Izaura barátai

Gaucsó Gyík épp Rio környékén csapatja, és bár nem mindennel értek egyet, amit ír, alapvetően nagyon figyelemreméltó észrevételei vannak. Sőt, még laza is! Két idézet, az első Rióról: 

"Azt már az első riói éjszakámon megtapasztaltam, hogy az egymástól teljesen különböző emberek hogyan tudnak úgy élni egymás mellett, mintha mindenki baszna arra, hogy a másiknak milyennek kéne lennie. Egyáltalán nem volt például elszigetelt jelenség egy anorexiás, répanadrágos, vastag szemüvegkeretes hipszterből és egy mikrofonhajú, Beyoncé-seggű feka csajból álló pár, és azok a 60 éves, Hyperspace-ek mozgáskultúráját idéző foreveryoungok is nagyobb eséllyel indultak neki a csajozásnak, mint amekkora Korda Gyuri bának lenne a Szigeten." innen

A pásodik az Ilha Grande nevű szigetről, amiért totál odavagyok, kétszer voltam ott két éven belül, és sehol másutt nem láttam annyiféle trópusi állatot. Egyszer például Egyhúrosgitárral üldögéltünk a természetvédelmi területen egy hegyen, és épp gyönyörködtünk az előttünk elterülő óceán és a rajta található óceánjáró hajó látványában, amikor egyszer csak motozásra lettünk figyelmesek. Észrevettünk egy közeli bokor alatt cammogó leguánt. Nekem lett egy kis diszkomfort érzésem tőle, amit Egyhúrosgitár nem értett, mivel szerinte a leguán nem lehet bátrabb mondjuk a rókánál; de aztán figyelmeztettem, hogy az valahogy mégse normális, hogy egy, a dinoszauruszok jegyeit magán hordozó állat él köztünk.

A távolban Abraoo főfalu az előtte parkoló csónakokkal az Ilha Granden (@vb_2011)

Az mondjuk elkeserítő szociológiai folyamat, hogy ahogy erősödik a turizmus, úgy drágul a sziget, ezért az ott élők egyre kevésbé tudják megfizetni az árakat, és kénytelenek elköltözni a paradicsomból a másfél órás kompútra lévő Angra faveláiba meg a többi szárazföldi településre. Na, de itt az idézet Gaúcsó Gyíktól az Ilha Granderól - ahol egyébként autók sem járhatnak, csak a seriffé:

"Tényleg léteznek azok a helyek, ahol az ember legnagyobb problémája az, hogy milyen pozícióban heverjen a homokban egy trópusi szigeten, hogy minél kevésbé érezze az előző este bepuszilt caipirinhák hatását." innen

Idokozben mar nem Bahiaban vagyunk, mint ahogy az a korabbi posztbol is minden bizonnyal kiderult, hanem Rio de Janeiro allamban, az Ilha Grande nevu oruletes szigeten (hogy miert oruletes, azt majd egy kesobbi posztban kifejtem, most csak annyi, hogy oruletes a biodiverzitas: ha csak az allatokat vesszuk szamba, mi majdnem egy het alatt lattunk kolibrit, leguant, teknost, szines halakat, papagajt, nagy pokokat, es en tavalyelott majmot is lattam, iden nem).

Szoval az Ilha Granderol majd lesz kulon is szo, most az oruletes pentek esti koncertrol fogok irni, ahova egy kedves, kivilagitatlan es alighanem illegalis barkaval mentunk rokkolni.

Kb. most is ilyen imazsban jelent meg D2, a hires rock-rapper

Valamikor a het kozben megjelentek a plakatok az Ilha Grande fofalujaban, Abraaoban, hogy penteken lesz Marcelo D2 koncert a szarazfoldon, es 15 reais (kb. 1800 HUF) fejenkent az ut oda-vissza. Mivel en eleg nagy Marcelo D2-os vagyok (mostantol D2), rabeszeltem Egyhurosgitart, hogy fizessunk be, es igy is lett. (Aki sosem hallott volna rola, olvassa el ezt a kis rovid ismertetot.)

Pentek este a kituzott 8.30-as indulas elott nemetesen, mar tiz perccel korabban ott toporogtunk a molonal, es amikor a hajo (a kepen) olyan 40-kor befutott, rajtunk kivul csak ket tinedzserfiu es edesanyjuk lepett a federzetre. Aztan olyan haromnegyed 9-9 kozott megerkezett egy csapat helyi arc, akik szunet nelkul orditoztak egymasnak 2 metertol 10 meterig terjedo tavolsagbol, illetve azt kurjogtak, hogy `bora, bora!, vagyis huzzunk mar el innen. De fel tizig nem tortent semmi. Ekkor - azaz a kituzott indulas utan egy oraval - kiderult, hogy 25 fo alatt nem fut ki a hajo, mi 18-an vagyunk, ezert az lett a megoldas, hogy gyorsan mindenki bedobott egy otost, es igy vegre elindultunk.
Ez a visszaut a bulihajon, latszik, hogy nemelyek alvasat a hangos hajokurt sem tudta megzavarni (az ulo lany azt a feliratot takarja el, hogy a hajot a teremto vezeti)

Szerintem a 25 eves koruli szorfnadragos, csupasz felsotestu legenyseg a hajozasi szabalyok egy jelentos reszet megszegte, nemcsak azert, mert a kormanyos folyamatosan tolta a soroket, hanem azert is, mert semmilyen vilagitast nem lattunk a hajon, ellenben eleinte a reggae, aztan a baile funk, majd a house es techno uvoltott egy hutoszekreny nagysagu hangszorobol; mikozben a falu legmenobb leanyai raztak a fenekuket (szo szerint), az ifjak pedig serenyen hengergettek a makonyakat. Mi nehany, a fedelzeten vasarolt sorrel igyekeztunk enyhiteni a kulonleges helyzet okozta szorongasunkon.

Tizenegy utan valamivel vegre siman befutottunk Angraba, a kikotobe, ahol egy nem annyira szimpatikus utastarsunkhoz csapodva kozelitettuk meg a koncerthelyszint. Utkozben buszken mutogatta a kezfejere tetovalt llha Grande terkepet, elmeselte, hogy Svajcban elt ket evig, olyasmit hadovalt, hogy majd bevisz minket ingyen (vegul persze kifizettuk az 50 reais-os belepojegyet) es neha erthetetlen angolra valtott. Szoval mar elegge le akartuk razni, amikor vegre megerkeztunk a koncerthelyszinre.

(Mindenkepp olvasson tovabb, a kalandok folytatodnak es oceanos-napfelkeltes foto is lesz!)

Várhatóan egy hét múlva átváltozik ez a blog egy félig személyes útibloggá, ugyanis ha jövő hétfőig eltart az enyhülés, és nem lesznek reptérzárak; valamint befejeződik a jelenleg igen kellemetlen náthám, Egyhúrosgitárral (aki hamarosan elkezd itt blogolni) felszállunk egy Rióba tartó gépre.

Én most látogatok el harmadszor a hatalmas ország egykori fővárosába, amit a brazilok cidade maravilhosaként (csodálatos város) emlegetnek, és ahonnan az első két alkalommal alig tudtam kitenni a lábam. Először csak néhány napra rándultam ki egy Paraty mellett lévő quilombóba (egykori rabszolgák által alapított közösség, kb. mint egy kis falu), ahova riói capoeirásokkal mentünk egy elképesztő négynapos fesztiválra.

A Paraty melletti quilombo lakóépületei

Másodszor egészen a rióiak number one nyaralóhelyéig, az Ilha Grande-ig merészkedtem, ahol alig szálltam le a hajóról, egy teknős úszott el a lábam mellett, amikor pedig alkalmi spanyol cimboráimmal átmásztunk a dzsungelen (én egy óra alvás után, kb. 90 fokos páratartalomban, a kis Hawainas-papucsomban), majmok ugráltak felettünk és majdnem belegyalogoltunk egy hatalmas pókba. Másnap egy kolibri szemezett velem úgy fél percen át.

Ilha Grande - Praia Branca

Ezúttal megpróbálok VÉGRE eljutni Bahiába is, amire nyomós okom van, illetve az Ilha Grande ismét tervbe van véve, mert pont olyan az a sziget, ahogy a filmekben a földi paradicsomot ábrázolják.