Ezért itt most három dolog történik, mert ennyire futja a budapesti trópusi időben. Egyrészt gratulálunk! Másrészt belinkeljük ezt a linket a brazil mozi 2012-es nagydíjának nyerteseivel. Harmadrészt idekopizok egy miniösszefoglalást egy régebbi, témába vágó cikkemből (innen):

A pusztulás széléről hozták vissza a brazil filmet

A 195 milliós országban évente száznál is kevesebb film készül, ami nem sok, de mégis óriási előrelépés ahhoz képest, hogy a kilencvenes évek elejére a brazil filmgyártás egy bizonyos Fernando Collor de Mello elnök alatt majdnem örökre kimúlt. Feltámadását egy a kilencvenes évek közepén bevezetett új törvénynek köszönheti.

Figyeljünk fel a képben rejlő nagyfokú ötletességre!

A filmgyártást ösztönző törvény egy új támogatási rendszert tett lehetővé, amelynek lényege, hogy a szponzorok adókedvezményben részesülnek. Azóta a támogatók ütemesen pumpálják a pénzt a brazil filmiparba, és így egyre több film készül. Ezek főleg az ország szociálisan elhanyagolt régióiba vezetik a nézőt, a ritkán lakott, szárazsággal küzdő északkeletre és a riói és sao paulói favelák világába. A feltámadás olyan jól sikerült, hogy a kilencvenes évek óta számos film - Központi pályaudvar, Isten városa, Tropa de Elite - keltett nagy nemzetközi feltűnést és zsebelt be világszerte fesztiváldíjakat.

Olvasnivaló: Igazi brazil fiúk -az Isten városa kritikája
Olvasnivaló: Dögöljön meg minden drogos! -a Tropa de Elite kritikája
Olvasnivaló: Jókora maflás Brazíliából - a Garapa kritikája