A valaha készült egyik legszebb videó Rióról

Bár nekem még mindig ez a kedvenc imázs-videóm Rióról, ez a mostani is tutira benne van a top háromban. Ráadásul az oly divatos - és látványos - timelapse technikával készült. (És ez még csak a trailer!)

Érdemes rápillantani az alkotó oldalára is.

RIO (Trailer) from SCIENTIFANTASTIC on Vimeo.

0 Tovább

Egyórás dokumentumfilm a capoeira egyik legfontosabb alakjáról

Majdnem egyórás dokumentumfilm került fel két hete a youtube-ra Mestre Pastinháról, aki a capoeira autentikusabbnak tartott ágának, az angolának az ősatyja (a másik ágat regionalnak hívják).

Fantasztikus dokumentumfilm, amiben egyebek mellett megszólal Jorge Amado író, aki nagy barátja volt M. Pastinhának illetve két legismertebb tanítványa, Mestre Joao Pequeno (aki majdnem egy évvel ezelőtt hunyt el) ill. Mestre Joao Grande is, aki hamarosan jön Európába. Csodás képek, remek gondolatok; illetve a legendás mester története, aki vakon és teljes nélkülözésben halt meg 1981 novemberében Bahiában. A filmben számos régi felvétel és interjú, illetve pár szívszorító kép élete utolsó időszakából.


Kép Mestre Pastinháról játék közben

0 Tovább

Ilyen Recife felgyorsítva-lelassítva

Szép kis timelapse videó Recife-ből: Julio Brunet és Christian Perez munkája.

Caminhos de Recife (Timelapse)

0 Tovább

A brazilok válasza halloweenra: Saci

A blog éles szemű olvasói talán tudják, hogy mostanában nem Brazíliában, hanem Dublinban vagyok. Úgyhogy ezekben a pillanatokban éppen tombol körülöttem a halloweeni őrület, a várost bevonta a pókháló, a kertekben csontvázak és rémek, a gyerekek zombiruhában járkálnak és gyűjtik a csokikat a trick or treat-el és kb. este 7 óta szakadatlanul lövik az égbe a rakétákat és tűzijátékokat.

Mindeközben a Facebook tele van brazil halloween-ellenes kiáltványokkal, amik arra intenek, hogy Brazília igenis őrizze meg Saci hagyományát és ne dőljön be a kelta-angolszász halloweennak. De lássuk, ki is ez a Saci és egyáltalán milyen régi a hagyománya. Sacival én először néhány éve találkoztam Rióban, amikor az egyik sporttársamról kiderült, hogy színész is, és az egyik szappanoperában ő alakítja Sacit.

Saci vagy Saci-pererê a brazil mitológia népszerű figurája: koboldszerű alak, akinek sötét a bőre és csak egy lába van. Pipázik, mágikus piros sapkát hord, ami olyan, mint a mi meséinkben a varázsköpeny: segítségével bármikor képes felbukkanni és eltűnni (nagy porfelhőt kavarva). Amikor eltűnik, gyakran csak a piros sapkája és a pipájának parázsa látszik.

Régiónként eltérően volt jó vagy rossz lény, és ennek megfelelően jelenik meg a történetekben ijesztő vagy példaértékű figuraként. A rossz Saci-változatban van egy jó adag malícia (nehéz lefordítani, de kb. ármány), és régebben vele ijesztgették szegény rabszolgák és földművesek gyerekeit.

A legismertebb Saci-pererê mellett létezik Saci-trique is, aki valamivel világosabb bőrű és barátságosabb, illetve Saci-saçurá, akinek pirosak a szemei.  

Saci sosem okoz igazán nagy bajt, de szívesen tör borsot bárki orra alá. Eldugja például a gyerekek játékait, bosszantja a kutyákat, kiönti a konyhában a sót, odaégeti a babot, megsavanyítja a tejet vagy legyeket dob a levesbe. Röviden: ha valami elromlik a ház körül, Sacira érdemes gyanakodni.

Az általános nézet szerint a Saci-mítosz gyökerei egészen a keresztény hittérítőkig nyúlnak vissza. De vannak olyan vélekedések is, ami szerint a Yaçi-Yaterê-hez, egy szintén koboldszerű figurához van köze, aki a Tupí-Guarani indiánok mitológiájában létezik. Az ő koboldjuk ugyanis egy egylábú gyerek tűzpiros hajjal. De olyan nézetek is vannak, miszerint Saci létező személy volt.

Időközben Saci bevonult a popkultúrába: megénekelték, megjelent képregényben, focicsapatok kabalafigurája lett, festők kedvelt témája és mint az elején írtam, még a szappanoperákban is megjelenik, mint vicces bajkeverő. (És én arra gyanakszom, hogy a Pumukli szerzőit is ő ihlette.)

Ami pedig a legérdekesebb, hogy több forrás szerint a Dia do Saci-t vagyis a Saci napot csupán 2005 óta ünneplik október utolsó napján, azaz mesterségesen generált ünnep; az angolszász halloween-dömping brazil ellenpontozásaként találták ki. És hogy mennyire tartanak tőle a gyerekek? Eléggé.

0 Tovább

Telo igyekszik megmaradni sztárnak

Itt látható a bizonyítéka annak, hogy Telo, a higanymozgású brazil dalnok nem szeretne one-hit wonder maradni. A lenti klipben - ami jelenleg a brazil slágerlisták élbolyában van - szépen nyomonkövethető, hogy gizdul végig egy utcaszakaszt sztárként, de mégis megmaradva a Nép Fiának. Utóbbira az utal, hogy mindenki felé van egy-egy jó szava, egy-egy kedves gesztusa. A végén haverjával, Sorrisoval okoznak ugyan egy kis dugót a szórakozóhely bejáratánál, de sok lány bizonyára ezt is megbocsátja neki.
(Azt nem tudom, ezt is csórta-e híres slágeréhez hasonlóan.)

0 Tovább

Tudásmorzsa: Brazília kis- és közepes repülőkben világelső

Brazília a világ elsőszámú kávé, cukornád és narancstermelője, kevésbé ismert, hogy itt készítik a világon a legtöbb kis és közepes nagyságú repülőgépet is.

Itt, 06.33-nál (vigyázat, német nyelv!)

0 Tovább

Végre itt a Tropicalia-film!!

Elkészült végre A Tropicália-film a 60-as, 70-es évek brazil zenéjével!

A dokumentumfilm rendezője Marcelo Machado, aki Caetano Veloso, Gilberto Gil, az Os Mutantes, Tom Zé, Gal Costa, Jorge Benjor stb. fényes korszakát mutatja be, és velük együtt a nagy fesztiválokat, őrületes hippiskedéseket. A rendező (a lenti videóban) egyebek mellett arról beszél, hogy direkt főleg nem jelenkori visszaemlékezésekkel, hanem korabeli képekkel dolgozott.

Kétnaponta csekkolom, mikor lesz már végre letölthető, mert gondolom, a magyar forgalmazók nem törik majd össze magukat, hogy behozzák a filmet. Brazíliában szeptember közepe óta vetítik, aki ott van éppen, azonnal induljon megnézni!

via donttouchmymoleskine

Itt a trailer, ami alapján szuper lesz a film:

Itt meg a rendező mondja el az okosságokat:

Végül pedig a film Facebook-oldala és az IMDB-oldala.

0 Tovább

Kell-e rettegni Brazíliában?

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk, amit az origóra írtam. Magamat nem idézem, mert az tré. A cikk itt.

0 Tovább

Készülhetünk az éjszakázásokra

A Nemzeti Sport a maga informatív stílusában beszámolt arról, hogy elkészült a 2014-es vb (ugye azt már mindenki tudja, hogy Brazíliában lesz?) menetrendje, eszerint néhány meccs bizony jócskán bele fog nyúlni a magyar éjszakába. A Sao Paolo-i nyitómérkőzés is meglehetősen későn, közép-európai idő szerint 22 órakor kezdődik majd, de az igazi próbatételt a manausi és a cuiabái csoportmeccsek fogják jelenteni. Az eltolódás itt nem -5, hanem -6 óra a mi időzónánkhoz képest, ezért az ottani meccsek magyar idő szerint éjfélkor fognak kezdődni. Egyébként az 1994-es egyesült államokbeli vb óta először fordul elő, hogy több időzónában játszanak mérkőzéseket, de én arra is emlékszem, hogy a 2002-es japán-koreai vb alatt reggel voltak a csoportmeccsek, ami azért mindennél bénább.

A naptárunkat viszont elég, ha a jövő évi mikulás után kezdjük töltögetni, mivel csak 2013. december 6-án fogják kisorsolni a csoportok beosztását. De 2014. július 13-ra máris lemondhatunk minden programot, mert az tuti, hogy magyar idő szerint este kilenckor kezdődik a döntő a Maracanában - már ha addigra végeznek a felújítással.

0 Tovább

Fordul a kocka: ismét portugál elvándorlás Brazíliába

Portugál gondok, elvándorlási hullám

Portugáliát nagyon sokáig Európa “szegényháza”-ként tartották nyilván. Ezen a státuson igyekezett segíteni az unióhoz való 1986-os csatlakozás, de a Caetano-rezsim alól való felszabadulás 1974-ben is pozitív hatással volt az ország gazdasági fejlődésére.

A 2008-as gazdasági világválság azonban jelentősen visszavetette az ország versenyképességét, romló gazdasági mutatók, gyengén teljesítő ipar, kereskedelem, az EU átlaghoz képest kiugróan magas munkanélküliségi ráta (az Eurostat adatai alapján jelenleg 15,7%) mind- mind az országból való elvándorlás lehetőségét vetette fel nem csak a fiatalabb generáció számára.

Az 1970-es években már megtapasztalták a portugálok ezt a fajta megélhetési okokkal magyarázható elvándorlási hullámot, akkor ugyancsak közel félmillióan hagyták el az Ibériai félsziget nyugati részét. A különbség a 70-es évekhez képest azonban az, hogy akkor leginkább Németországba, Franciaországba, Luxemburgba vándoroltak el a portugálok, mára pedig a migráció a volt gyarmatok felé, a kevésbé fejlett államokba is irányul (Angola, Mozambik, Brazília).

Fotó innen

A 90-es években is aktív volt a migrációs mozgás például Brazília és Portugália között, csak akkor éppen fordított irányú. Jelenleg a brazilok alkotják egyébként a legnagyobb bevándorlói közösséget Portugáliában, de már növekszik a visszatérést választók száma is. A ténylegesen dübörgő brazil gazdaság most újból csábítóvá teszi országát a portugálok számára.

Az elvándorlás közvetett okai között egyébként éppúgy jelen lehet az EU 27 tagállamra való bővítése, vagy akár a gazdasági globalizáció. A versenyképesség hiánya, az alacsony termelékenység pedig csak súlyosbítja a problémákat.

Ugyan mára inkább a legidősebb korosztályt érinti, de európai szinten példátlanul magas az írástudatlanok aránya (15%). Gazdasági elemzők szerint a mindenkori portugál kormánynak ezért lenne mit tennie oktatás, szakmai képzések terén, az EU-s alapokból áramló forrásokból pedig inkább erre a területre kellett volna átcsoportosítania a presztízsértékű beruházásokról (világkiállítás, labdarúgó Eb, infrastruktúra).

Az elmúlt öt évben mintegy félmillióan vándoroltak ki az adósságválsággal küzdő délnyugat-európai országból, azaz közel minden huszadik lakos hagyta el Portugáliát. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy egyre nagyobb számban hagyják el Portugáliát a képzett fiatalok, akik nem látnak jövőt a hitelválságtól sújtott, gazdasági recessziótól szenvedő országban.
A nyelvi problémák hiánya és a közös kultúra miatt Brazília is a kiutazás és munkavállalás egyik célpontjává vált.

Lisszabon

Míg Portugáliában már az egyetemi diploma, sőt a mesteri vagy doktori cím sem jelent biztos elhelyezkedési lehetőséget vagy megfelelő szakmai előmenetelt nyújtó munkahelyet, Brazíliában a felsőoktatásban is bekövetkezett expanzió ellenére -hiány van képzett szakemberekből.

Érdemes tehát felszállni a brazil gyorskocsira?

Az utóbbi években a nemzetközi sajtó szakított a Brazíliával kapcsolatos kliséivel, és figyelmét nemcsak a foci meg a szamba, hanem a brazil gazdaság is kezdi lekötni.

Az brazil gazdaság aranykorát 2002 és 2010 közöttre, Lula da Silva exelnök kétciklusnyi kormányzására szokás tenni, de tény, hogy a siker alapjait még Lula elődje, Fernando Henrique Cardoso rakta le. A feltörekvő gazdaságok elitklubjában, a BRIC-ben (Brazília, Oroszország, India, Kína) Brazília az egyik legfigyelemreméltóbb eredményeket produkálta, a részben általa alapított Mercosur – a Dél–amerikai Közös Piac – pedig lassan az EU és az Egyesült Államok gazdasági konkurensévé válhat.

Lula

Brazília önbizalomra tett szert, pláne miután a kétezres évek közepétől külföldi befektetők adták egymásnak a kilincset az országban: mindenki az elkövetkező évek szédítő fejlődésének részese akart lenni. 2002-2010 között a brazil gazdaság évente mintegy tíz százalékkal nőtt, miközben az államadósság rohamosan csökkent. Lula legfőbb eredménye talán mégis inkább az volt, hogy mindezekkel párhuzamosan csökkenteni tudta a szociális különbségeket: szociális projektjei a Fome Zero nevű éhezés elleni program, és a Bolsa Família, a gyerekek iskoláztatását és beoltottságát segítő program több millió kilátástalanságban élő családon segített.

Hiába csökkent radikálisan a mélyszegénységben élők és a munkanélküliek száma, továbbra is megmaradtak az országon belüli óriási különbségek; az extrém szegény észak-keleti országrészek nem tudták beérni a többieket. Lula kritikusai azt is felróják neki, hogy nem hajtott végre elegendő strukturális reformot, elmaradt például a jogrendszer és az adózás megreformálása.

2011 elején az ugyancsak szociáldemokrata Dilma Rousseff azzal a jelszóval vette át tőle a stafétabotot, hogy folytatja Lula összességében sikeres politikáját. 2011 elején még minden elemző cég azt jósolta, hogy Brazília ipara 2012-ben öt százalékkal nőni fog. Az első aggodalmas jelek ugyanakkor már Dilma kormányzásának elején mutatkoztak, amikor a brazil gazdaság a várthoz képest csupán 3,5 százalékkal növekedett. Ez pedig a legtöbb elemzés szerint nincs összefüggésben a piacok globális gyengülésével: a többi BRIC-állam fejlődése nem torpant meg.

Dilma

A kormány ideges lett, Rousseff pedig közgazdászként azonnal cselekedni akart. Néhány intézkedése erősen irritálta a befektetőket, például amikor tavaly szeptemberben 30 százalékos adót vetett ki a külföldi autókra. A gyengélkedő ipar helyett a mezőgazdaság kezdte el húzni az országot. Miram Leitao, a Globo újságírója szerint a kormány mindeközben pedig képes volt ügyesen elhitetni a nemzetközi sajtóval, hogy minden a legnagyobb rendben, a brazil gazdaság szárnyalása töretlen.

A brazil gazdaság fő gyengesége – Oroszországhoz hasonlóan – abban rejlik, hogy túl nagy hányadot képez az ország gazdag nyersanyagkészletének kiaknázása és külföldi piacokon való értékesítése. Ezért az ország nagyban függ a világpiaci árak alakulásától, valamint fő kereskedelmi partnereinek gazdasági helyzetétől, „így az elhúzódó globális válság negatív következményeit belső piaca sem tudja a végtelenségig semlegesíteni” – olvasható a Kitekintő szeptemberi cikkében.

Guido Mantega pénzügyminiszter viszont optimista, továbbra is bízik az idei négyszázalékos GDP-növekedésben, szakértők szerint viszont ez alig éri majd el a két százalékot. A brazil kormány szeptemberben bemutatta 2013. évi költségvetés tervezetét, ami szerint jövőre 4,5 százalékos évi GDP-növekedéssel számol.

Mindeközben az elemzők azzal riogatják a BRIC-országokat, hogy az eddigi, átlagosan 8 százalékos növekedés akár 6 százalékra is lassulhat. „A dráma még messze van, de a növekedési aranykor és a könnyű pénzek kora a BRIC-országokban is véget ért” – áll az ítélet egy augusztusi elemzésben. Egyes, még pesszimistább nézetek szerint a nemzetközi tőke most újabb feltörekvő piacot keres, az új Brazília pedig Mexikó lesz.

Óvatosabb hangok szerint Brazília marad továbbra is a külföldi befektetések kedvelt célországa, ami a következő évek nagy sporteseményei által igényelt infrastrukturális beruházások miatt valószínűleg nem is fog változni. Erre pedig Magyarországnak sem árt figyelnie: „A pillanatnyi körülmények is arra ösztökélhetik a hozzánk hasonló kisbefektetőket, hogy ha még nem szálltunk be, tegyük meg, és ha már az anyósülésen ülünk akkor semmiféleképpen sem hagyjuk el a brazil gyorskocsit.”

A cikket közösen írtuk Andrással, a Paragemblog szerkesztőjével.

0 Tovább

Izaura barátai

blogavatar

Minden Brazíliáról

Utolsó kommentek