsősorban dzsesszt és szambát játszanak.

A többiek engem nem annyira érdekelnek, de közszolgálati jelleggel idekopizom: második estén, július 28-án lép fel a fesztivál helyszínén, a veszprémi vár kétezer férőhelyes szabadtéri színpadán a londoni Incognito zenekar. Elmondta: az 1980-ban alakult zenekar 10 tagú (köztük három női vokalistával), s elsősorban az acid jazz és a funk világszerte ismert képviselői. Az Incognito után lép fel Nils Landgren skandináv zenész is négy társával, akik szintén a funk ismert előadói.

Július 30-án este a világzene egyik legmeghatározóbb alakja, a Grammy-díjas szenegáli Youssou N'dour lép fel 14 zenésztársával együtt, akik főleg dzsesszt és soult játszanak.

Tudom, sokan izgulnak, hogy hol marad a bécsi GG-koncert kritikája. Nos, hamarosan olvasható lesz egy híres zenei újságban.