Izaura barátai

Nagyon-nagyon régóta tervezek írni egy nagy cikket Oscar Niemeyerről és az egyik épületéről, amiben jártam. Gyűjtögettem is az infókat, ám december 5-én, nem sokkal a születésnapja előtt meghalt (ami sajnos nem teljesen váratlan fordulat egy majdnem 105 éves embertől). Mivel a halála a múlt héten óriási dömpinget váltott ki hommage-cikkekből (én meg még Brazíliaváros 50. évfordulóján írtam egy nagyobb cikket a városban végzett munkájáról), kihagyom munkásságának méltatását. Inkább leírom, milyen volt a MAC-ban, Niteróiban, ami az UFO-ra hasonlító Kortárs Művészetek Múzeuma.

Remek dokumentumfilm trailere, amiben az építész szimpatikusan káromkodik párat

Kifejezetten az 1996-ban elkészült múzeum miatt kompoztunk át egy amerikai cimbinőmmel Rióból Niteróiba 2009 februárjában. Bár a városnak állítólag szuper a tengerpartja is, annyira messze van a kikötőtől, hogy azt kihagytuk. A múzeumot ellenben nagyon könnyen meg lehet közelíteni busszal.

Már messziről elég lenyűgöző látvány, ami nemcsak a csészealj-formának, hanem az elképesztő környezetnek is köszönhető; úgy is mint szikla, amin áll, környező tenger, buja növények, Rio de Janeiro távoli látképe és hegyei.

A múzeumba kb. úgy megy fel az ember, ahogy E.T. az űrhajóba, csak hosszabb és kicsit kanyargósabb a feljáró. A belépő árára már nem emlékszem, de nem volt sok - a weboldal szerint most 6 reál -, és éppen egy brazil kortárs művészeti kiállítást lehetett megtekinteni. Elég chilles múzeum, teremőrrel alig találkoztunk (amúgy is csak 60 emberre tervezte Niemeyer, mi meg kb. öten voltunk bent), és a falnak nekidőlve lehetett akár órákon át heverészni. És bár lenyűgöző a belső tér is, kiállításokra, főleg kétdimenziós képek elhelyezésére nem nagyon tűnik alkalmasnak, mivel a tengelyén kívül sok függőleges felület nincs benne. Arra viszont nagyon alkalmas, hogy jól lefotózza az ember kívül-belül, és remekül érezze magát benne.  

Ez pedig itt az egyik legkedvencebb oldalam, azoknak a dolgoknak és történelmi eseményeknek a listázása, amik fiatalabbak Niemeyernél. Pompás nemzetközi és brazil áttekintés. Illetve itt van egy kedves karikatúra is, ami közvetlen a halála után született:

Itt pedig néhány kép a múzeumból, amiket 2009 januárjában csináltam:








A kiállítás egyik darabja, Roberto Magalhaes cím nélküli munkája

És az összes eddigi Niemeyer-poszt, köztük egy fülbemászó dalocska az építésztől itt.

Brazília és a világ egyik legmenőbb építésze, Oscar Niemeyer szerdán töltötte be a 103-at. A jeles napot azzal ünnepelte, hogy egyszerre két múzeumot is megnyitott. Az Oscar Niemeyer Alapítvány épülete a Rióval szomszédos Niteroiban a modernista építész 70 éves karrierjéből szemezget rajzokat és modelleket. Szintén szerdán nyílt meg az Oscar Niemeyer Kulturális Központ Aviles-ben (a linkje erre), Spanyolország északi részén, ami pedig egy hommage a nagy mesternek. Mindkét múzeumot ő maga tervezte a BBC szerint.

Ez a spanyol központ by night

Niemeyer tervei alapján épült Brazília futurisztikus fővárosa, Brazíliaváros, illetve még kb. 600 épület, egyebek mellett a New York-i ENSZ-székház (előbbinek idén volt ötvenével jubileuma, amiről írtam egy cikket, itt meg egy szuper videó a város építéséről).

Niemeyer amúgy Le Corbusier, a híres francia építész tanítványa volt, aztán ahogy azt mondani szokás, túlnőtt mesterén, miután sosem látott egyedi stílust hozott létre, amelyet egyszerre jellemez a merev, rideg beton és az abból kialakított sodró, érzéki görbék. Niemeyer egyszer azt mondta, hogy épületeinek stilizált domborulatait a brazil nők kanyarulatai ihlették.

Niteroiban egyébként több munkája is látható, itt van a híres UFO, a Kortárs Művészetek Múzeuma, amiről itt egy távoli kép, az alul látható két fotót pedig én készítettem. Rióból egy BKV-jegynyi kompút, mondanom sem kell, hogy megéri.

Múzeum kintről

és bentről

Mindebből már le is vontam a tanulságokat, hiába matuzsálem valaki: 1. ha van tartalom az életében, nincs kedve meghalni 2. ha a Copacabana fölött van óriásablakos műteremlakása (ahogy Niemeyernek) duplán nincs kedve meghalni.