Izaura barátai

Ezrek megélhetése kerül veszélybe június elsejétől, mert a brazil kormány közegészségügyi és környezetvédelmi okokra hivatkozva bezárja a Rio de Janeiro melletti Gramacho szeméttelepet. A rendkívül veszélyes munkát végző gyűjtögetők szinte másfél évtizedig kapnak kompenzációt, mert elveszítik a megélhetésüket - írja az origo.hu itt. A képre klikkolva pedig egy remek fotógaléria nyílik:

A szemétlerakó sorsára 2010-ben figyelt föl világ, amikor telep mindennapjait bemutató Waste Land (magyar címe: Vik Muniz - A szemét művésze) című dokumentumfilm több nemzetközi fesztiválon (Sundance, Berlin, Seattle, London stb.) összesen tizennyolc díjat nyert, és jelölték az Oscar-díjra is. (Az Izaura-blog pedig több mint egy éve próbál befejezni egy kritikát a filmről.)

A catadorok (gyűjtögetők) közül sokan továbbra is ezen a területen kívánnak dolgozni az új, korszerű hulladék-feldolgozó üzemekben. Számukra képzéseket szerveznek, a Gramacho környékén pedig rendezett lakónegyedet alakítanak ki.

Két évvel ezelőtti berlini street art akciótól inspirálódtak a derék sao paulóiak, amikor a napokban összeszínezték az egyik kereszteződésüket. 2010-ben Berlinben a Rosenthaler Platzra öntöttek ki titkos ismeretlenek 500 liter festéket egy csodálatos utcai festményt okozva ezzel (pont abban az utcában laktam 2004-05-ben, ami ebbe a térbe fut bele). Most ugyanezt megcsinálták a sao paulóiak is a Baixo Centro Festival keretében, egész jó végeredménnyel, de azért a berlini menőbb lett szerintem.

Az ELTE Társadalomtudományi Kar „Ha érteni akarod a világot...” címmel idén negyedik alkalommal rendez nemzetközi dokumentumfilm-fesztivált, ahol idén is a társadalmi érzékenységgel bíró filmeké a főszerep.

A háromnapos eseményt március 2-án, pénteken a Waste Land (Hulladéklerakó) című brazil-brit film nyitja, amely Vik Muniz, brazil származású, de az USA-ban élő művész riói projektjét követi három éven át, miközben bemutatja, hogyan formálta át a világ legnagyobb szeméttelepén élők és dolgozók életét. (Erről már van egy szép megkezdett kritikám, amit akkor írtam, amikor hónapokkal ezelőtt láttam a filmet, amit tavaly amúgy az Oscarra is jelöltek. Remélem, másodikáig befejezem végre a posztot és akkor mindenki eldöntheti, meg akarja-e nézni.)

A március 2-4. között a Toldi moziban pörgő ingyenes filmfesztiválon 24 filmet mutatnak be, köztük 16 magyarországi premiert  és itt lesz két magyar dokumentumfilm ősbemutatója is.

Tizenhét alkotást felvonultató retrospektív programban mutatja be Forgács Péter médiaművész-filmrendező munkásságát a Brazil Kulturális Minisztérium és a Centro Cultural Banco do Brasil Brazíliavárosban, majd Rióban és Sao Paulóban január 31-étől - írja éppen ma az MTI.

A Mostra Péter Forgács: Arquitetura da Memória, azaz Az emlékezet építészete című válogatás átfogó képet nyújt a világhírű magyar filmrendező és médiaművész munkásságából - mondta az MTI-nek a Magyar Filmunió szerdán.

Itt a brazil reklámvideó, ami szerint februárban két hétig a riói CCBB múzeumban is kiállít Forgács, ami elképesztően menő hely, mi pl. tavaly egy pompás Escher-kiállítást láttunk ott

A közel három évtized munkásságát felölelő filmválogatásban látható lesz többek között Forgács nemzetközi debütálása, A Bartos család (1988), mely elnyerte a hágai World Wide Video Festival nagydíját. Műsorra tűzik a FIPRESCI-díjas Örvény (Lipcse, 1996), a cannes-i filmfesztiválra is meghívott Bibó Breviárium (2002) és a Tribeca filmfesztiválon díjazott El Perro Negro (2005) című filmeket.

A brazil szervezők az eseményhez készített videóval népszerűsítik a retrospektív programot (ezt lehet itt látni).

Forgács Péter 1978 óta több mint harminc filmet készített, a legismertebb közülük a Privát Magyarország című, többszörös díjnyertes sorozat, mely 1930-as, 40-es években otthoni használatra, amatőrök által készített filmeken alapul.

(Forgács Péter videóihoz ide kell klikkolni)

Egy bizonyos Sabina Iglesias Arvide pólói és kapucnis pulóverei láthatók itt, amire úgy akadtam, hogy egy ismerősöm rendelt ilyet a Facebookon. Javasoltam neki, hogy ha már ez az új pólódesign-trend, a máló nyóckert is hordhatná pólón. Kicsit ellentmondásos érzéseim vannak az egésszel kapcsolatban, mivel nem tudom, mennyire elegáns más nyomorgó életkörülményeivel fedni testünket.

Mindenesetre itt van pár példa, rendelni meg innen lehet, a designer csajszi pedig vagy mexikói vagy brazil - nem árulta el egyértelműen az internet.

Nagyon ígéretes kiállítás nyílik hamarosan a belvárosban: a Nádor Galéria és a Belvárosi Művészek Társasága szeptemberben rangos brazíliai művészeket lát vendégül. A Brazília színei című kiállításon olyan nemzetközi hírű művészeket mutatnak be, akik Sao Paulo, Rio de Janeiro és Bahia államban élnek és alkotnak.

„A tárlaton tizennégy művész munkáit tekinthetik meg. A Budapesten még soha nem látott művek nem nélkülözik az európai kötődéseket, de a Kelet-Európainál erőteljesebb, bujább, szabadabb és igazodásoktól mentes alkotásmód és kolorit jellemzi művészetüket.

A főleg hölgyekből álló művészcsoport hűen tükrözi a csodálatos és óriás Brazília sokszínűségét, amelyben érzékelhetjük a latin metropolisz és a dzsungel levegőjének egymással ellentétes izgalmas atmoszféráját” - olvasható a Facebook-meghívóban.

A kiállítást 2011. szeptember 8-án csütörtökön, 18 órakor, Sérgio Eduardo Moreira Lima, Brazília magyarországi nagykövete nyitja meg. Köszöntőt mond Kovács Péter Balázs képzőművész.

A kiállítás 2011. szeptember 23-ig tekinthető meg a Nádor Galériában.

További infó:
Nádor Galéria
József Nádor tér 8.
Nyitva tartás: kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat 10-18 óráig
Itt a weboldal, de egyelőre itt még nem találtam semmit, így a pontos neveket sem.

Itt a dokumentumfilm kategóriában az Oscaron jelölt, Rióval foglalkozó film, a Waste Land (Hulladéklerakó). Sajnos nem nyert (helyette az Inside Job című film vitte el a díjat), de legalább jelölték. Lucy Walker rendező egy Vik Muniz nevű Amerikában élő brazil művészt követ három éven át, amint a világ legnagyobb szeméttelepén, a Rio de Janeiro-széli Jardim Gramachóban kukabúvárkodik és igyekszik a szemetet művészetté alakítani. A trailer zseniális, klikkoljatok rá!

A sifutason kivul talan egyetlen sport sincs, amiben a brazilok ne lennenek a topon, es Rio de Janeiroban korulnezve az ember egyaltalan nem csodalkozik ezen. Ugyanis amerre csak jartunk, mindenutt vagy sportolni igyekvo, vagy epp sportolo, vagy a sportolas utan sorrel levezeto emberekbe botlottunk. Ez nem csak annak koszonheto, hogy szar dolog nap mint nap behuzott hassal lesetalni a Copacabanara, hanem annak is, hogy penztarcatol fuggetlenul mindenkinek van tere es lehetosege a napi betevo mozgasra. Mi mar az elso nehany napban vegigprobaltunk nehanyat a legolcsobbaktol a legdragabbakig:

0 real: A tengerparti setany teljes hosszat elkulonitett futopalya kiseri vegig, igaz, nem olyan fain boritassal, mint a Margit-szigeten, de sokkal fainabb panoramaval - mondjuk az igazan hardcore futok a tengerparti homokot turjak vegig. A parton sportolasban a legtutibb megsem a futas, hanem az, hogy az onkormanyzat a part menten egy csomo kis edzoallomast epitett (lasd az Ipaneman keszult fotonkat), ahol lehet nyujtani, fekvotamaszozni, huzodzkodni. Teljesen termeszetes, ha a buszra varo csaladbol az apuka nehany saslendulettel bizonyit a gyerekeknek, vagy ha az otvenes hippi izomszakaszto korlatgyakorlattal mossa ki testebol a fogyasztoi tarsadalom szennyet.

Az internet világában bukkantam rá erre a Carlo Giovani nevű Sao Paulo-i designerre, aki elképesztő figurákat tud létrehozni papírból. A figurák mellett egy csomó reklámot is csinál, egyebek mellett menő bankoknak meg gyümölcslé-cégnek, egyszóval őrületes tálentum. Példaként itt van pár munkája (figyelem, a nyuszin világirodalmi message!), a többi a weboldalán. A Hot Spot című dobozkás reklámvideóját mindenképp érdemes megtekinteni itt!