Izaura barátai

Gyorsan még itt egy fotósorozat Rio belvárosából, az összedőlt házakról.

Nagyon durva, ez az az irodaszektor Rióban, ahol a legtöbb munkát végzik, és ami után az emberek decens sorokban várják öltöny-nyakkendőben a buszokat. Az épület előtt én is többször elsétáltam már.

Egy Wilton de Souza Júnior nevű brazil fotós kapta ezért a képért szerdán a Spanyol Királyság nemzetközi újságíró díját. Az Estado de S. Paulo című napilapnak dolgozó fotós augusztusban fotózta le a hatalmas ország fejét, amikor Dilma a Rio államban található Agulhas Negras in Resende katonai akadémiára látogatott. A kép okozta optikai csalódás a leleményes fotóst dicséri, Dilma elnök - miként nemrég mi is megemlékeztünk róla - él és virul. 

Szerintem nem fotoshop, hanem valódi.

Valamivel több mint két évvel ezelőtt egyszer csak felbukkant négy képem a riói expat-újságban, a Gringo Times-ban - amit azóta Rio Times-nak hívnak és a helyi gringóknak segít eligazodni a mindennapi életben és híreket is közöl. Az utazás után kb. fél évvel egy akkoriban szerkesztőként ott dolgozó amerikai ismerősöm dobott rám egy mailt valamelyik reggel, hogy gyorsan leszedné a Facebookról néhány fotómat, oké-e. Mire írtam volna, hogy oké, hopp, már kint is voltak a képek. A printscreen megmaradt, így most szerencsére tudok vele menőzni. A képeket 2009-ben csináltam, ami a második Rió-túra volt és csak a külföldi cimbik unszolására raktam fel a Fácséra, de lám, mennyire érdemes volt.

(Popupot sajnos továbbra sem tud az okos postr, így csak ilyen kicsiben lehet megnézni, lent csatoltam őket nagyban).
A képek középtájt, egymás mellett egy csíkban láthatók, lent pedig külön-külön az Ipanemáról és a Barráról

Megint egy olyan fotóssal csináltam interjút, aki volt Brazíliában, ráadásula bahiai kormány felkérésére fotózta a karnevált, miközben Gilberto Gillel (már megint ő) cigizett ugyanazon a karneváli teherautón. Itt egy részlet, a teljes cikk meg itt.

"Végig fotósként dolgoztam, és mindenhol, ahova mentem, rendeztem egy kiállítást. Paraguayban az Amnesty Internationalnak dolgoztam, Bahiában pedig a 2002-es karnevál idején a helyi kormánytól kaptam munkát. Ekkor a bahiai zene nagy alakjait fotóztam, amilyen Daniela Mercury, Ivete Sangalo vagy Gilberto Gil. Utóbbi nem sokkal később lett Brazília kulturális minisztere. Nagyon fiatal voltam, és ezek az emberek olyan távol voltak a mindennapjaimtól, csak a nevüket ismertem meg néhány számukat. Aztán hirtelen ott találtam magam egy karneváli teherautón Gilberto Gil mellett, aki cigivel kínált, miközben a karneváli tömeggel vonultunk át a városon. Az biztos, hogy már ott gyűjtöttem egy életre elegendő sztorit." (nevet).

Figyelemreméltó fotókiállítás látható még szinte egész júniusban a Mai Manó Házban Molnár Zoltán: Brazil Napló, 2008 címmel. Ahogy korábban itt is szó volt róla, a magyar fotográfus Bahia államban (az Itaparica nevű szigeten és Salvadorban) valamint Rio de Janeiróban és Belémben járt ösztöndíjjal 2008-ban. A nyolc hetes időtartam alatt végig fényképezett, fő témája az emberek és a víz kapcsolata illetve a favelákban élő gyerekek voltak. Mindezek jelennek meg a fekete-fehér képeken.

Molnár Zoltán fotográfussal az egyik rádió készített egy részletes interjút, ami itt meghallgatható, én csak pár apróbb kérdést tettem fel neki emailben olyan dolgokról, amikről úgy gondoltam, hogy a rádióadásban nem kaptam rájuk választ.

Amúgy mindenképp érdemes megnézni a kiállítást, további infó itt olvasható róla.

(Az összes fotó Molnár Zoltán tulajdona)

Miért fekete-fehérre fotóztál egy ennyire színes országot?
A fekete-fehéret jobban szeretem, mint a színes fotográfiákat.A rádióinterjúban említetted, hogy nagyon sokféle embert láttál az utcákon, míg a fotóidon főleg afro-amerikaiak szerepelnek. Miért éppen őket választottad témádul?
Fotográfiai szempontok vezéreltek a leginkább. Új kihívást jelentett számomra az afro-amerikai emberek vizuális megjelenítése. Próbáltam a megfelelő fehér és fekete folthatásokat megtalálni egy kompozíción belül. Azért volt különleges számomra, mert fordítva kellett gondolkodnom.

Az egyik témád a víz és az ember volt - ezt ki is állítottad Itaparicán. Mi volt a másik téma?
A favelákban élő gyerekek.

Hogyan fogadták az itaparicaiak a képeidet? Hagytál ott nekik fotókat?
Igen kaptak képeket. Hasonlóan, mint egy antroplógus, én is használtam a polaroid nyersanyagot, amit azért vittem magammal, hogy ott hagyjam a képet ajándékba annak, akit lefényképeztem. Ennek nagyon örültek. Nekem pedig sokat segített abban, hogy elfogadjanak. Volt a falu könyvtárában egy kiállítás, amit sokan látogattak.

(A következő oldalon további remek fotók láthatók és az interjú is folytatódik!)

Az asztalomon találtam egy meghívót, amely szerint Brazil Napló 2008. címmel május 12-én este 6-kor nyílik Molnár Zoltán fotográfus kiállítása a Mai Manó Házban.

@Molnár Zoltán

"Rio meredek hegyoldalaiba épült nyomornegyedeiben, úgynevezett faveláiban, Belém cölöpökön álló sufnijaiban, Salvadorban pedig a peremkerületeken barkácsolt bádogkunyhók faveláiban gyerekekről és környezetükről készítettem jegyzetelést. Brazil naplóm írása, a képek gondozása újabb tartalmakat adott az emlékezés határain túl" - írja a szerző, és ebből is látszik, hogy milyen mázlista, egy csomó helyen járt, egyébként pedig a MOMÉ-n tanult fotó szakon. Csizek Gabriella kurátor szerint képei olyanok, "mintha természeti törvények hozták volna őket létre Molnár Zoltán jelenlétében".

(Azon külön meglepődtem, hogy a mi dzsungelharc-együttesünk is közreműködik az eseményen.)

A kiállítás június 26-ig lesz látható, sok más érdekes infó itt.

Egy klasszikus kép az Ipanemáról - a valószínűleg izlandi - Kalle Gustafsson nevű fotóstól.

Két másik - a valószínűleg brazil - Patrícia Araujo Flickrjéből, via donttouchmymoleskine. Utóbbi az egyik kedvenc brazil blogom.