Izaura barátai

Ezrek megélhetése kerül veszélybe június elsejétől, mert a brazil kormány közegészségügyi és környezetvédelmi okokra hivatkozva bezárja a Rio de Janeiro melletti Gramacho szeméttelepet. A rendkívül veszélyes munkát végző gyűjtögetők szinte másfél évtizedig kapnak kompenzációt, mert elveszítik a megélhetésüket - írja az origo.hu itt. A képre klikkolva pedig egy remek fotógaléria nyílik:

A szemétlerakó sorsára 2010-ben figyelt föl világ, amikor telep mindennapjait bemutató Waste Land (magyar címe: Vik Muniz - A szemét művésze) című dokumentumfilm több nemzetközi fesztiválon (Sundance, Berlin, Seattle, London stb.) összesen tizennyolc díjat nyert, és jelölték az Oscar-díjra is. (Az Izaura-blog pedig több mint egy éve próbál befejezni egy kritikát a filmről.)

A catadorok (gyűjtögetők) közül sokan továbbra is ezen a területen kívánnak dolgozni az új, korszerű hulladék-feldolgozó üzemekben. Számukra képzéseket szerveznek, a Gramacho környékén pedig rendezett lakónegyedet alakítanak ki.

Az első film egy megtörtént börtönlázadáson alapul, a Sao Paulo-i túlzsúfolt Carandiru börtön végnapjait mutatja be az ott dolgozó orvos szemén keresztül (rendező: Hector Babenco). Itt lehet megnézni (csak várni kell egy ideig türelemmel, mire elindul - brazilul van talán török felirattal).

Nagyon ajánlom, mert szuper film, szuper képekkel és a Stori is jó. Érdekesség, hogy a Tropa-filmek főszereplője, Wagner Moura és más, később ismertté vált brazil színész is felbukkan benne.

Ez itt az orvost alakító Luiz Carlos Vasconcelos

A második film a témája miatt kihagyhatatlan, mondhatni alapmű a riói rendőrség korruptságáról, ám nem annyira jó. Ez a Tropa de Elite 1. az említett Wagner Moura főszereplésével (ő a BOPE-vezér), aki itt elég rosszul játszik, de késöbb, a Tropa 2-re már kikupálja magát. Mivel súlyos társadalmi problémákat érint, 2007-ben megnyerte a Berlinalét, amire senki nem számított (benéztem a sajtótájékoztatóra, alig lézengtek). Vigyázat, roppant erőszakos jelenetek!

(Szintén várni kell, míg elindul, brazilul van, mindenféle felirat nélkül).

Az ELTE Társadalomtudományi Kar „Ha érteni akarod a világot...” címmel idén negyedik alkalommal rendez nemzetközi dokumentumfilm-fesztivált, ahol idén is a társadalmi érzékenységgel bíró filmeké a főszerep.

A háromnapos eseményt március 2-án, pénteken a Waste Land (Hulladéklerakó) című brazil-brit film nyitja, amely Vik Muniz, brazil származású, de az USA-ban élő művész riói projektjét követi három éven át, miközben bemutatja, hogyan formálta át a világ legnagyobb szeméttelepén élők és dolgozók életét. (Erről már van egy szép megkezdett kritikám, amit akkor írtam, amikor hónapokkal ezelőtt láttam a filmet, amit tavaly amúgy az Oscarra is jelöltek. Remélem, másodikáig befejezem végre a posztot és akkor mindenki eldöntheti, meg akarja-e nézni.)

A március 2-4. között a Toldi moziban pörgő ingyenes filmfesztiválon 24 filmet mutatnak be, köztük 16 magyarországi premiert  és itt lesz két magyar dokumentumfilm ősbemutatója is.

A fenti a trailer, ez meg itt egy dokumentumfilm:

Szerdán megnéztem a Xingu című brazil film európai bemutatóját (eddig állítólag csak egyszer mutatták be, ezelőtt 3 hónappal az Amazonas Filmfesztiválon Manausban), amit viszonylag pangó újságírói érdeklődés övezett a Berlinalén. Mondjuk ennek az is oka lehet, hogy épp a 12-es versenyfilmmel egyidőben vetítették.

Mindig előre lenyűgöz, ha egy játékfilm megtörtént eseten alapul, és bár az indián-téma 12 éves korom óta már nem tartozik a legszűkebb érdeklődési körömhöz - ekkor egy nyár alatt elolvastam a Nagy indián könyvet és nem sokkal később a Winnetou-t is, majd rengeteg Karl May-al okosítottam tovább magam -, mégis beültem rá, egyrészt az említett igaz történet miatt, másrészt, mert csodás tájakat ígértek.

Kaptunk is csodás tájakat Mato Grosso tartományból, és emellett egy fantasztikus történetet az ún. humánus emberről. Volt ugye három testvér; Orlando, Claudio és Leonardo Villas-Bôas, akik megunva kényelmes Sao Paolo-i életüket, úgy döntöttek, hogy résztvesznek az első expedíción, amit Brazília az ország észak-nyugati belső felébe indított. 1943-at írunk, előttük soha senki nem lépett erre a földre, kivéve azokat, akik nap mint nap azon lépkednek, vagyis az indiánokat.

A kezdeti ellenérzés után barátság alakul ki a testvérek és a xingu-indiánok között, előbbiek egyenlő félként tisztelik az utóbbiakat, utóbbiak befogadják őket; közösen építenek például repülőgép-leszállópályát, ám amikor egy napon a fél falu meghal a fehér emberektől elkapott náthában, rádöbbennek mérhetetlen felelősségükre. Innentől kezdve egyetlen életcéljuk lesz, hogy kicsikarják az indiánok területéből egyre többet kiharapni szándékozó államtól az őslakosok törvényi védelmét. Az elképzelésük persze nem minden ponton cseng össze az államvezetés politikai és a gazdasági érdekeivel. És akkor innentől nem is árulok el többet, ha netán nem hozzák be Magyarországra a filmet, érdemes letölteni.

A sajttájon kiderült, hogy az ötlettel, hogy a három testvér még Brazíliában sem nagyon ismert sztoriját megfilmesítsék, Orlando Villas-Bôas fia kereste meg az Isten városának producerét, Fernando Meirelles-t. Ő erre megkérdezte Hamburgert, aki eleinte szkeptikus volt, plusz: "nem akartam semmi nemzeti vagy triviális dolgot csinálni, de a kutakodás után teljesen tűzbe jöttem".

Forgatás

És ebből lett ez a csodás film. Egyrészt ennyire szép képeket nem láttam mostanában moziban, másrészt a történet nem esik az esztétikum áldozatául: jó dinamikájú, izgalmas Stori, ami az említett rendezőt dicséri (2007-ben Hamburger a Berlinalén a versenyfilmek között indult Az év, amikor a szüleim nyaralni mentek című filmmel). Szuper továbbá a Xingu zenéje is, és ahogy néztem, meglehetősen hűek maradtak a három testvér történetéhez (róluk itt van még több infó).

A készítők szerint egyébként a történelem éppen ismétli önmagát, a legfőbb kérdés újra az, milyen és mekkora fejlődést akar Brazília (lásd pl. erdőírtások, a 2010-ben fejezett hatalmas gát ügye vagy a világ harmadik legnagyobb tervezett vízierőműve az Amazonas mentén, aminek Dilma elnők nemrég zöld utat adott, és ezzel 40 ezer indián lakóhelyét zúzná szét).

Érdekes különben, hogy a Xingu Nemzeti Park, amit az indiánok zavartalan életmódjának megőrzésére a testvérek létrehoztak, modell lett Latin-Amerikában, és később az egész világon.

(A címért én kérek elnézést, de lássuk be, kihagyhatatlan volt.)

Brazil baile funk-filmet vetítenek a Telep nevű helyen a hétkerben, a Madách Imre út 8-ban. A Favela On Blast című filmet a tervek szerint este fél 7-től vetítik, utána Ghetto Bazaar buli lesz fél 12-ig.

Íme a hivatalos meghívó: „Szeretettel meghívunk a negyedik, kéthetente hétfőn jelentkező madách téri filmharmónikusok audióvizuális pajtatáncára. a filmklub célja olyan zenekarok, zenei mozgalmak dokumentációjának ismertetése, amelyek az elmúlt időszak zenei életének mai napig meghatározó, stílusfüggetlen és megkerülhetetlen tényezői. egy generáció nőtt fel rajtuk, hatással voltak másokra akár tudtak róla, akár nem. ha akarták ha nem. a filmek előtt/után beszélgetés, zenemutogatás.”

A film 84 perces, amiről ezt írják a szervezők: „A Brazil gettók, a favelák zenéje, a baile funk / funk carioca az elmúlt 20 évben nemcsak saját hazájában vált népszerűvé, de a nemzetközi underground zenei körökben is igazi sikersztori. Ez indította Diplót, az amerikai dj / producert, hogy dokumentumfilmben dolgozza fel Rio utcáinak erőszakos, hedonista zenei szcénáját, a szupersztárok és a névtelen hősök történetét. A film szexről, szerelemről, nyomorról és büszkeségről mesél, olyan gyorsan és súlyosan, mint a város maga.”

Ha jól értem, az egyik szervező Pimenta Débora Rúbia (Brazil Kulturális Központ, capoeira oktató)

A férőhelyek száma limitált, ezért gondolom, érdemes németesen érkezni. INGYENES!

Velünk ellentétben a braziloknak egyre jobban megy a soruk, szépen növekszik a GDP-jük, tömegek kerülnek ki a mélyszegénységből, majd kicsattannak a friss energiáktól és életigenléstől. Gazdaságuk virágzik, és ez a rengeteg pozitívum szemlátomást vizuális kultúrájukra is kellemes hatással van. A 2016-os olimpiára készült országimázs filmjüket nem lehet elégszer megdicsérni, és ezt a viszkireklámot is azért választottam így az év végére, hogy lám, nem agyzsibbasztó, szájbarágó, a fogyasztót két lábon járó pénztárcának tekintő reklámokkal is lehet figyelmet felkelteni (azt persze nem tudom, utána mennyivel nőtt a viszkifogyasztás, de az talán mellékes is).

A videó amúgy azt a régi legendát dolgozza fel, miszerint élt az idők kezdetén Amerika déli részén egy óriás, a kevés óriások egyike. Vándorlásai során egyszer csak lefeküdt elmélkedni óriás-létén és eközben álomba merült. Olyan régóta aludt, hogy a teste és a behajlított térde heggyé vált, és benőtte a természet. A leleményes reklámfilm-készítők azt a pillanatot mutatják meg, amikor az óriás felébred, és ezzel Rio elveszti egyik legfőbb látványosságát, a Cukorsüveg-hegyet, mert a hegy felkel és elkezd bandukolni az Atlanti-óceánban. (Nem elhanyagolható a téma szimbolikus tartalma sem, hogy ugyebár egy ország felébred és hatalmas tömegével megindul.)

Haha, és milyen jó arc; 0.21-nél óvatosan leteszi a térde és a többi testrésze között drótkötélpályán haladó felvonóban ülőket a Copacabana fövenyére.

Előbb Rióban megnéztük a 2010 brazil közönségsikere, a Tropa de elite 2 körüli felhajtást, aztán megnéztem a filmet a Berlinalén Berlinben, aztán írtam róla egy cikket a munkahelyemnek. Sokkal jobb, mint az első rész, ami problémafelvetésnek kiváló ugyan, de mint film - különösen a főszereplő gyenge játéka miatt - elég bűntető. Na, de ez a második rész sokkal jobb, itt van róla a cikk.

Egyben remélem, hogy José Padilha be tudja fejezni a trilógiának szánt művét, és nem végzi úgy, mint a fiatal, agilis újságírólány a Tropa 2-ben, akivel nagyon csúnya dolgok történnek. (Annak pedig gratulálok, aki ilyen idióta fordítást talált ki a filmnek, hogy "Elit halálosztók"! Egy, a brazil szociális problémákra nyilván nagyon nyitott réteget talál meg ezzel a címmel.)