Izaura barátai

Magas jutalomért keresik a volt brazil válogatott Marcelinho kiesett fogát a Sport Club do Recife labdarúgócsapatának pályáján.

A 36 éves középpályás a Nautico ellen 4-3-ra megnyert vasárnapi bajnokin ütközött az ellenfél egyik játékosával, és a 4000 realért (kb. 520 ezer forint) beültetett implantátum nagy ívben kirepült a szájából. A német Herthánál is megfordult játékos ijedten mutogatta társainak a foghíjat, majd 1000 realos (130 ezer forint) jutalmat helyezett kilátásba annak, aki megtalálja a műfogat. A klub alkalmazottai hétfőn is kutatták a gyepszőnyeget.

Külön érdekes, hogy Marcelinho tavaly is elvesztette egyik fogát meccs közben, akkor is a Nautico volt az ellenfél, és a Recife akkor is győzött (2-0).

MTI

(Hasonlóan érdekes fogas történet éppen tavaly ilyenkor az idősödő, motorcsónakkal húzott banánon bulizó nénikkel esett meg, amiért ide kell klikkolni.)

Ez itt a brazil sajtótörténet egyik legemlékezetesebb magazinborítója, miután Brazília 1982-ben az olaszok ellen Barcelonában 3-2-re bukta a foci-vb-t. A ma már nem létező Jornal da Tarde című lap címoldalán jelent meg a kép, egy bizonyos Reginald Manente fotója. A lap bevállalós képi világáról volt ismert, ezt a címlapot is cím és szöveg nélkül hozták le. Sok magyarázatra állítólag nem is volt szükség: a blog szerint, ahonnan a képet loptam (csak most nem találom) az egész ország tudta, miről van szó.

Ötvenhét éves korában vasárnap elhunyt Sócrates, a brazilok korábbi klasszis futballistája. A 63-szoros válogatott labdarúgó halálát egy bélgyulladásból kialakult fertőzés okozta - közölte az őt kezelő Sao Pauló-i Albert Einstein Klinika.

A brazil futballtörténelem egyik legfunkibb fifgurája volt, amit az az interjú is igazol, amit a dpa hírügynökség csinált vele, amikor a 84-85-ös idényt Európában húzta le az olasz Fiorentina színeiben. A beszélgetés során hatalmas mennyiségű sört fogyasztott el, és szinte szünet nélkül cigarettázott. Arra a kérdésre, hogy egy sportoló számára ez megengedhető-e, annyit válaszolt: "Én nem sportoló vagyok, hanem egy futballművész."

Így nézett ki fénykorában a futballművész

Sócrates - aki az 1982-es spanyolországi, valamint az 1986-os mexikói világbajnokságon csapatkapitány volt - néhány hónapon belül harmadszor került kórházba. Csakúgy, mint most, augusztusban és szeptemberben is az intenzív osztályon ápolták, akkor a túlzott alkoholfogyasztás következményeként fellépett gyomorvérzéssel kezelték.

Az orvosi tanulmányai miatt Doktornak is becézett, támadó középpályás Sócrates az 1980-as évek egyik legnagyobb futballsztárja volt Brazíliában. Hazájában a Botafogo, a Flamengo és a Corinthians csapataiban játszott, utóbbiban 297 mérkőzésen 172 gólt szerzett. Sócrates - teljes nevén Sócrates Brasileiro Sampaio de Souza Vieira de Oliveira - hat gyermek édesapja volt.

(További részletek itt, én meg ünnepélyesen megígérem, hogy karácsony előtt írok egy érdekességekkel teli nagy posztot a mesterről.)

Írtak a kollégáim egy cikket arról, hogy a szárnyaló brazil gazdaság hatalmas focistafizetéseket eredményez, és emiatt már nincs értelme annak, hogy külföldi csapathoz szerződjenek el a brazil focisták. Ha jól látom, a global-soccer.eu -ból indultak ki, a teljes cikk itt van, itt meg egy részlet, ami érdekes:

A brazil klubok pénzügyi szempontból kiemelkednek Dél-Amerikában, és lassan az európai egyesületekkel is fel tudják venni a versenyt. Míg 2010-ben Európában a klubok 29 százalékkal kevesebbet költöttek új focistákra, addig Brazíliában 63 százalékkal nőtt az igazolásokra kiadott összeg.

A brazilok a fizetéseket tekintve is egyre versenyképesebbek: a Milantól hazaigazolt Ronaldinho heti 100 ezer fontot keres, Neymarnak a Santosnál heti 55 ezer font a bére, míg a Corinthiansnál a portugál Sportingtól érkezett Liedson hetente 40 ezer fontnak megfelelő összeget kap. Ezeket a béreket szponzorok segítségével tudják kifizetni: Ronaldinho esetében a Traffic nevű sportügynökség, egy sportszergyár (Olympikas) és egy élelmiszerlánc (Batavo) dobja össze a pénzt, a Flamengónak csak a bér 25 százalékát kell állnia. Neymar javadalmazását egy másik sportszergyártó (Nike) és egy telekommunikációs cég (Nextel) állja, a Santos csak a pénz ötödét biztosítja, a Fluminensénél pedig egy gyógyszergyár (Unimed) teszi lehetővé, hogy a riói egyesület biztosítani tudja Fred, Belletti és Deco fizetését.

Stevie Wonder néhány nappal ezelőtt (a hír szerzője van abban a luxushelyzetben, hogy elég ennyire mélyre mennie az időmegjelölésben) az éppen futó Rock in Rio nevű fesztivál alatt találkozott barátjával, Carlos Alberto Torres-szel (a brazil válogatott és sok más mellett a Botafogo egykori edzője). Gyorsan meg is kérdezte a kapitánytól, hogy nem vinné-e el a Botafogo egyik meccsére. (Az énekes 29-én lesz fesztiválheadliner, de már ott van a helyszínen. Amúgy itt az egyhetes fesztivál fellépőinek listája, elég menő, van benne pl. Red Hot Chilli Peppers.)

A Botafogo volt egyébként az első brazil csapat, amiről a vak énekes hallott. Azóta szereti a klubot és gyűjti a játékosokkal kapcsolatos történeteket, például olyan legendákról, mint Garrincha.

A brazil focisták kifogyhatatlan muníciót jelentenek a különféle vicces storyzásokhoz, de van, amikor elég, ha kimondjuk a nevüket, mely egyszerre tükrözi az európai kultúra mély gyökérzetébe való kapaszkodást, valamint a primér vágyak megfogalmazásának elsöprő őszinteségét. Mondjuk hát ki együtt:

VÁGNER LOVE!

Hibátlan magyarázat Diego Costától, aki az Atletico Madrid edzőtáborába csak laza négy nap késéssel bírt megérkezni (köszi Bede!):

“Csak kommunikációs problémák voltak, ez egy félreértés, semmi más. Volt egy kis kavarodás, és azért maradtam négy nappal tovább Brazíliában, mert elhagytam a mobilom, és csak egy másik, brazil számom volt, azt meg az Atleticónál sajnos nem tudták. De amikor végre elértek, azonnal vettem egy repülőjegyet, hogy vissza tudjak menni. Egyébként már nagyon vártam az ügynököm hívását, mert szinte unatkoztam Brazíliában.”

Tudo bem, amigo!

Néhány héttel ezelőtt hivatali ügyben Pécsen jártunk fotográfus kolléganőmmel és kipróbáltuka Király utcából nyíló Korhely pub egészen kellemes ebédmenüjét. A kovbojos-pampás-eklektikus-tengerimalacos dizájnból az egyik falról egy valódi brazil ereklye türemkedett ki: az 1966. július 15-i magyar-brazil mérkőzésről szóló, hanyagul bekeretezett újságcikk, amely a magyar válogatott 3-1-es győzelméről számol be. Mivel én már találkoztam olyan focibuzi brazillal, akit sehogy sem lehetett meggyőzni arról, hogy a magyarok valaha is megverték a brazilokat, fontosnak tartom, hogy tárgyi bizonyítékom legyen a győzelemről. Ezért kolléganőm, Pályi Zsófia, két fotográfiát is készített a dicső eseményt hírül adó Népsportról.

Íme:

(A közelgő júliusi évfordulóra való tekintettel itt olvasható el minden részlet a mérkőzésről.)
Fotók: Pályi Zsófia

Fantasztikus leletekre bukkantam az interneten: a 13 másodperces villámvideón az látható, amint a brazilul bizalmasan Bobizinhónak nevezett Bob Marley Brazíliában focizik és gólt lő; a rövidebb videón pedig nem sokkal később elhunyt raszta-kollégájával, Jakob Millerrel fut szerintem az Ipanemán.

Egyébként szomorú focis tény, hogy Bobizinho 1981-ben bekövetkezett halála összefügg a focival: a szenvedélyes futballrajongó BM 1977-ben focizás közben szenvedett el egy lábsérülést, amit a dogmatikus rasztafári elveket követve nem kezeltetett. Később fizikai állapota egyre romlott, mígnem még bőrrákot is megállapítottak nála. Az utolsó koncertjét 1980. szeptember 23-án adta.

(Itt a látogatásáról készült hosszabb tévétudósításba van beleszőve a két sportos jelenet.)

Roppant tréfás videó jelent meg az [origo]-n: egy brazil alacsonyabb osztályú bajnokin (Varginha - MG) egy bal oldali beadás előtt egy rendőrkutya rohant a pályára és játszani kezdett a labdával, míg végül a gazdája pórázt csatolt rá. Klikkoljatok át, mert NAGYON VICCES!