Kipróbáltuk, nem ajánljuk. A Corcovado brazil étterem sem váltotta be a hozzá fűzött (óvatos) reményeket, egy csomó pénzért kaptunk egy kevés brazil hangulatot meg egy soványka menüt. Vasárnapi ebéd közbeni dilemmáink a hajtás után!

Ilyen a szép, példaértékű pastel (pasteis, ha sok van együtt)

Az étterem kialakítása alapvetően rendben van: a Káldy Gyula u. 5-ben a Király és a Paulay Ede utca között, viszonylag csendes helyen fekszik (jó, mondjuk vasárnap amúgy sem robban fel ez a városrész a tömegtől). A belső tér a brazil nemzeti színek különböző variációiban pompázik, valóban vidám hangulatot teremtve. Mondjuk a dekoratőrök egy kicsit jobban felkészülhettek volna az emberi anatómiából, mert a falra pingált obligát brazil focista úgy néz ki, mint egy sugárfertőzött nagypapa. Volt lehetőségünk alaposan körbenézni, ugyanis az étterem töküres volt, ami a vasárnap délutáni időpont ellenére is elgondolkodtató.

De azért elkezdtük bújni az étlapot. Túl sok időbe nem telt a kínálat felmérése, kétféle levesből (a babkrémleves pl. 690 HUF), hét-nyolc főételből és három desszertből lehet választani. Ezek egytől egyig a megfelelnek a brazil botequimek (kiülős étkezdék) alapkínálatának - zöldségleves, prato feito (grillezett hús-köret-bab összeállítás), és egyéb brazilos kaják. Ezeket mi nagyon szerettük a tengerentúlon, de - és itt jön egy nagy DE - azért, mert amellett, hogy olcsók és egyszerűek, igen kiváló minőségű alapanyagokból készülnek. Ezeknek a népi ételeknek az elkészítésében semmi kunszt nincs, csak annyi, hogy a maximumot kell kihozni az alapanyagok zamatos ízeiből. De hát ugye Magyarországon vagyunk, ahol gyakran pont a friss és minőségi anyag hiányzik a jó kajákhoz. Azért a középkategóriás belvárosi árakat látva reménykedtünk, hogy itt talán mégis sikerül az egyszerűből...őőő... nagyszerűt csinálni.

Előételnek egy kosárka pastelt rendeltünk, ez apró, frissensütött húsostáskákat jelent (vagy bármilyen töltött táskát, például sajtosat - v.b.). A töltelék korrekt volt, de az egész mégsem ért többet egy zacskónyi metrópékárunál, mert a belevalót előrecsomagolt tésztába göngyölték, ami azért mégiscsak silány megoldás. De alig regisztrálhattuk a rossz rajtot, a kedves és aranyos pincérnő máris hozta a főételeket. Én egy csirkés prato feitot ettem, kedves szerzőtársam pedig garnélát rendelt stroganoff módra. Hát.

Úgy vettük észre, a brazil vendéglátás megrendíthetetlen alapelve, hogy senki nem maradhat éhen. Itt viszont az adagok igencsak soványkák voltak, a 2300 forintos prato feito például egy szeletke csirkemellet tartalmazott. Amúgy a csirke csirke volt, a rizs (kicsit tapadós) rizs, a sült krumpli sült krumpli. Semmi különös íz, ezt akár egy menzán is rendelhettem volna. A 2490-be kerülő stroganoff (ez Brazíliában is ugyanazt jelenti, mint nálunk) garnéla viszont kiváló volt, pedig a garnéla - ami braziléknál kb. annyira számít különlegesnek, mint nálunk a rántott hús - kétes eredete és tárolása miatt gyakran rossz választás a hazai éttermekben. Mindkét ételhez járt az elmaradhatatlan feijoada, azaz a főtt bab. Erről sem kell túl sokat gondolni, rettentően egyszerű étel - a Corcovadoban azonban valami bordós-lila babkészítményt prezentáltak, ami bennem madeline-sütiként idézte fel a nyolcvanas évek Globus konzerveinek emlékét.

Ezen a siralmas helyzeten csak valami finom desszert javíthatott volna...és lőn! A kókuszos csokitorta fantasztikus volt, nem reszelékből, hanem igazi finom kókuszból készült, az import sűrítményből turmixolt maracuja mousse (550 HUF) pedig - igaz még nem dermedt meg eléggé - szintén teljesen korrekt volt.

Ez itt egy csodás csokis-kókuszos torta, eper nélkül pont ilyen volt a miénk is

Bár végül kellemes, édes ízzel a szánkban távoztunk, összességében a Corcovado éttererem csalódást okozott - és sajnos azt kell mondjuk, pontosan úgy okozott csalódást, ahogy azt vártuk. A brazil népi konyhának csak az egyszerűségét tudta visszaadni, a minőségét nem. Ráadásul a keveset elég drágán adja, aki ki akarja próbálni, akkora számlára számítson, mint egy felkapott, minőségi belvárosi étteremben.

Bár a hely még új, és a brazil konyhát állítólag szorgosan tanuló magyar szakács is fejlődhet, a Corcovadot sem a brazil konyha nagy barátaiként, sem a hasukat szerető emberekként nem tudjuk jó szívvel ajánlani. Szívből reméljük, hogy csak egyelőre.

(Csináltunk titkos fotókat is, de sajnos nem sikerült letölteni, így az internetről kölcsönvett képekkel illusztráljuk Egyhúrosgitár alapos beszámolóját.)