Izaura barátai

Micsoda érdekes bolygóegyüttállás: alig jelent meg pénteken az első magyarul megjelent nagy Brazília-történetnek mondott Brazília rövid történe című könyv, ma elém dobott az internet egy videót Brazília történetéről, ahol hihetetlen módon éppen a könyv szerzője, Boris Fausto mondja el a tutit.

A könyvet egyébként megvásároltam - azt hiszem 3900 volt -, de még nem olvastam el. Egyhúrosgitár viszont szakavatott szemeivel többször végigfutott rajta, és máris megalkotta első véleményét. Ezt továbbiak is követni fogják, és akkor majd ígérete szerint ír róla egy szép kritikát.

Ez itt a brazil sajtótörténet egyik legemlékezetesebb magazinborítója, miután Brazília 1982-ben az olaszok ellen Barcelonában 3-2-re bukta a foci-vb-t. A ma már nem létező Jornal da Tarde című lap címoldalán jelent meg a kép, egy bizonyos Reginald Manente fotója. A lap bevállalós képi világáról volt ismert, ezt a címlapot is cím és szöveg nélkül hozták le. Sok magyarázatra állítólag nem is volt szükség: a blog szerint, ahonnan a képet loptam (csak most nem találom) az egész ország tudta, miről van szó.

104. születésnapját ünnepli csütörtökön Oscar Niemeyer brazil sztárépítész, és nem gondol a visszavonulásra, az építészet mellett lapkiadással is foglalkozik.

A 20. századi építőművészet egyik legismertebb alakja mostanában főként Nosso Camino (Mi utunk) című lapjának szenteli idejét. A politikával, filozófiával és természetesen építészettel foglalkozó újságot feleségével, a 66 éves Vera Luciával adják ki. Niemeyer maga is sok cikket ír a lapba, amelynek 11. száma a születésnapjára jelenik meg.

Nem tart nagy születésnapi bulit, hanem Rio de Janeiró-i irodájában barátaival a lap megjelenését ünneplik meg - értesült az MTI. Amúgy a mesternek a Copacabana fölött van óriásablakos műteremlakása, feltehetően valami óceánra néző loft. 

Éppen Niemeyer születésnapján avatják fel Brazíliavárosban a tervei alapján készült új, félkör alakú, futurisztikus épület, amely kb. 140 milliárd forintnak megfelelő reálba került.

A mester születésnapját valamennyire beárnyékolja, hogy csütörtökön zárják be a spanyolországi Avilésben a nevét viselő kulturális központot, amelyet az építész legfontosabb európai munkájának tartott. Az év elején átadott létesítménytől azt várták, hogy új életet lehel az egykor virágzó iparvidékbe, mint ahogy az a bilbaói Guggenheim Múzeum esetében is történt. Október elején azonban már megmutatkoztak a válságjelek: a centrum felfüggesztette működését, hétfőn pedig bejelentették, hogy további döntésig bezár.

Nem lehet tudni, mennyi időre zár be a Niemeyer nevét viselő spanyolrszági központ

Oscar Niemeyer 1907. december 15-én született Rio de Janeiróban, szülővárosában szerzett építészi diplomát 1934-ben. 1937-42 között Lúcio Costával együtt tervezte az Oktatási és Egészségügyi Minisztérium épületét, ezt tartják az első igazán modern brazil épületnek, a tervekhez Le Corbusier is tanácsot adott. Első nagyobb önálló munkája Belo Horizonte új külvárosa, Pampulha általános tervének elkészítése, valamint templomának, kaszinójának, jachtklubjának megtervezése volt, melyre a város polgármestere, Juscelino Kubitschek kérte fel.

1956-ban Kubitschek lett Brazília államfője, és felkérte Niemeyert, tervezze meg az ország új fővárosát. A kormányépületek tervezését elvállalta, de a városterv készítésére országos pályázat kiírását javasolta, amelyet Lúcio Costa nyert meg.

Niemeyer Brazíliaváros tervei fölött

1961-től Párizsban és Izraelben magánépítészként dolgozott, ő tervezte a haifai műegyetemet. 1966-ban városrészt tervezett a Nizza melletti Grasse-ban, Párizsban pedig a Francia Kommunista Párt székházát. Venezuelában ő tervezte a caracasi múzeumot, 1968-tól a riói egyetemen tanított.

És hogy mit gondol matuzsálemi koráról? Valószínűleg nem nagyon mást, mint két évvel ezelőtt:

(Brazíliaváros ötvenéves jubileumára tavaly írtam egy cikket, ami itt van.) 

Ez az MTI-hír annyira utánozhatatlan stílusban van megfogalmazva, hogy egy szót sem merek átírni benne: 

"Zsíros" fogást csináltak vonatrablók Brazíliában: a sínek bezsírozásával 50 tonna kukoricát zsákmányoltak.

Tettük valamelyest a legendás angliai nagy vonatrabláshoz hasonlítható, amely fél évszázada történt. A brazil tettesek tömérdek pénz helyett ugyan csak magokat raboltak, de ők is tömérdeket. A tettesek Sao Paulótól 300 kilométerre kenték be zsiradékkal a sínpályát, az 54 vagonból álló szerelvény emiatt azután lelassulni kényszerült annyira, hogy a rablók le tudtak emelni róla erőgéppel több konténer kukoricát.

A brit Metro újság megjegyzi, hogy mozgó vonat kirablásának módszere leginkább westernfilmekre emlékeztet.
MTI

"Több mint ötszáz éves múltja ellenére még egyetlen átfogó, Brazíliáról szóló, tankönyvként is hasznosítható történeti összefoglaló sem jelent még meg Magyarországon" - olvasható az ELTE oldalán a Kultúra fül alatt. "Vagyunk még így egy pár országgal és régióval, de kontinensnyi területű tán nincs még egy közöttük" - elmélkedik tovább a szerző. 

Ennek az az oka, hogy most pénteken délután 4-kor mutatják be Boris Fausto több nyelvre lefordított „Brazília rövid története” című kötetét. A kiadó az Equinter, a könyvet Dr. Szilágyi Ágnes Judit luzitanista, történész, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense mutatja be, aki Brazília és Portugália kutató. A helyszín a Nyugati téri Alexandra Pódium, ahol jelen lesz a könyv sorsát szívén viselő brazil nagykövet, Sergio Eduardo Moreira Lima is.

A könyvebmutató örömére a Kitekinto.hu képekben rövid szövegekkel kiegészítve mutatja be Brazília történetét - amit bizonyára nem haragszanak meg, hogy kölcsönvettem. (Egy hasonló, csak nagyobb, kb. 100 képből álló összeállítást én is hamarosan felrakok).

A galériát Lula exelnökre klikkelve lehet megtekinteni!

Annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben elég sokat foglalkoztam a capoeirával és végülis Brazília iránti érdeklődésemet is ez hozta, itt, a blogon igyekszem csak nagyon indokolt esetben szerepeltetni a témát. A jelenlegi eset az, mert múlt pénteken 93 éves korában meghalt Mestre João Pequeno, aki addig a capoeira egyik élő legendája volt. Valódi neve João Pereira dos Santos, Bahia fővárosában, Salvadorban élt, és amikor februárban ott voltunk, mesélték, hogy nagyon ritkán, de azért előfordul, hogy beáll capoeirázni (úgy volt, hogy el is látogatunk a tanítványainak valamelyik rodájára, de aztán valahogy elsodortak minket az események).

Joao Pequeno azért is volt legendás capoeirista, mert a capoeira lassabb - és sokak által Az autentikusnak tartott - capoeira angola művelője volt, egyenesen Mestre Pastinha tanítványa. Rá mai szóhasználattal azt mondanánk, hogy ő volt a stílus nagymestere (a világon jobban elterjedt másik stílusé, a gyors regional atyja pedig Mestre Bimba volt). Pastinhának két kiemelkedő tanítványa volt: Joao Pequeno és Joao Grande. Utóbbi jelenleg New Yorkban él és még mindig tart órákat.

Joao Pequeno december 27-én lett volna 94 éves, 1933 óta capoeirázik, amit az ugyancsak bahiai Alagoinhas nevű helyen kezdett tanulni, a linkben látható videó tanulsága szerint egy cukornádültetvényen, ahol dolgozott. 25 évesen költözött Salvadorba, ahol csatlakozott Pastinha angola-klubjához, 2003-ban pedig megkapta a tiszteletbeli doktori címet az Uberlandia egyetemen és Lula elnök is kitüntette a kultúra terjesztéséért. 

Itt látható a temetéséről és a csoportjáról készült videó, a fenti pedig a két legenda játéka 1968-ban Salvadorban. A ferde partszakasz szemlátomást egyáltalán nem ingatta meg az egyensúlyukat.

"Brazília, az eszméletlen" címmel nagyszabású országjellemző posztot közölt a Határátkelő nevű, magyar expatokkal foglalkozó blog. A szerelemből Brazíliába költözött és ott PHD-ző lány összefoglalta a fontos tudnivalókat, amelyek közül nekem Ronaldinho fizetése valamint az adózási infók újdonság. Az alábbi idézettel pedig eléggé egyetértek: 

"Nagyon nyugis nép, attól függetlenül, hogy a temperamentum azért megvan bennük, de nem izgatják magukat felesleges hülyeségekkel, nem panaszkodósak, nem sietnek, nem terveznek előre, csak simán jól elvannak. Nem is hedonisták, mint mi, vagy mondjuk portugál testvéreik. Nem isznak sokat (annyit biztos nem, mint a magyarok :D), nem nagyon dohányoznak. Ha le akarsz szokni a dohányzásról, ide kell jönni, sima ügy! (Tapasztalat.)"

A cikk itt, a táblázatot pedig ideszemléztem:

Ötvenhét éves korában vasárnap elhunyt Sócrates, a brazilok korábbi klasszis futballistája. A 63-szoros válogatott labdarúgó halálát egy bélgyulladásból kialakult fertőzés okozta - közölte az őt kezelő Sao Pauló-i Albert Einstein Klinika.

A brazil futballtörténelem egyik legfunkibb fifgurája volt, amit az az interjú is igazol, amit a dpa hírügynökség csinált vele, amikor a 84-85-ös idényt Európában húzta le az olasz Fiorentina színeiben. A beszélgetés során hatalmas mennyiségű sört fogyasztott el, és szinte szünet nélkül cigarettázott. Arra a kérdésre, hogy egy sportoló számára ez megengedhető-e, annyit válaszolt: "Én nem sportoló vagyok, hanem egy futballművész."

Így nézett ki fénykorában a futballművész

Sócrates - aki az 1982-es spanyolországi, valamint az 1986-os mexikói világbajnokságon csapatkapitány volt - néhány hónapon belül harmadszor került kórházba. Csakúgy, mint most, augusztusban és szeptemberben is az intenzív osztályon ápolták, akkor a túlzott alkoholfogyasztás következményeként fellépett gyomorvérzéssel kezelték.

Az orvosi tanulmányai miatt Doktornak is becézett, támadó középpályás Sócrates az 1980-as évek egyik legnagyobb futballsztárja volt Brazíliában. Hazájában a Botafogo, a Flamengo és a Corinthians csapataiban játszott, utóbbiban 297 mérkőzésen 172 gólt szerzett. Sócrates - teljes nevén Sócrates Brasileiro Sampaio de Souza Vieira de Oliveira - hat gyermek édesapja volt.

(További részletek itt, én meg ünnepélyesen megígérem, hogy karácsony előtt írok egy érdekességekkel teli nagy posztot a mesterről.)

Nem brazilos brazil zenék-sorozatunk második részében hallgassuk meg az Insoniazinha című retró hangzású groovy dalocskát a riói Letuce zenekar előadásában, melynek tagjai Leticia Novaes és Lucas Vasconcellos valamint Fábio Lima és Thomas Harris. Itt a szám élőben egy ipanemai koncerten, melynek tanulsága szerint kitűnően feltalálja magát a csaj a színpadon.

Itt pedig egy másik pompás szürreális videóklip zebracsíkosra festett pónival, villódzó ágyjelenettel és mérleghintázó szmokingos férfival. A második lemezük már szinte kész.

Különlegesen ritka albínó delfinre bukkantak brazil biológusok Dél-Amerika délebbi partjainál egy veszélyeztetett faj egyedei között.

A Univille Egyetem kutatóinak bejelentése szerint ez az első dokumentált eset, amely a tartózkodó sósvízi folyamidelfin (Pontoporia blainvillei) albínó példányáról számol be.

A Pontoporia blainvillei az egyetlen folyamidelfin, amely tengerben él. A sekély part menti vizeket kedveli, legtöbbször kilenc méternél sekélyebb vízben figyelték meg. Ismert élőhelyei a brazíliai Regencia melletti Rio Doce folyótól délre, Uruguayon keresztül az argentínai Bahía Blankaig terjednek.

Így néz ki a szóban forgó delfin, amikor nem albínó

A Pontoporia blainvillei az egyik legkisebb cetfaj, újszülöttjének tömege 7-8 kg, hossza 70-80 centiméter. A biológusok október végén látták először a fehér testű, rózsaszínes uszonyú borjút, majd november elején sikerült lefényképezniük is.

„Meglepődtünk és megdöbbentünk. Nagyon kicsi, a színe pedig valóban különböző. Először nem is tudtuk, hogy micsoda" - emlékezett vissza Camilla Meirelles Sartori kutatásvezető.

A biológus elmondta, hogy a bébi egy felnőtt állattal, valószínűleg az anyjával volt. A fiatal delfinek hat hónapig anyjuk tején élnek, majd egyéves korukig még egy felnőttre vannak utalva.

A faj feltűnő jellegzetessége az arcorra, amely testéhez képest a leghosszabb a delfinek között. A veszélyeztetett állat fogyatkozásának oka, hogy testalkatuk miatt könnyen belegabalyodnak a halászhálókba. Megfulladhatnak vagy elpusztulhatnak a stressztől, ha nem engedik gyorsan szabadon őket - tette hozzá Sartori.
(MTI)