Izaura barátai

Valamiért elkerülte a figyelmemet ez a nagyon részletes és kellemes összeállítás a Határátkelő-blogon. De nincs veszve semmi, a legtöbb megállapítás örökérvényű és a legfőbb magyar-brazil különbségeket most idemásolom. Többször hangosan, a térdemet csapkodva nevettem, annyira találó némelyik megfigyelés. Amúgy az egész írás elég hangulatos:

"Írok néhány helyi sajátosságot, amivel otthon biztosan nem találkozol, de itt teljesen természetes:

Nem nagyon szoktam aktuális híreket posztolni, de ezt most kirakom, illetve idekopizom:

A Kissben egyetemi bulit tartottak, főleg mezőgazdasági hallgatók voltak ott, a brazil lapértesülések szerint a halálos áldozatok többsége tinédzser. A klubban telt ház volt, körülbelül 500 ember tartózkodott bent, és még további 1500 a belső udvar területén. Sokan a mérgező füst miatt haltak meg, de az áldozatok többségét valószínűleg halálra taposták. Dilma elnök azonnal a helyszínre utazott. (További részletek itt)

Képek a fotóra klikkelve (az origóról csórva):

Itt meg egy videó:

Egyik kiváló barátnőm arról írt cikket, hogy milyen elutazni a tomboló télből a tomboló nyárba. Jelezte, hogy belevenné brazil tapasztalataimat is, ezért Barbara álnéven válaszoltam a kérdéseire. Saját magamat nem fogom idézgetni, itt meg lehet tekinteni a sok más ország említésével készült pompás összeállítást (aminek a címe külön örömmel töltött el). Az ő egyik mondata viszont óriási alapigazságot tartalmaz, ezért azt idemásolom:

"Védőoltások után rohangálni az influenza elleni oltások szezonjában, papucsot vásárolni csizmaleárazáskor, szállodai szobát foglalni a tengerpartra, hótorlaszos küzdelem idején, aztán január végén jégbordákon át kijutni a reptérre, és elutazni nagyon egészséges."

Bahiai nők

Remek dolgozat olvasható a portugál ügyekkel foglalkozó Paragemblogon a sertanejo nevű brazil zenei műfajról. Íme pár idézet:

"Egészen biztos vagyok benne, hogy brazil sertanejo műfajjal Magyarországon a 15-29 éves korosztály nagy része már találkozott, csak éppen nem tud róla. Elég csak annyit mondanom, hogy Michel Teló és Ai Se Eu Te Pego. Na ugye?!

Ez kb. ugyanakkora sláger volt tavaly nyáron Brazíliában, mint Telo, csak valahogy Európába nem nagyon szivárgott át

Az egykori portugál gyarmat Brazília jelenleg legnépszerűbb zenei műfaja az 1920-as években született, jellemzően a vidéki kisebb városokban honosodott meg, majd onnan terjedt tovább. Alapvetően 4 korszakra osztható a sertanejo zenei fejlődése, a 20-as évektől nagyjából a II. világháborúig tartott az első; a ’60-as, ’80-as években vált újra népszerűvé, illetve napjainkban “sertanejo universitário” néven. (...) Brazíliában testvérpárok a legnagyobb sertanejo előadók, egyikük viszont mindig háttérbe szorul és inkább a vokalista szerepet tölti be. (...) Általában egyetemi bulikon játsszák ezeket a dalokat, melyek mondanivalója ettől függetlenül nem kifejezetten emelkedett."

A teljes szöveg - őrületes statisztikával, képekkel, videókkal - itt.

Ezrek megélhetése kerül veszélybe június elsejétől, mert a brazil kormány közegészségügyi és környezetvédelmi okokra hivatkozva bezárja a Rio de Janeiro melletti Gramacho szeméttelepet. A rendkívül veszélyes munkát végző gyűjtögetők szinte másfél évtizedig kapnak kompenzációt, mert elveszítik a megélhetésüket - írja az origo.hu itt. A képre klikkolva pedig egy remek fotógaléria nyílik:

A szemétlerakó sorsára 2010-ben figyelt föl világ, amikor telep mindennapjait bemutató Waste Land (magyar címe: Vik Muniz - A szemét művésze) című dokumentumfilm több nemzetközi fesztiválon (Sundance, Berlin, Seattle, London stb.) összesen tizennyolc díjat nyert, és jelölték az Oscar-díjra is. (Az Izaura-blog pedig több mint egy éve próbál befejezni egy kritikát a filmről.)

A catadorok (gyűjtögetők) közül sokan továbbra is ezen a területen kívánnak dolgozni az új, korszerű hulladék-feldolgozó üzemekben. Számukra képzéseket szerveznek, a Gramacho környékén pedig rendezett lakónegyedet alakítanak ki.

Porto Maravilha, azaz a Csodás kikötő néven indult többmilliárdos projekt Rióban (a Cidade Maravilhában), hogy a 2016-os olimpiára Rio de Janeiro új turisztikai és üzleti negyeddel gazdagodjon. A HVG a nyüzsgő kikötőben megkezdődött bontási munkálatokat és a feltáró ásatásokat illetve a szomszédos utcák éjszakai életét mutatja be a Nagyításban. Ide kell klikkolni érte

Gaucsó Gyík épp Rio környékén csapatja, és bár nem mindennel értek egyet, amit ír, alapvetően nagyon figyelemreméltó észrevételei vannak. Sőt, még laza is! Két idézet, az első Rióról: 

"Azt már az első riói éjszakámon megtapasztaltam, hogy az egymástól teljesen különböző emberek hogyan tudnak úgy élni egymás mellett, mintha mindenki baszna arra, hogy a másiknak milyennek kéne lennie. Egyáltalán nem volt például elszigetelt jelenség egy anorexiás, répanadrágos, vastag szemüvegkeretes hipszterből és egy mikrofonhajú, Beyoncé-seggű feka csajból álló pár, és azok a 60 éves, Hyperspace-ek mozgáskultúráját idéző foreveryoungok is nagyobb eséllyel indultak neki a csajozásnak, mint amekkora Korda Gyuri bának lenne a Szigeten." innen

A pásodik az Ilha Grande nevű szigetről, amiért totál odavagyok, kétszer voltam ott két éven belül, és sehol másutt nem láttam annyiféle trópusi állatot. Egyszer például Egyhúrosgitárral üldögéltünk a természetvédelmi területen egy hegyen, és épp gyönyörködtünk az előttünk elterülő óceán és a rajta található óceánjáró hajó látványában, amikor egyszer csak motozásra lettünk figyelmesek. Észrevettünk egy közeli bokor alatt cammogó leguánt. Nekem lett egy kis diszkomfort érzésem tőle, amit Egyhúrosgitár nem értett, mivel szerinte a leguán nem lehet bátrabb mondjuk a rókánál; de aztán figyelmeztettem, hogy az valahogy mégse normális, hogy egy, a dinoszauruszok jegyeit magán hordozó állat él köztünk.

A távolban Abraoo főfalu az előtte parkoló csónakokkal az Ilha Granden (@vb_2011)

Az mondjuk elkeserítő szociológiai folyamat, hogy ahogy erősödik a turizmus, úgy drágul a sziget, ezért az ott élők egyre kevésbé tudják megfizetni az árakat, és kénytelenek elköltözni a paradicsomból a másfél órás kompútra lévő Angra faveláiba meg a többi szárazföldi településre. Na, de itt az idézet Gaúcsó Gyíktól az Ilha Granderól - ahol egyébként autók sem járhatnak, csak a seriffé:

"Tényleg léteznek azok a helyek, ahol az ember legnagyobb problémája az, hogy milyen pozícióban heverjen a homokban egy trópusi szigeten, hogy minél kevésbé érezze az előző este bepuszilt caipirinhák hatását." innen

Figyelem, lapszemle, idézet!

„Lucas Santtana - Brazilian Beauties! Erre nem lehetett nem kattintani, ám hamar kiderült, hogy valójában egy még csak nem is túl sármos, középkorú, szakállas brazil férfiról van szó. De aztán megnéztem az alábbi klipjét, és mennyire jó már ez a szám! Benne van az az egészen sajátos puhaság, finomság, gördülékenység, amit valami rejtélyes okból csak a brazil dalok tudnak - de aztán mit csinálnak ott azok a gyönyörű szép fúvósok kb. a szám közepétől? Mintha elszakadnának a daltól, de közben mégsem, hanem pont hogy megtámogatják” – így kezdődik Rónai András joggal lelkendező írása a zenészről. 

Kiderül a cikkből, hogy Santtana a kilencvenes években turnézott Gilberto Gillel és Caetano Velosóval, később játszott Arto Lindsay-vel. A többi a Quarton, az eredeti cikkben olvasható. Még annyi a nagyszerű zenei újságírótól – amire az Izaura blog is csak bólogatni tud -, hogy „mindenképpen érdemes megismerkedni ezzel az életművel, mert Lucas Santtana tényleg az egyik legérdekesebb "kísérletező énekes-dalszerző-producer" Dél-Amerikában”.

Rányomtam a nem brazilos brazil zenék taget ill. még annyi, hogy szerintem a klipet Salvadorban vették fel - meg hát ott is született a művész, ami szintén erre utalhat -, de ha benéztem volna, szóljon valaki.

(És most pont Európában turnézik!!)

Hosszú és többrészes cikksorozatban járja körül Brazíliát a kitekinto.hu cikke. Csak úgy sorjáznak az őrült érdekes infók oldalakon át, számomra kiemelkedő egy tudományos kulturális összehasonlítás, amiből íme itt van néhány érdekesség. (A teljes leírás itt, a cikk pedig az elejétől kezdve itt olvasható.)

Geert Hofstede szerint az általa meghatározott kulturális dimenziók megmutatják, hogyan viselkednek a különböző kultúrából származó egyének. Ezek a dimenziók leírják, hogy az egyes személyek hogyan látják az aktuális helyzeteket, és kultúrájuk hogyan befolyásolja az általuk mutatott társadalmi értékeket. Az alábbi diagram segítségével könnyen összehasonlíthatóvá válnak a magyar és brazil kultúra egyes sajátosságai.

Brazília és Magyarország összehasonlítása Hofstede kulturális dimenzióin keresztül

 
Íme néhány betű magyarázata: A hatalmi távolság indexét (PDI) illetően láthatjuk, hogy Brazíliában nagy a hatalmi távolság, ami azt jelenti, hogy hisznek abban, hogy minden embernek megvan a maga helye a társadalomi hierarchiában, hogy a hatóságok döntéseit el kell fogadni, valamint a hatalomból kiszorultak elfogadják a társadalmi egyenlőtlenségéket. Nagyon fontos szerepet játszik a tisztelet, s az erősen centralizált struktúrákban az alárendeltektől elvárják, hogy azt tegyék, amit mondanak nekik. (…) Magyarország köztes eredménye egy kevésbé egyenlőtlen társadalmat feltételez, legalábbis abból a szempontból, hogy a hatalom körén kívül esők nem fogadják el az esetleges igazságtalanságokat, nem tekintik azokat az élet rendjének. A hierarchiát csak praktikus, gyakorlati okokból fogadják el. Fontos a függetlenség, s az alárendeltek nem parancsokat várnak, hanem azt, hogy egyeztessenek velük.

Az individualizmus-kollektivizmus értékdimenziónál (IDV) kapott pontszámok alapján alacsony individualizmus, azaz inkább a kollektivizmus jellemző Brazíliára: nagy hangsúlyt fektetnek a csoporthoz való tartozásra, a kompromisszumokra. Ezt bizonyítja, hogy fontos a nagycsaládi kötelék, valamint, hogy kontextuserős kultúra, melynek jellemzőire majd a következő alfejezetben fogok kitérni. Ezzel szemben a magyar kultúra erősen individualista, mely igazán a rendszerváltás óta eltelt időszakban, nyugati mintára alakult ki.

Hofstede felmérései szerint a magyar kultúrában a férfias (maszkulin) beállítottság (MAS) dominál, ahol a szolidaritás helyett inkább a versengés, a teljesítményközpontúság, rámenősség a jellemző, míg Brazíliában kiegyensúlyozottabb a helyzet, vagy inkább a feminin tulajdonságok felé mozdul el a társadalom értékrendje.

Ami az időorientációt illeti, a braziloknál magas értéket mutat az index (LTO), tisztelik a tradíciókat, s hosszú távban gondolkodnak. Türelmesek, és mivel a hosszú távú céljaikra összpontosítanak, így toleránsak a rövid távú problémákat illetően. A döntéseket is várható jövőbeli következményeik mérlegelésével hozzák meg. Magyarországon inkább jellemző a múltba tekintés és a rövid távú gondolkodás, a jelen problémáira koncentrálnak.

És íme, még egy fontos táblázat. A monokronikus és polikronikus kultúra összehasonlítása E. T. Hall munkássága alapján:

Egyebek mellett a Copacabana fövenye iránti szenvedélyéről is szól Schmitt Pál köztársasági elnökünk a Malév fedélzeti magazinjában a vele készült interjúban. Erre a szemfüles Napi Fix-blog csapott le, mi pedig most lapszemlézzük a lapszemlét: "egyetlen egy helyen derül ki, hogy a köztársasági elnök nem Orbán Viktor robotja, akinek el kell játszania az emberek elnökének végtelenül idióta szerepét, hanem vannak sima, emberi vágyai, olyanok, amik igazán elárulják, mire is vágyik legjobban Schmitt Pál. Ha csak rajta múlna, ő legszívesebben kifeküdne a Copacabana homokjára („Istenem az a hangulat! Az életöröm talán sehol sem olyan magától értetődő, mint ott”)  és csak nézne ki a fejéből. Erről– legalábbis a kérdező szerint-egy korábbi interjújában is beszélt – most a Malév fedélzeti magazinjának magányában megerősíti.

Az idén a fenntartható fejlődésről szóló konferencián vesz részt Rióban, kívánjuk Schmitt Pálnak, hogy legyen erre ideje!" - írja a Napi Fix és Izaura barátai szívből kívánják ugyanezt. És ahogy a Napi Fix, úgy mi is mindenképpen várnánk fotót az illetékesektől a rióban időző Schmittről, ha már Kövér Lászlóról nem kaptunk, bármennyire szépen is kértük pár héttel ezelőtt.