A szoba egyik ablakabol egy bananfara, a masikbol egy mangofara lehet latni, es epp az iment mutogatta vegig a folyamatosan kedves hazineni, hogy meg milyen gyumolcsfak vannak a kertben. A mangot, a kokuszpalmat es a kesudiot ertettem, a tobbi kb. otrol fogalmam sincs, mi. Annyit meg hozzatett, hogy mindegyiket meg lehet enni, de meg nem ertek be, kiveve a mangot, annak ugyanis epp most van szezonja.


Itt lathato a csodas taj, ahol az apaly-dagaly jelenseg kikezdte szegeny palmafak gyokeret

Mindezt mar Salvadortol 200 kilometerre delre, de meg Bahia allamban tudtuk meg, ahova tegnap erkeztunk Itaparica szigeterol. Azert eppen ide jottunk, mert 4 brazil cimbibol 4 ezt a Marau terseget ajanlotta, amikor megkerdeztuk, hova menjunk Bahiaban. Kb. ot tuti helyet soroltak fel a tersegen belul, mi vegul Barra Grandet valasztottuk es az erkezes utan azonnal megertettuk, hogy igen helyesen: olyan tajba hozott minket a hajo (elotte a busz), amelynek fotojaval a nyolcvanas evekben a panel-nappalik falat diszitettek nagy eloszeretettel. Palmafak, kristalytiszta viz (nagy valtas a lelakott Itaparica utan), kolibrik, papagajok, elkepeszto viragorgia, nagyon kedves emberek stb stb.

(Az idillt megbomlaszto fordulatok a kovetkezo oldalra klikkolva!)

Az oruletes idillen csak az ejtett foltot, hogy europai luzer modjara delutan 2-kor a 38 fokban engedtunk a palmafak vonzasanak es lezuztunk a partra. Feltunt ugyan, hogy szinte egyedul vagyunk, mindenki ebedel vagy husol, de azert nehany oran at uldogeltunk a termalviz homersekletu vizben, uszkaltunk, buvarkodtunk, frizbiztunk, egy palmafa arnyekaban azon tunodtunk, hogyan lehet az, hogy a termeszet spangli szagot araszt magabol; majd estere mindketten belazasodtunk. Egyhurosgitar minden bizonnyal enyhe napszurast kapott, en meg elrontottam a gyomromat, bar utobbinak nincs koze a naphoz. (Most a pousadaban husolve irom ezt, de delutan ismet beprobalkozunk az idillel. Fotokat egyelore nem tudok feltolteni, de amint visszaerunk Rioba, jonnek.)