Ahogy a beharangozóban írtuk, a Szigeten lépett fel a New Yorkban élő Bebel Gilberto, akiről ezután két cikk is megjelent a Quarton. Először interjút készítettünk az igazán kedves énekesnővel - aki azzal kezdte a beszélgetést, hogy megköszönte, hogy érdeklődünk iránta, majd a twitterén is megírta, hogy milyen jók voltak a budapesti interjúk; aztán egy szép koncertkritika is megjelent róla. Mindkettőből idézek, hogy a kedves blogolvasó kedvet kapjon a további klikkoláshoz, illetve szemléztem a magyar sajtót is. Ja, és az is milyen szimpatikus már, hogy direkt azért érkezett két nappal a Sziget előtt Budapestre, hogy legyen ideje várost nézni, mivel még sosem járt itt. Élő legenda apja pedig a lelkére kötötte, hogy egyen egy gulyáslevest.
Részlet az interjúból:
És most, hogy Brazília már nem csak "a jövő országa" - ahogy a brazil mondás tartotta -, hanem a jelené, nem gondoltál arra, hogy visszaköltözöl? A gazdaság vágtat, sokat javult a közbiztonság, emberek milliói kerülnek ki a szegénységből.
Szívesen töltenék több időt a paradicsomi helyeken, amikor Brazíliában vagyok, de általában dolgoznom kell ott. Brazília jelen pillanatban pont a szárnyaló gazdasága miatt nagyon drága, ami sokaknak jó. Abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ez a braziloknak annyira jó lenne, ahogy abban sem vagyok biztos, hogy fel vannak rá készülve. Nagyon bonyolult ez a mostani helyzet, tartok tőle, hogy hamarosan egy nagy bukás következik. Lehetetlen, hogy sokáig tartható legyen ez a szárnyalás, Rio már most olyan drága, mint London. Most voltam ott két hete, és míg régebben egy dollárba került egy kókuszlé, most négy volt. De az tény, hogy Brazília jelentőségteljes pillanatot él meg, aminek nagyon örülök. Az is nagyszerű, hogy egyre több ember kezdi megismerni Brazíliát. Nem rejtegethetem Brazíliát titokként a szívemben, meg kell osztanom másokkal is.
(A továbbiak itt)
Részlet a koncertkritikából:
"Bebel Gilberto trükkje a roppant csábító színpadi jelenlét. Fotókon, illetve az interjú alatt civilben olyan határeset számomra, nehezen tudom eldönteni, hogy vonzó-e vagy sem. A színpadon viszont ez egyértelműen, minden kétséget kizáróan eldől: az, de még mennyire. Nemcsak a ravasz ruha tehet erről, bár az is kétségkívül sokat segít. Nem is önmagában a folyamatos show, vagy inkább cicázás: hogy Bebel Gilberto táncol, incselkedik, mosolyog, integet, mutogat, beszélget, bohóckodik; leül és keresztbe teszi a lábát; gitárosát meghatott rögtönzött dalocskával mutatja be; tá-tánál bonyolultabb ritmust tapsoltat; mi több, PUSZIT KÜLD. Meg persze hogy hosszú ideje ez a legjobb koncertje, mondja."
(A továbbiak itt)
Itt pedig az Index szolidan lelkes koncertkritikája. A Magyar Nemzet (egy? vagy kettő?) újságírója viszont mélyen csalódott a produkcióban: "Bebel Gilberto fellépése hatalmas csalódás volt, legalábbis nekünk, akik ismerik az eredeti verziót. Bebel Gilberto bossa novája eredetileg elegáns, játékos és finom, itt viszont, amit előadott, inkább agresszívnek, egysíkúnak és közönségesnek hatott: talán még a feldolgozásoknál is széttördeltebb bossa novával, szellemtelen elektronikával és ritmussal."
Több cikket nem találtam a szigetes koncertjéről a Világhálón, ha mégis van, valaki kommentelje be pls.
via donttouchmymoleskine
Utolsó kommentek