A blog éles szemű olvasói talán tudják, hogy mostanában nem Brazíliában, hanem Dublinban vagyok. Úgyhogy ezekben a pillanatokban éppen tombol körülöttem a halloweeni őrület, a várost bevonta a pókháló, a kertekben csontvázak és rémek, a gyerekek zombiruhában járkálnak és gyűjtik a csokikat a trick or treat-el és kb. este 7 óta szakadatlanul lövik az égbe a rakétákat és tűzijátékokat.

Mindeközben a Facebook tele van brazil halloween-ellenes kiáltványokkal, amik arra intenek, hogy Brazília igenis őrizze meg Saci hagyományát és ne dőljön be a kelta-angolszász halloweennak. De lássuk, ki is ez a Saci és egyáltalán milyen régi a hagyománya. Sacival én először néhány éve találkoztam Rióban, amikor az egyik sporttársamról kiderült, hogy színész is, és az egyik szappanoperában ő alakítja Sacit.

Saci vagy Saci-pererê a brazil mitológia népszerű figurája: koboldszerű alak, akinek sötét a bőre és csak egy lába van. Pipázik, mágikus piros sapkát hord, ami olyan, mint a mi meséinkben a varázsköpeny: segítségével bármikor képes felbukkanni és eltűnni (nagy porfelhőt kavarva). Amikor eltűnik, gyakran csak a piros sapkája és a pipájának parázsa látszik.

Régiónként eltérően volt jó vagy rossz lény, és ennek megfelelően jelenik meg a történetekben ijesztő vagy példaértékű figuraként. A rossz Saci-változatban van egy jó adag malícia (nehéz lefordítani, de kb. ármány), és régebben vele ijesztgették szegény rabszolgák és földművesek gyerekeit.

A legismertebb Saci-pererê mellett létezik Saci-trique is, aki valamivel világosabb bőrű és barátságosabb, illetve Saci-saçurá, akinek pirosak a szemei.  

Saci sosem okoz igazán nagy bajt, de szívesen tör borsot bárki orra alá. Eldugja például a gyerekek játékait, bosszantja a kutyákat, kiönti a konyhában a sót, odaégeti a babot, megsavanyítja a tejet vagy legyeket dob a levesbe. Röviden: ha valami elromlik a ház körül, Sacira érdemes gyanakodni.

Az általános nézet szerint a Saci-mítosz gyökerei egészen a keresztény hittérítőkig nyúlnak vissza. De vannak olyan vélekedések is, ami szerint a Yaçi-Yaterê-hez, egy szintén koboldszerű figurához van köze, aki a Tupí-Guarani indiánok mitológiájában létezik. Az ő koboldjuk ugyanis egy egylábú gyerek tűzpiros hajjal. De olyan nézetek is vannak, miszerint Saci létező személy volt.

Időközben Saci bevonult a popkultúrába: megénekelték, megjelent képregényben, focicsapatok kabalafigurája lett, festők kedvelt témája és mint az elején írtam, még a szappanoperákban is megjelenik, mint vicces bajkeverő. (És én arra gyanakszom, hogy a Pumukli szerzőit is ő ihlette.)

Ami pedig a legérdekesebb, hogy több forrás szerint a Dia do Saci-t vagyis a Saci napot csupán 2005 óta ünneplik október utolsó napján, azaz mesterségesen generált ünnep; az angolszász halloween-dömping brazil ellenpontozásaként találták ki. És hogy mennyire tartanak tőle a gyerekek? Eléggé.