Izaura barátai

Mostantól jobban figyeljétek a blogját, mert nyilvánvalóan megmondja majd a frankót Brazíliáról is. (Én meg ha minden jól megy, pont egy hónap múlva érkezem meg Rióba.) Épp akartam írni, hogy kíváncsi vagyok, mikor rabolják ki először, de a Fácse szerint ez már tegnap megtörtént egy hajón.

Ez most egy nosztalgiabejegyzés lesz, mert a napokban folyamatosan azt emlegetjük Egyhúrosgitárral, hogy éppen egy évvel ezelőtt töltöttük Rióban és Bahiában megérdemelt pihenésünket.

Úgyhogy előtúrtam a netről az azóta a Radio Caféval együtt bedőlt Granturizmó adás oldalát, és idekopizom egy részét az ott lévő dolgoknak. (Jókuti András, a kiváló műsorvezető volt olyan leleményes, hogy felrakta pár fotómat a blogra, amiket oda klikkolva lehet megtekinteni.)

"Ugyanazon a január 10-i napon teljesen véletlenül ugyanazzal a géppel indult Budapestről Rio de Janeiróba egy pár valamint egy ismerősük. Ketten később északra vették az irányt, az ismerős délnek. Az indulási időponton kívül közös bennük, hogy mindhárman blogban dokumentálták az utat; egyikük videókban (http://comprido.tumblr.com/), a másik kettő klasszikus szöveges-fotós blogban (http://brazil.postr.hu/).

Ezt a felvételt egy bahiai növény leveléről készítettem, mely kényelmesen ráfért a fejemre

Érkezésük napja több okból is bevonult Brazília történelmébe: pár géppel előttük landolt Ronaldinho, aki azóta a Flamengóban csillogtatja fogsorát és szórja a gólokat. Amy Winehouse is aznap koncertezett Rióban, és sajnos éppen érkezésük éjszakáján öntötte el Rio de Janeiro állam több városát a sárlavina és okozta több mint 700 ember halálát. (Azóta 2011. január 11-ét a Brazil történelem legnagyobb természeti katasztrófájának napjaként tartják számon.)"
(A többi itt)

Bizonyára már mindenki tudja, hogy ezúttal Latin-Amerikát utazza körbe Bede Marci, a méltán elismert újságíró-publicista. Előző útjához hasonlóan blogot is ír Panamericana címmel, és Buenos Airesben kezd - innen jelentkezett éppen ma első helyszíni posztjával -, aztán jön majd Brazília meg egy csomó más remek hely is. Itt pedig egy poszt-részlet az indulás előttről, amivel eléggé egyet is értek:

"Latin-Amerikában kirabolt-elrabolt-meggyilkolt-megerőszakolt-feldarabolt turistákról számtalan történet kering, aki egy életre el akarja ijeszteni magát a kontinenstől, mindenképpen szánjon ezek végigböngészésére néhány órát. Próbálom majd nem elkövetni a legsúlyosabb hibákat, és nem fogok riói favelákban hajnali háromkor, tök részegen egyedül bóklászni, jobb kezemben fényképezőgépet, a balban a hitelkártyám PIN-kódját lóbálni. Triviális óvintézkedésekkel alaposan lehet csökkenteni az áldozattá válás esélyeit, hiszen a bűnözők is szívesebben választják a könnyebbnek látszó prédát." (Innen)

Szerencsére létezik a Magyar Távirati Iroda, amely rajta tartja a kezét a világ történéseinek ütőerén, ezért anélkül, hogy ott lettünk volna, mi is be tudunk számolni egy mázlista győri fiúkórus brazíliai utazásáról. Az MTI mázlista tudósítója az énekes fiúkkal tartott és a "Győri bencés diákok Brazíliában" című munkájában emlékezett meg az eseményekről, itt pedig egy rövid összefoglaló az iskola honlapjáról.

Beboldoztam azokat a témákat, melyekről szívesen tudósítanék én is akár már holnap, amennyiben valaki állná a tudósításhoz szükséges utazás költségeit.

Sikere volt Brazíliában a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium fiúkórusának - vág bele az MTI. A kamaraegyüttes a magyar bencések által Sao Paulóban alapított iskola fennállásának 60 éves jubileumi ünnepségén lépett fel, és még további hét koncertet adott a városban és a környéken. (A sao paulói bencésekről itt egy remek cikk, a fotó is tőlük van kölcsönbe.)

A Szent Gellért apátságban megtartott jubileumi ünnepségen a győri csapat tapasztalhatta, hogy mekkora szeretetben és becsben tartják az iskola brazil vezetői, tanárai és diákjai a magyar alapító atyákat: az eseményen részt vevő magyar bencéseket nagy tapssal és lelkesedéssel fogadták az ünneplők.

A fiúkórus ellátogatott Minas Gerais államba, az egykori bányászvidékre is, amelyet brazil Szilícium-völgynek emlegetnek, miután a Microsoft több vállalkozást telepített oda. A koncert zárásaként felhangzó magyar népdalcsokor elsöprő sikert aratott, a közönség háromszor visszatapsolta őket. A legnépesebb hallgatóság Tatuiban, az ottani zeneakadémián ünnepelte az együttest. A 600 személyes hangversenyteremben telt ház előtt szólaltatták meg Monteverdi és Carissimi műveit.

A Sao Pauló belvárosában lévő Magyar Házban a koncert családi légköre maradt emlékezetes valamennyiük számára - a vendéglátók magyar lángossal kínálták őket. Mint kiderült, vannak ottani buzgó magyarok, akik cserkészcsapatot szerveznek, népdalkört, néptánccsoportot működtetnek, és nem hagyják feledésbe merülni a magyar kulturális örökséget. A magyar nyelv viszont már-már kultikus elemként jelenik meg az életükben, hiszen jórészt már maguk között is portugálul beszélnek. A magyar mise szövegébe viszont anyanyelvükön kapcsolódnak be.

A győri kórust Iróffy Zsolt atya - brazil nevén Dom Gabriel - hívta meg a nevezetes jubileumra. A 82 éves bencés szerzetesnek szorosak a kötődései a Rába-parti városhoz: annak idején a győri bencés gimnázium diákja volt. Ötvenkilenc éve él Brazíliában, sokáig ő igazgatta az intézményt. Az iskola, amelyet Szent Imréről neveztek el, már a kezdet kezdetén sem volt színmagyar. Ma már mindössze nyolc magyar diák tanul falai között, a többiek brazilok. Ők nem igazán beszélnek magyarul, a portugállal jobban boldogulnak, viszont azzal lepték meg a győri csapatot, hogy magyar népdalt énekeltek: a Serkenj fel kegyes nép kezdetű dalra zendítettek rá, ezzel köszöntötték iskolatársukat.

Az iskola vonzáskörében jelenleg négy magyar bencés él, valamennyin hajlott korúak. De nemcsak ők, hanem az iskolában tevékenykedő brazil, argentin, chilei szerzetesek is a Magyar Bencés Kongregációhoz tartoznak. Templomuk üvegfestményeinek (lásd fotó) egyikén a világörökséghez tartozó Pannonhalmi Bencés Főapátság épületegyüttese látható madártávlatból, alatta az alapítás dátuma: 996. A társalgót pannonhalmi képek díszítik, másutt Budapest látképével találkoztak a győriek. Sok a magyar vonatkozás, ez is jelzi, hogy életben akarják tartani a magyar gyökereket. És ami legalább ennyire fontos: szeretettel veszik körül azokat az idős magyar bencéseket, akiket alapító atyaként tisztelnek.

(További érdekességek a túloldalon!)

Aki nem hallotta volna 29-én a kávérádióban, ám kíváncsi, itt tudja meghallgatni a március 29-i adásban, hogyan nem fejezzük be a mondatokat, hogyan vágunk fel néhány portugál szó ismeretével illetve, hogyan kerekedik ki a szemünk Balázzsal (természetesen ez is hallható módon), amikor Egyhúrosgitár letáncozza a capoeirát.

(Értelemszerűen a 29-i adásra kell klikkolni.)

A címben foglalt nagyszerű hírt nem is ismétlem itt a posztban, viszont itt a kis beharangozó, amit a granturizmo oldalára írtam pár best of képpel, amiből néhányat majd ide, a blogra is fellövünk. Este 9-től tehát a Cafén, a 98.6-on lesz hallható az adás, ami - kész szerencse - az egyik kedvenc rádióm is egyben.

Minden bizonnyal erről a kutyáról is szó lesz, aki Bahiában, az Ilha Granden helyezkedett el kényelmesen az ablakunk alatt:

Mi itt Rioban bamulatos gyorsasaggal alkalmazkodtunk a helyi buliszokasokhoz (kiveve a gyomrom, amely egyelore nem toleralja a tul egeszseges kajakat), az Uruguayana piacon bevasaroltunk mimikri ruhakat es ajandekokat valamint talalkoztunk par regi kedves ismerossel, mikozben utitarsunk, Balazs mar tovabb is repult del fele. Elotte viszont meg csinalt ket szuper videot, egyiket a kozos utunkrol, a masikat a Santa Tereza favelarol, ahol elso ejszakajat toltotte (az elsobe kedves modon minket is belerakott, en vagyok az, aki idiotan forgatja a szemeit beszed kozben). Ide klikkoljatok a remek minifilmekert!

(Ma beugrunk egy korhazba, hogy vegre egy helyi doktor oldja fel az ellentmondasos hireket, hogy mindenkepp kell-e sargalaz elleni oltas Bahiaba, vagy eleg a szunyogriaszto es a suru imadkozas.)

Roppant érdekes egybeesést észleltem ma: van egy ismerősöm, akivel úgy hét évvel ezelőtt toltuk együtt rövid ideig a capoeirát. Aztán különböző csoportokba sorolódtunk, majd szem elől vesztettem. Eltelt pár év és 2008 augusztusában Reykjavík belvárosában futottunk össze teljesen véletlenül. Aztán most a csoportunk év végi ünnepségén találkoztunk, váltottunk is pár szót, de akkor nem derült ki, hogy mindketten januárban megyünk Brazíliába, ráadásul mindketten hétfőn. A videójában lobogtatott repjegye alapján ráadásul valószínűleg ugyanazzal a géppel, őrület! Ígéretes útvonalra készül, ráadásul velünk ellentétben dél felé halad, szóval tuti érdemes lesz őt is követni.

Ez itt az ismerős srác útiterve

Várhatóan egy hét múlva átváltozik ez a blog egy félig személyes útibloggá, ugyanis ha jövő hétfőig eltart az enyhülés, és nem lesznek reptérzárak; valamint befejeződik a jelenleg igen kellemetlen náthám, Egyhúrosgitárral (aki hamarosan elkezd itt blogolni) felszállunk egy Rióba tartó gépre.

Én most látogatok el harmadszor a hatalmas ország egykori fővárosába, amit a brazilok cidade maravilhosaként (csodálatos város) emlegetnek, és ahonnan az első két alkalommal alig tudtam kitenni a lábam. Először csak néhány napra rándultam ki egy Paraty mellett lévő quilombóba (egykori rabszolgák által alapított közösség, kb. mint egy kis falu), ahova riói capoeirásokkal mentünk egy elképesztő négynapos fesztiválra.

A Paraty melletti quilombo lakóépületei

Másodszor egészen a rióiak number one nyaralóhelyéig, az Ilha Grande-ig merészkedtem, ahol alig szálltam le a hajóról, egy teknős úszott el a lábam mellett, amikor pedig alkalmi spanyol cimboráimmal átmásztunk a dzsungelen (én egy óra alvás után, kb. 90 fokos páratartalomban, a kis Hawainas-papucsomban), majmok ugráltak felettünk és majdnem belegyalogoltunk egy hatalmas pókba. Másnap egy kolibri szemezett velem úgy fél percen át.

Ilha Grande - Praia Branca

Ezúttal megpróbálok VÉGRE eljutni Bahiába is, amire nyomós okom van, illetve az Ilha Grande ismét tervbe van véve, mert pont olyan az a sziget, ahogy a filmekben a földi paradicsomot ábrázolják.