Izaura barátai

Fontos közleménnyel szakítjuk meg a Brazília sorsáért való aggódást. Egy híres capoeira mester, Mestre Acordeon ugyanis azt tervezi, hogy megvalósítja élete nagy álmát és bringával teszi meg a több mint 22 000 kilométeres utat választott amerikai otthona, Berkeley és eredeti brazil otthona, Bahia között. A bő egy év alatt filmet szeretne forgatni, könyvet írni, cd-t kiadni tapasztalatairól és a capoeira aktuális állapotáról.

A B2B névre hallgató projektet részben közösségi finanszírozásból szeretné megvalósítani a legendás mester, amire itt lehet beszállni tíz dollártól 5000 dollárig terjedő összegekkel (cserébe köszönő-email és az összeg növekedésével egyre menőbb ajándékok jönnek). Az összegyűjtött pénzből egy Kirimure nevű bahiai alapítványt is támogatnak, ami veszélyeztetett szociális helyzetben lévő bahiai gyerekekkel foglalkozik.

Akinek fontosak az ilyen dolgok, ne késlekedjen, 31 nap van még hátra. Még egyszer: itt lehet a projektet támogatni. Ha az én személyes véleményemet akarjátok hallani: támogassátok.

Közvetlenül Barbie baba és egy nyárs társaságában. A Franciaországban ismert boksz és a karate keverékeként írják le, ami azért vicces.

Itt lehet megnézni nagyobban. A kép a szemfüles F. Róbert felfedezése.

Most vettem észre, hogy fent van a Youtube-on a Besouro című film, amire nagy várakozással ültem be 2009-ben a Berlinalén, aztán majdnem elaludtam, olyan unalmas volt, végül - bár azért egész jól szórakoztam - kicsit csalódottan távoztam. Nem is ajánlanám itt, ha hibái ellenére nem derülne ki belőle egy sor érdekes dolog a capoeiráról, annak egy fontos alakjáról, Besouro Mangangáról, a legendás bahiai capoeiristáról illetve az 1920-as évek állapotairól. Szóval ha úgy nézi valaki, mint egy játékfilmes jegyeket is magán viselő dokut, akkor jól fog szórakozni.

(Magáról Besouro Mangangáról itt van az alaptudás.)

Majdnem egyórás dokumentumfilm került fel két hete a youtube-ra Mestre Pastinháról, aki a capoeira autentikusabbnak tartott ágának, az angolának az ősatyja (a másik ágat regionalnak hívják).

Fantasztikus dokumentumfilm, amiben egyebek mellett megszólal Jorge Amado író, aki nagy barátja volt M. Pastinhának illetve két legismertebb tanítványa, Mestre Joao Pequeno (aki majdnem egy évvel ezelőtt hunyt el) ill. Mestre Joao Grande is, aki hamarosan jön Európába. Csodás képek, remek gondolatok; illetve a legendás mester története, aki vakon és teljes nélkülözésben halt meg 1981 novemberében Bahiában. A filmben számos régi felvétel és interjú, illetve pár szívszorító kép élete utolsó időszakából.

Kép Mestre Pastinháról játék közben

Ez itt a UNICEF filmje a szíriai-iraki határról, az Al-Tanf menekülttáborból, ahol a capoeirával mentik meg a palesztin gyerekeket az unalomtól, a frusztrációtól, az elszigeteltségtől és segítenek nekik levezetni az agressziójukat.

Annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben elég sokat foglalkoztam a capoeirával és végülis Brazília iránti érdeklődésemet is ez hozta, itt, a blogon igyekszem csak nagyon indokolt esetben szerepeltetni a témát. A jelenlegi eset az, mert múlt pénteken 93 éves korában meghalt Mestre João Pequeno, aki addig a capoeira egyik élő legendája volt. Valódi neve João Pereira dos Santos, Bahia fővárosában, Salvadorban élt, és amikor februárban ott voltunk, mesélték, hogy nagyon ritkán, de azért előfordul, hogy beáll capoeirázni (úgy volt, hogy el is látogatunk a tanítványainak valamelyik rodájára, de aztán valahogy elsodortak minket az események).

Joao Pequeno azért is volt legendás capoeirista, mert a capoeira lassabb - és sokak által Az autentikusnak tartott - capoeira angola művelője volt, egyenesen Mestre Pastinha tanítványa. Rá mai szóhasználattal azt mondanánk, hogy ő volt a stílus nagymestere (a világon jobban elterjedt másik stílusé, a gyors regional atyja pedig Mestre Bimba volt). Pastinhának két kiemelkedő tanítványa volt: Joao Pequeno és Joao Grande. Utóbbi jelenleg New Yorkban él és még mindig tart órákat.

Joao Pequeno december 27-én lett volna 94 éves, 1933 óta capoeirázik, amit az ugyancsak bahiai Alagoinhas nevű helyen kezdett tanulni, a linkben látható videó tanulsága szerint egy cukornádültetvényen, ahol dolgozott. 25 évesen költözött Salvadorba, ahol csatlakozott Pastinha angola-klubjához, 2003-ban pedig megkapta a tiszteletbeli doktori címet az Uberlandia egyetemen és Lula elnök is kitüntette a kultúra terjesztéséért. 

Itt látható a temetéséről és a csoportjáról készült videó, a fenti pedig a két legenda játéka 1968-ban Salvadorban. A ferde partszakasz szemlátomást egyáltalán nem ingatta meg az egyensúlyukat.

Az évszak legtutibb bulija lesz szombaton este a Corvin tető kistermében, a lift végállomásánál este 10-től. A buli apropója egy pompás capoeira fesztivál, ami csütörtöktől vasárnapig tart. Mint mindig, most is a latin-szaki dj Weyer pörget, a mulatság ezúttal ingyenes.

Garantáltan itt lesz a legmagasabb az egy négyzetméterre eső kedves brazil emberek száma a városban (illetve korábban még a Corcovado étteremben, ahol előtte nagy össznépi vacsorán falatozhatnak az érdeklődők).

Tudtam, hogy Bahiat tartjak a capoeira bolcsojenek, reszben ezert is erdekelt elegge, de az meg sem fordult a fejemben, hogy a turizmus egy jelentos resze is a capoeirara epul. A repterrol a foutra kanyarodva rogton egy CSONAKBAN UTAZO BERIMBAO (!) (a capoeira legfontosabb es egyben szimbolumma valt hangszere) oriasi szobra fogadott minket.

Salvador belvarosaban hatalmas mennyisegben es variacioban arulnak capoeiras motivumokkal diszitett termekeket: polokat, strandlepedoket, szatyrokat, csempeket, kulcstartokat stb. stb. Berimbaot is minden sarkon lehet kapni, gyerek es felnottmeretben, kulonbozo szinekben, eleve felhuzva, ami egyebkent kimondottan rosszat tesz a hangszernek. A foteren es a kornyeken allandoan megy valami capoeiras turistacsalogato tevekenyseg (azon belul is foleg autentikusnak tartott angolas, Bahiaban ugyanis szinte csak angolas csoportok vannak). A legviccesebb dolog amit lattunk, amikor egy nagydarab szoke amerikai csavo fotozkodott egy capoeiras arccal, utobbi vigyorogva helyezte a vallara a labat - es huzta le nyilvan egy-ket reaissal.

Hegyekben allo capoeiras szuvenir (aka egyhuros gitar) Salvador belvarosaban

A donto bizonyitekba a repteren botlottunk, ahol a varostol bucsuzva barki lefotozkodhatott Bahia-sztajlban: a nok a baianakent, azaz a bahiai nok boseges feher viseleteben, a ferfiak capoerirasnak oltozve. Ime az eredmeny (eskuszom, hogy gyerekkorom ota most csinaltam ilyet eloszor, de ennek egyszeruen nem tudtunk ellenallni):

A sifutason kivul talan egyetlen sport sincs, amiben a brazilok ne lennenek a topon, es Rio de Janeiroban korulnezve az ember egyaltalan nem csodalkozik ezen. Ugyanis amerre csak jartunk, mindenutt vagy sportolni igyekvo, vagy epp sportolo, vagy a sportolas utan sorrel levezeto emberekbe botlottunk. Ez nem csak annak koszonheto, hogy szar dolog nap mint nap behuzott hassal lesetalni a Copacabanara, hanem annak is, hogy penztarcatol fuggetlenul mindenkinek van tere es lehetosege a napi betevo mozgasra. Mi mar az elso nehany napban vegigprobaltunk nehanyat a legolcsobbaktol a legdragabbakig:

0 real: A tengerparti setany teljes hosszat elkulonitett futopalya kiseri vegig, igaz, nem olyan fain boritassal, mint a Margit-szigeten, de sokkal fainabb panoramaval - mondjuk az igazan hardcore futok a tengerparti homokot turjak vegig. A parton sportolasban a legtutibb megsem a futas, hanem az, hogy az onkormanyzat a part menten egy csomo kis edzoallomast epitett (lasd az Ipaneman keszult fotonkat), ahol lehet nyujtani, fekvotamaszozni, huzodzkodni. Teljesen termeszetes, ha a buszra varo csaladbol az apuka nehany saslendulettel bizonyit a gyerekeknek, vagy ha az otvenes hippi izomszakaszto korlatgyakorlattal mossa ki testebol a fogyasztoi tarsadalom szennyet.

Roppant érdekes egybeesést észleltem ma: van egy ismerősöm, akivel úgy hét évvel ezelőtt toltuk együtt rövid ideig a capoeirát. Aztán különböző csoportokba sorolódtunk, majd szem elől vesztettem. Eltelt pár év és 2008 augusztusában Reykjavík belvárosában futottunk össze teljesen véletlenül. Aztán most a csoportunk év végi ünnepségén találkoztunk, váltottunk is pár szót, de akkor nem derült ki, hogy mindketten januárban megyünk Brazíliába, ráadásul mindketten hétfőn. A videójában lobogtatott repjegye alapján ráadásul valószínűleg ugyanazzal a géppel, őrület! Ígéretes útvonalra készül, ráadásul velünk ellentétben dél felé halad, szóval tuti érdemes lesz őt is követni.

Ez itt az ismerős srác útiterve