Izaura barátai

Sajnos nem tudom kirakni pop up-ba, de valamennyire így is látszik ez a pompás térkép, amit az Economist készített szeptemberben. Annak járt utána, hogy valójában hol tart a mindenki által tényként kezelt és sokat hangoztatott brazil gazdasági boom (aki nem tudná: egy-két éve Brazíliát emlegetik a következő gazdasági szupernagyhatalomként). A lap végigvette a brazil államok GDP-jét és megkereste, hogy ki melyik országgal van azonos szinten.

Az eredmény nem meglepő: élen a szorgos Sao Paulo Lengyelországnak megfelelő GDP-vel, második Rio de Janeiro állam, ami Szingapúrral van egy szinten, aztán jön Minas Gerais, amit hozzánk hasonlítottak. És ha már így alakult, itt vannak a híres minasi sajtot is előállító államról szóló alapokosságok.

(További klikkolgatási lehetőségek az eredeti interaktív térképen.)

Megint egy olyan fotóssal csináltam interjút, aki volt Brazíliában, ráadásula bahiai kormány felkérésére fotózta a karnevált, miközben Gilberto Gillel (már megint ő) cigizett ugyanazon a karneváli teherautón. Itt egy részlet, a teljes cikk meg itt.

"Végig fotósként dolgoztam, és mindenhol, ahova mentem, rendeztem egy kiállítást. Paraguayban az Amnesty Internationalnak dolgoztam, Bahiában pedig a 2002-es karnevál idején a helyi kormánytól kaptam munkát. Ekkor a bahiai zene nagy alakjait fotóztam, amilyen Daniela Mercury, Ivete Sangalo vagy Gilberto Gil. Utóbbi nem sokkal később lett Brazília kulturális minisztere. Nagyon fiatal voltam, és ezek az emberek olyan távol voltak a mindennapjaimtól, csak a nevüket ismertem meg néhány számukat. Aztán hirtelen ott találtam magam egy karneváli teherautón Gilberto Gil mellett, aki cigivel kínált, miközben a karneváli tömeggel vonultunk át a városon. Az biztos, hogy már ott gyűjtöttem egy életre elegendő sztorit." (nevet).

Be kell valljuk, hogy csak most jutott el hozzánk a Rio Breaks címet viselő 2009-es szörfös favelafilm híre. Alkalmasint majd mi is megnézzük az érdekesnek tűnő dokut, de addig is sok szeretettel küldjük mindenkinek a film fantasztikus soundtrackjét.

Nagyszerű hír azoknak, akik a világ egyik legnagyobb GDP-bányájának számító Sao Paulóba kényszerülnek dolgozni vagy egyszerűen érdeklik a brazil hírek. A Folha de São Paulo, Brazília második legnagyobb lapja augusztusban elkezdte angolul és spanyolul is szórni a híreit.

Terjedelemben ugyan kisebbek a külföldi változatok, mint a brazil eredeti, de legalább adnak egy általános merítést  az aktuális brazil témákról.

Kiváló 360 fokos videókat készítetettek Brazília különböző pontjain, és rakták föl a Brasil 360 experience nevű weboldalra. Az egér segítségével lehet ide-oda nézelődni, miközben a kamera is halad előre. Lehettek volna kicsit lassabbak is a vágások, amúgy pazar szórakozás (a videókon túl az adott régiókról szóló kis és sok infó elolvasása között is lehet dönteni, ízlés szerint). Itt itt itt.

A helyszínek: Rio de Janeiro, Cuiabá/Pantanal, Curitiba/Foz do Iguaçu, Manaus/Amazônia és  Salvador

Írtak a kollégáim egy cikket arról, hogy a szárnyaló brazil gazdaság hatalmas focistafizetéseket eredményez, és emiatt már nincs értelme annak, hogy külföldi csapathoz szerződjenek el a brazil focisták. Ha jól látom, a global-soccer.eu -ból indultak ki, a teljes cikk itt van, itt meg egy részlet, ami érdekes:

A brazil klubok pénzügyi szempontból kiemelkednek Dél-Amerikában, és lassan az európai egyesületekkel is fel tudják venni a versenyt. Míg 2010-ben Európában a klubok 29 százalékkal kevesebbet költöttek új focistákra, addig Brazíliában 63 százalékkal nőtt az igazolásokra kiadott összeg.

A brazilok a fizetéseket tekintve is egyre versenyképesebbek: a Milantól hazaigazolt Ronaldinho heti 100 ezer fontot keres, Neymarnak a Santosnál heti 55 ezer font a bére, míg a Corinthiansnál a portugál Sportingtól érkezett Liedson hetente 40 ezer fontnak megfelelő összeget kap. Ezeket a béreket szponzorok segítségével tudják kifizetni: Ronaldinho esetében a Traffic nevű sportügynökség, egy sportszergyár (Olympikas) és egy élelmiszerlánc (Batavo) dobja össze a pénzt, a Flamengónak csak a bér 25 százalékát kell állnia. Neymar javadalmazását egy másik sportszergyártó (Nike) és egy telekommunikációs cég (Nextel) állja, a Santos csak a pénz ötödét biztosítja, a Fluminensénél pedig egy gyógyszergyár (Unimed) teszi lehetővé, hogy a riói egyesület biztosítani tudja Fred, Belletti és Deco fizetését.

Stevie Wonder néhány nappal ezelőtt (a hír szerzője van abban a luxushelyzetben, hogy elég ennyire mélyre mennie az időmegjelölésben) az éppen futó Rock in Rio nevű fesztivál alatt találkozott barátjával, Carlos Alberto Torres-szel (a brazil válogatott és sok más mellett a Botafogo egykori edzője). Gyorsan meg is kérdezte a kapitánytól, hogy nem vinné-e el a Botafogo egyik meccsére. (Az énekes 29-én lesz fesztiválheadliner, de már ott van a helyszínen. Amúgy itt az egyhetes fesztivál fellépőinek listája, elég menő, van benne pl. Red Hot Chilli Peppers.)

A Botafogo volt egyébként az első brazil csapat, amiről a vak énekes hallott. Azóta szereti a klubot és gyűjti a játékosokkal kapcsolatos történeteket, például olyan legendákról, mint Garrincha.

Max Payne a legcoolabb főhős, akit valaha monitorra álmodtak. A megkeseredett nyomozót már két elképesztően fasza játékban is irányíthattuk New York havas-borongós utcáin, lerobbant bérházain és saját nyomasztó álmain keresztül. A lövöldözős játéksorozat mérföldkőnek számít a játékiparban, korábban még soha nem sikertült ilyen jól eltaláni a véres akció és noir filmek hangulata közti arányt.

De úgy tűnik, a gyártó Rockstar Games ráunt a komor new york-i miliőre, és zaklatott múltú hősét a Ragnarok viharából a napfényes délre repítette. Hogy a videon is látható baile-funk partyk és a csiricsáré dealerek világában hogy fog elboldogulni melankolikus hősünk, még nem tudni. Az viszont biztos, hogy a kultjáték költözködése történelmi esemény: a világ legdinamikusabban fejlődő művészeti ága felfedezte magának Brazíliát.

Íme egy remek és rövid dokumentumfilm a forró [ejtsd: fohó] nevű táncról, ami Brazília észak-keleti részéről származik, és már az egész hatalmas országban elterjedt.

Bár elsőre tök egyszerűnek tűnik a honi lagzikra emlékeztető kettőt jobbra-kettőt balra, tapasszuk össze az arcot és kövessük szakavatott táncpartnerünket táncstílus, valójában követhetetlen, főleg, ha egy májer táncpartnerrel hoz össze a sors. (Én kb. 8 éve próbálom évente átlagosan kétszer elsajátítani ezt a tényleg nem túl bonyolult táncot, de nem nagyon sikerül, pedig állítólag van mozgáskultúrám).
 
Az alig félórás dokumentumfilmet 2008-ban forgatta két újságíró, Adriana Caitano és Galton Sé, és a Forró Pé-de-Serra mozgalmat járják benne körül. A film bemutatja a forró népszerűvé válását, a hangszereket, a stíluson belüli ritmusokat és három nagy forró-fesztivált is (Rootstock (São Paulo), RioRoots (Rio) Festival Nacional de Forró de Itaúnas (ES)).

Nagy igazságok is elhangoznak benne, és mivel ezeket jobbára egyszerű formában közlik a megszólalók, Tarzan-portugál szinten lévőknek sem fog beletörni a bicskájuk.  Ha viszont angol szövegaláírást szeretne valaki, az is megoldható: „look for the “cc” caption button on the bottom of the video” - ezt mondja a videó. 

Bizonyára már mindenki tudja, hogy ezúttal Latin-Amerikát utazza körbe Bede Marci, a méltán elismert újságíró-publicista. Előző útjához hasonlóan blogot is ír Panamericana címmel, és Buenos Airesben kezd - innen jelentkezett éppen ma első helyszíni posztjával -, aztán jön majd Brazília meg egy csomó más remek hely is. Itt pedig egy poszt-részlet az indulás előttről, amivel eléggé egyet is értek:

"Latin-Amerikában kirabolt-elrabolt-meggyilkolt-megerőszakolt-feldarabolt turistákról számtalan történet kering, aki egy életre el akarja ijeszteni magát a kontinenstől, mindenképpen szánjon ezek végigböngészésére néhány órát. Próbálom majd nem elkövetni a legsúlyosabb hibákat, és nem fogok riói favelákban hajnali háromkor, tök részegen egyedül bóklászni, jobb kezemben fényképezőgépet, a balban a hitelkártyám PIN-kódját lóbálni. Triviális óvintézkedésekkel alaposan lehet csökkenteni az áldozattá válás esélyeit, hiszen a bűnözők is szívesebben választják a könnyebbnek látszó prédát." (Innen)