Itt Dublinban sem vesztettük el kapcsolatunkat a brazil kultúrával, számomra ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy aktív látogatójává váltam az itteni brazil jiu-jitsu edzéseknek. A jiu-jitsu egy eredetileg Japánból származó küzdősport, ami brazil átértelmezésben inkább egy sajátos birkózásformává változott, ahol az ellenfelet nem dobásokkal vagy leszorításokkal, hanem inkább ízületfeszítésekkel és fojtásokkal próbálják legyőzni. Ez így persze nagyon alap, de könnyen lehet, hogy egyszer még jobban belemegyünk ebbe a globális szinten is igen sikeres nemzeti (nem vicc, tényleg az!) sportba.  De most nem is maga a brazil jiu jitsu az érdekes, hanem az itt elsajátítható brazil férfietikett. (Csak a ne elég ébereknek mondom, hogy ez most alkalmi szerzőnk, Egyhúrosgitár beszámolója - a szerk.)

Nem egy óriási megfejtés, hogy a hagyományos japán harcművészetek illemtana a japán etikettből nőtt ki – a maga merevségével és néha már fafejségig menő tekintélyelvűségével -, így azután senki ne lepődjön meg, ha a brazil jiu-jitsunál nem a hajlongások, hanem az igazi brazilos kontakt-gesztusok alkotják az etikett magvát. Ha például az egyik haverral találkozol, akkor a kézfogás itt másodlagos, szinte csak azért van, hogy kellő közelséget alakíthassatok ki ahhoz, hogy mellkasotok összedöndülhessen, és balotokkal meglapogathassátok a másik vállát. Ha pedig már szorosabb barátság alakult ki köztetek, akkor a szokásos „Tudo bem?-Tudo bem?” udvariasságok közepette a másik vállát-karját is meg szokás morzsinkálni.

Két híres brazil DJ üdvözli egymást (Illusztráció innen)

Ez persze nem csak a sportemberek között bevett szokás, hanem tapasztalataim szerint nagyjából minden brazil férfiember így haverkodik. Bár ez távolságtartóbb népekben megütközést kelt, de igazából ez csak afféle kedves gesztus, amihez nagyon könnyű hozzászokni. És persze semmi szexuális töltettel nem bír- sőt, még akkor se feltétlenül gondoljunk közeledésre, ha nőismerősünk tapogat meg, brazil barátnőnk is rendszeresen fogdossa a mellkasomat (!!), a Barbara (a blog állandó szerzője - a szerk.) mégsem csavarja le a fejét valami titkos capoeira-technikával. Azt is fontos azonban figyelembe venni, hogy ha igazi respeito-ra törekszünk brazil férfiismerőseink körében, akkor nem árt, ha legalább bal vállunkra és karunkra némi izmot növesztünk. Így ugyanis egyértelművé válik, hogy nem csak a brazilos illemtant, hanem a testkultúrát is teljes egészében magunkévá tettük!