Izaura barátai

Figyelem, lapszemle, idézet!

„Lucas Santtana - Brazilian Beauties! Erre nem lehetett nem kattintani, ám hamar kiderült, hogy valójában egy még csak nem is túl sármos, középkorú, szakállas brazil férfiról van szó. De aztán megnéztem az alábbi klipjét, és mennyire jó már ez a szám! Benne van az az egészen sajátos puhaság, finomság, gördülékenység, amit valami rejtélyes okból csak a brazil dalok tudnak - de aztán mit csinálnak ott azok a gyönyörű szép fúvósok kb. a szám közepétől? Mintha elszakadnának a daltól, de közben mégsem, hanem pont hogy megtámogatják” – így kezdődik Rónai András joggal lelkendező írása a zenészről. 

Kiderül a cikkből, hogy Santtana a kilencvenes években turnézott Gilberto Gillel és Caetano Velosóval, később játszott Arto Lindsay-vel. A többi a Quarton, az eredeti cikkben olvasható. Még annyi a nagyszerű zenei újságírótól – amire az Izaura blog is csak bólogatni tud -, hogy „mindenképpen érdemes megismerkedni ezzel az életművel, mert Lucas Santtana tényleg az egyik legérdekesebb "kísérletező énekes-dalszerző-producer" Dél-Amerikában”.

Rányomtam a nem brazilos brazil zenék taget ill. még annyi, hogy szerintem a klipet Salvadorban vették fel - meg hát ott is született a művész, ami szintén erre utalhat -, de ha benéztem volna, szóljon valaki.

(És most pont Európában turnézik!!)

Lassan véget ér a brazil nyár, és eddig – nem véletlenül – még nem ejtettem szót Michel Telóról, akinek pedig hatalmas slágert köszönhet a világ. A sportos brazil ideállal ellentétben kifejezetten girnyó testalkatú, holdvilágképű 31 éves előadóművészről van szó, aki ráadásul percek alatt elképesztő globális sikerre tett szert: egy-két hónappal ezelőtt csomó európai országban vezette a slágerlistákat az Ai se eu te pego. Sertanejo alapú slágeréből hatalmas mém lett, miután a világ előadóművészeinek tömegét ihlette újrafeldolgozásra. Nem beszélve a brazil sztárfocistákról, akik gólörömüket újabban az Aai se eu te pego koreográfiájával fejezik ki, amit az első videóban látható csajok tolnak.

Persze nemcsak a tréfáskodó feldolgozások, az alapnóta is rendre felharsan a világ minden pontján, én pl. februárban Berlinben a Clärchens Ballhausban barátkoztam össze telós testbeszéddel egy német csoporttal, akik úgy néztek ki, mintha egy esküvőről menekültek volna oda; majd egy hónappal később Grazban egy indiánnak kinéző kolumbiai figura retródiszkójában nemzetközi capoeirás kis barátaimmal méltattuk Telót „ez annyira szar, hogy már jó” stílusban. Nagy örömet okoztunk az indiánnak ezzel.  

Álljon itt hát a két eredeti (a brazil és az angol, a brazil a jobb, ha muszáj választani), és néhány azok közül a videók közül, amiket szerzői jogok miatt még nem tiltottak le a youtube-ról (decemberben még sokkal több volt.) A szöveg nem túl szofisztikált, kb. annyi, hogy "meglátok a buliban egy jó csajt, összeszedem minden bátorságom, pedig félős srác vagyok, de jaj neked, ha elkaplak!". (Elég gyenge, de a hangulatot legalább érzékeltető fordítás itt.)

(Mivel iszonyú körülményes a videók közé írogatni, itt a sorrend: 1. az eredeti, 2. a ronaldós gólörömös 3. az eredeti angol verzió 4. a magyar szöveget belemagyarázós, 5. a spanyol verzió, 6. a görög verzió 7. a héber viccelődős.)

És az a neve, hogy Copan (Companhia Pan-Americana). Az idén 105-ik életévében járó Oscar Niemeyer tervezte épületben 1160 - nagyon különböző méretű - lakás található, amikben kb. 5000 ember él. A 115 méter magas Copan hat, egymáshoz épített lakótömbből áll és S-formát mintáz. 1957-ben kezdték el építeni, 1963-ban költöztek be az első lakók, a 90-es évekre viszont annyira lepusztult és lezüllött, hogy majdnem bezárták. De aztán Sao Paulo város és a Copan másodépítésze megmentették, és világ legnagyobb lakóháza manapság ismét tele van lakóval.

Két évvel ezelőtti berlini street art akciótól inspirálódtak a derék sao paulóiak, amikor a napokban összeszínezték az egyik kereszteződésüket. 2010-ben Berlinben a Rosenthaler Platzra öntöttek ki titkos ismeretlenek 500 liter festéket egy csodálatos utcai festményt okozva ezzel (pont abban az utcában laktam 2004-05-ben, ami ebbe a térbe fut bele). Most ugyanezt megcsinálták a sao paulóiak is a Baixo Centro Festival keretében, egész jó végeredménnyel, de azért a berlini menőbb lett szerintem.

Turisztikai alapdokumentumfilm magyarul 10 percben, Selarónnal, kivágott favela-jelenetekkel és viccesen ejtett capoeirával. (A bikinis csajokat természetesen nem vágták ki.)

A különböző kezelések megszüntették a gégedaganatot a rákbetegséggel küzdő volt brazil elnöknél, Luiz Inázio Lula da Silvánál, így elmúlt az életét közvetlenül fenyegető veszély - jelentették be szerdán orvosai.

Egy Sao Pauló-i kórházban végzett, öt hónapig tartó sugár-, kemoterápiás és egyéb kezelés után Lulánál nincs nyoma tumornak - közölték.

Tavaly októberben diagnosztizálták nála a gégedaganatot, alig egy évvel azután, hogy lejárt második elnöki hivatali ideje. Ez megrázta a brazil politikai életet, mert Lula volt Dilma Rousseff új elnök nem hivatalos tanácsadója, és a háttérből ő irányította az országvezetést.

Lula most egy videokonferencián bejelentette, hogy visszatér a politikai életbe.
(MTI)

Mark Zuckerberg után Ronaldinhónak is magyar kutyája lett! Egy Ana Maria Braga nevű műsorvezető ma délután meglátogatta Ronaldinhót Gaveában (Rio egyik városrésze), és magával hozott egy ajándékot, amit a múlt héten ígért meg a kiváló focistának, amikor Ronaldinho Mais você című műsorában vendégeskedett: egy kuvaszt! A Globo cikke szerint a  játékos a következőképp reagált új magyar barátja láttán: meglepődött, elmosolyodott, és játszani kezdett a kuvasszal.

(A kölyökkutya mellett felhívjuk a figyelmet a sztárfutballista ízléses fukszaira is!)

Képek: globoesporte.com

1888 - ekkor írta alá ugyanis egy bizonyos Isabella hercegnő a Lei Áureát, azaz az Arany törvényt. Egész pontosan május 13-án kanyarintotta rá a nevét a lent látható dokumentumra, amivel közel egymillió embert szabadított fel. Ebben amúgy nem voltak túl nagy úttörők a brazilok, sőt, a nyugati világban voltaképp ők voltak az utolsók, akik megtették ezt a szép, humánus gesztust.

Az Arany törvény

Bár ez egy rosszindulatú cím, mert Chico Buarque dalnok életigazsága messze felülmúlja Paolo Coelho falvédő-bölcsességeit. Jobban is énekel:

Nem szoktam a kedvenc blogjaimat szó szerint idézni, jobban szeretek inspirálódni (csórni) tőlük, mint fordítgatni. Van viszont az Eyes on Brazilon egy érdekes poszt, amit már januárban bejelöltem, mivel amúgy is régóta akarok már írni a rettegett brazil közbiztonságról szerzett tapasztalatimról. De még mielőtt ez valóban megtörténne, íme pár idézet az érdekes cikkből.

Mint a szerző írja, egy-két favelában élt Rióban és Niteróiban (utóbbi hajóval 10 perc Riótól), de egyszer sem érezte, hogy veszélyben lett volna az élete. Mondjuk be is tartotta az általános szabályokat, például, hogy ne mászkáljon éjszakánként a favela és a „normális városrészek” határán. Amúgy egyszer sem félt az alatt a 12-13 hónap alatt, amit favelákban töltött.

Fantasztikusan szemléletes illusztráció a szemes blogról

„Ellentétben azzal az általános véleménnyel, miszerint a favelák veszélyesek, ha az ember valamelyikben vagy a közelében lakik, akkor a lehető legbiztonságosabb helyen van. Amennyiben egy piti tolvaj ugyanis úgy dönt, hogy az ott élőket rabolná ki, könnyen lehet, hogy nem éli meg a másnapot, ennek pedig az az oka, hogy egyetlen favelának a főnöke sem akarja a rendőrség vagy bárki más figyelmét magára vonni. Elég fontos (nekik), hogy a biznisz – azaz a drogkereskedelem – a megszokott kerékvágásban működjön, és hogy biztonságban tudják bonyolítani az ügyleteiket a közepestől a magas bevételig rendelkező kuncsaftokkal” – írja a kiváló blog szerzője.

Aztán kitér arra a kivételre is, amikor az egyik favela át akarja venni a hatalmat egy másik felett, azért, hogy nagyobb ereje, presztízse és még több pénze legyen (erről szól egy halom film a brazil filmgyártás elmúlt 10-15 évéből). A szerző szerint az ebből fakadó háború már a múlté, főleg, mert mostanában mind több riói favelába költözik be az UPP stb. (Unidade de Polícia Pacificadora). (Az UPP egy sikeres bűnüldöző program, hogy visszaszerezzék a drogdealerektől és magán milíciáktól a favelák irányítását. 2010-11 között kb. 12 riói favelában futott a program, az egyik a Cidade de Deus, azaz Isten városa, a Complexo Alemao nevű favelában elért őrületes sikerekről novemberben itt is szó volt.)

A végén még azt is javasolja a szerző, hogy ha valaki Rio menő városrészein kívül akar élni és inkább egy életszerű lakóhelyet választana magának, bátran költözzön valamelyik favela közelébe legalább néhány hónapra. (Ehhez Izaura-blogilag csak annyit fűznénk hozzá, hogy előtte azért tájékozódjon a helyiektől, hogy melyik legyen az a favela, mert nagyon nem mindegy, csúnyán be lehet nézni.)