Izaura barátai

Hónapok óta késsel és fegyverekkel támadnak a diákokra Salvadorban, Bahia fővárosában. Gyakran csak egy mobiltelefont vagy egy pár tornacipőt rabolnak, de folyamatosan rettegésben tartják a diákokat a Spiegel jó nagy cikke szerint. A támadók a szomszédos favelából jönnek - gyakran biciklivel - és szó szerint bármire képesek, ezért most az Universidade Federal da Bahia nevű salvadori egyetem a világ egyik legveszélyesebb felsőoktatási intézménye.

Pontos számok egyelőre nincsenek, de az egyetem vezetése szerint több mint száz ilyen eset fordult elő az elmúlt fél évben. A kampusz ugyanakkor paradicsomi: az 50 hektáros területet félig dzsungel borítja, majmok lógnak a fákról és érett mangók potyognak az egyetemisták ölébe - éppen ideális a gyors elrejtőzésre is.

Balra az egyetem, jobbra a favela (A képet a Spiegel adta kölcsön)

Az egyetem egyelőre nem tudja, hogyan reagáljon a rendszeres támadásokra, az egyik történelemprofesszor mindenesetre inkább a saját otthonába helyezte át a szemináriumokat, miután az egyik tanítványát fényes nappal megtámadták, elverték és kirabolták. (A teljes Stori németül a fent belinkelt cikkben olvasható.)

Ebben a szép autós reklámfilmben azt lehet látni, amint egy Audi R8 Spyder V10 suhan végig előbb Paraty-ban - ami egy Riótól 240 kilométerre fekvő bájos kisváros -, majd végigdönget az esőerdőkkel tarkított Costa Verde-n. Februárban mi is voltunk másfél napot Paraty-ban, ami azért ilyen szép, mert a belváros építészete a 17. századtól változatlanul olyan, ahogy akkor a portugál hódítók kialakították. Paraty után a videóban látható látványos útvonalon mentünk mi is Angra felé, de mi zötykölődős buszon, nem Audival. Márciusban egyébként teljesen véletlenül utaztam négy órát egy Audiban, és el kell, hogy mondjam, valóban kényelmesebb, mint a busz.

Így néz ki Paraty, amikor nincs benne Audi

Április 21-től megy majd a magyar mozikban a Rio című 3D-s animációs film, amiben egy minnesotai elkényesztetett házipapagáj a riói kavalkádba pottyan. A trailer alapján viccesen élethű a film: a sziklán, ahonnan a madarak a sárkányrepülősök között felszállnak, tényleg van sárkányrepülő-felszállópálya, az Ipanemán, ahol landolnak, felbukkan minden tipikus jelenség: a hatalmas labdákat áruló csávó, a fenék-kultúra, a szörf, a strandfoci. Amikor a végén helyi haverjuk, a tucano azzal magyarázza, hogy bénáztak, hogy nem szívükből érezték a repülést, semmi kétség nincs afelől, hogy az alkotók jól ismerik a helyi viszonyokat. (Jóhogy, mivel a Jégkorszak-trilógiát is jegyző rendező, Carlos Saldanha Rióban született 1968-ban, úgyhogy most egyszerűen csak hazabeszélt.)

A címben foglalt nagyszerű hírt nem is ismétlem itt a posztban, viszont itt a kis beharangozó, amit a granturizmo oldalára írtam pár best of képpel, amiből néhányat majd ide, a blogra is fellövünk. Este 9-től tehát a Cafén, a 98.6-on lesz hallható az adás, ami - kész szerencse - az egyik kedvenc rádióm is egyben.

Minden bizonnyal erről a kutyáról is szó lesz, aki Bahiában, az Ilha Granden helyezkedett el kényelmesen az ablakunk alatt:

Egy klasszikus kép az Ipanemáról - a valószínűleg izlandi - Kalle Gustafsson nevű fotóstól.

Két másik - a valószínűleg brazil - Patrícia Araujo Flickrjéből, via donttouchmymoleskine. Utóbbi az egyik kedvenc brazil blogom.

Sosem titkoltam, hogy Sao Paulo - a szorgalom, az agy, a biznisz és a brazil GDP-termelés fővárosa - sosem indított meg különösebben, nem is vágyom a 11 millió - óceánpartot nélkülöző!!! – paulista közé. Ugyanakkor hivatali kötelességből kirakom ezt a linket, mert a New York Times szerint azért el lehet ott szuperül tölteni 36 órát. Itt egy idézet a bevezetőből, aztán meg a tippekben és praktikus tanácsokban bővelkedő cikk linkje:

A CITY of high-rises and traffic jams in a country of rain forests and beaches, São Paulo, South America’s biggest metropolis, is a Brazilian freak of nature, except without the nature. But the city’s flaws — high prices, street crime, incessant drizzle — are no match for its strengths — artistic and business energy, relentless night life. Sometimes, it even manages to turn its flaws into assets, as when celebrated architects take ugly concrete and create post-Brutalist masterpieces, like Isay Weinfeld’s sleek bookstore Livraria da Vila on Alameda Lorena. São Paulo’s 11 million-plus inhabitants do their part by infusing the din with contagious Brazilian energy; those flashing smiles and thumbs-up signs are among the few things the city shares with the rest of the vast country whose booming economy it anchors.

Itt olvasható el az egész.

Mivel már csak alig három hét van hátra addig, hogy a világ egyik legkúlabb kulturális minisztere ever a szomszédos Bécsbe látogasson, itt van pár videó róla és tőle. Eredetileg ezt a videót akartam belinkelni, ami egy 2005-ös 20 perces angol nyelvű dokumentumfilm még regnálása idejéről, és ahol a diktatúrán és a száműzetésen kívül 13.40 körül bájos természetességgel beszél a drogozásról is "That was cool for a while, (...) but than the dream was over", 15.07-től meg Kofi Annannal zenél. Na de itt sajnos le van tiltva a beágyazás, ezért egy másikat raktam ki nagyba, ami egy közismert bahiai forró(a táncstílus)-dalocska G.G. előadásában. Kb. 1.02-nél kezdődik a Nóta. Itt pedig egy másik, szintén nem túl ismert G.G.-előadás, ami a ping-pongról szól és eléggé vicces.

Ebből a kiváló popdalból idézett Obama elnök

Obama nem tréfált, és ahogy ígérte, latin-amerikai körútjának második állomásán, Rio de Janeiróban (az első Brazíliaváros volt) vasárnap tényleg ellátogatott az Isten városába, ahol első kézből tekintette meg az UPP (Unidade de Polícia Pacificadora) projektet. (Az UPP egy sikeres bűnüldöző program, amely arra irányul, hogy visszaszerezzék a drogdealerektől és magán milíciáktól a favelák irányítását. 2010-től 12 riói favelában fut a program, az egyik a Cidade de Deus, azaz Isten városa, a Complexo Alemao nevű favelában elért őrületes sikerekről novemberben itt is szó volt.)

A brazil sajtó szerint azért is eshetett az Isten városára a választás, mert sík (olyan kivételes favela, amely nem hegyre épült) és sokkal szélesebbek az utak, mint a többi favelában, ezért itt könnyebb szavatolni a presidente biztonságát. Az elnök és családja amúgy páncélautóban utazott, és saját emberei mellett a fegyveres erők, a BOPE és az UPP helyi rendőrei is védték.

Obama az Isten városában (Forrás: Globo)

Nem is történt baj, pedig Obama még a kissrácokkal is focizott, itt a Globo minimálvideója az előkészületekről, a favela-lakók extázisáról, az integető elnökről, és az Obama hasonmásról. Ez meg itt egy remek képgaléria, egyebek mellett látható, ahogy az Obama-házaspár elragadtatva néz capoeirázó kisgyerekeket.

Azt protokoll szempontból érdekesnek tartom még megjegyezni, hogy Obama nagyobbik lánya, Malia rövidnadrágban focizgatott a helyi fiatalokkal - a különös outfitet meg a 11. képen lehet megnézni.

Jorge Ben Jor és Coelho Obamárol tweetel

A favelalátogatás előtt Obama előbb a brazil néphez beszélt (kb. "A Líbiában szabadságukért harcoló emberek és a Közel-Kelet inspirálódhat a szabad és vibráló Brazília példájából"), illetve válogatott vendégsereg előtt tartott beszédet a Theatro Municipalban, ahonnan néhány híres brazil művész azon melegében ki is nyomta a Twitterre a presidente-ről alkotott benyomásait. Leginkább azok örültek, akikről az elnök szót ejtett beszédében.

Ilyen volt például Jorge Ben Jor (lásd videó), aki nagyon belelkesedett, és büszkén írta, hogy "Nagy ölelés Obama elnöknek! Megemlített a beszédében!". Obama ugyanis idézett egy részletet a País Tropical című dalból, amikor az országról alkotott benyomásait taglalta: "Sosem gondoltam volna, hogy ez az ország még annál is szebb, mint a filmben" - utalt itt meg az Orfeu negro, azaz Fekete Orfeusz című filmre, majd így folytatta: "Ismerik, ahogy Jorge Ben Jor is mondja: "um país tropical abençoado por Deus e bonito por natureza" (kb. "Egy Isten áldotta trópusi ország, csodás természettel").

Obama a favelában lakó gyerekekkel focizik (Forrás:Globo)

A másik gyors twitteres maga a mágikus lektűrirodalom-király, Paulo Coelho volt, aki azt írta, miután Obama tőle is idézett valamelyik lényegtelen, ámde bizonyára nagy sikerű könyvéből, hogy "Obama elnök idézett tőlem". (Minderről brazilul itt.)

(Fontos politikai ügyek a másik oldalon!)

Mivel Barack Obama éppen szombaton kereste fel Dilma Rousseffet, a hatalmas ország miniszterelnökét, nemcsak mi dolgozunk a március 15-i tilitolizás miatt, hanem brazil kollégáink is.

Nem követem pontosan, mi zajlik, de az előbb belenéztem pár lapba, és eszerint rendben megérkezett az Egyesült Államok elnöke.

(Itt egy remek videó a reptéri készületekről az elnöki magángéppel.) Az előbb néztem bele a CNN tévéadásába, akkor csak annyit lehetett látni, hogy a pártja színébe (vörös) öltözött Dilma mennyivel kisimultabb, mint az amerikai elnök.

Vasárnap Obama Rio belvárosban, a lezárt Cinelandia téren fog beszélni a brazil néphez (a belépés ingyenes); és amellett, hogy ezután családjával felmennek a Corcovadóra, az Isten városa nevű favelába is ellátogatnak a Rio Times szerint (mintha a valóságban összekeveredne a favela-pápalátogatásról szóló Tropa de elite és az Isten városa című film). Az Isten városáról nekem minden brazil haverom azt mondta, hogy be ne tegyem oda a lábam, de most állítólag elindult ott valami szociális fejlesztő projekt, és kicsit jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. Mindenesetre bátor, és egyben szimbolikus szegénység elleni tett a presidente részéről.

Itt van néhány cikk a lényegi információkkal különböző nyelveken, a második - és kicsit a negyedik is - elmagyarázza az utazás célját. A fotó a Globo internetes kiadásából van.

Összegeztük, miben jobb és miben rosszabb Rio de Janeiro, mint Budapest. Bármit is mutatnak a számok, sajnos le kell, hogy szögezzem, ha a tengerparti zónában lakik az ember és van pénze, Rió nagyon sokkal jobb hely, mint Budapest.

Rióban sokkal jobb, mint Budapesten

+ Riónak van tengerpartja, ami legyőzhetetlen előny. (Budapestnek ugyan van egy folyója, de az olyan, mintha nem is lenne.)

+ A természet szimbiózisban él a várossal: sétálgat az ember a belvárosban, és egyszer csak szembepislog vele egy gekkó vagy beleütközik egy fáról lelógó orchideába. Az említett tengerpart mellet parkok, hegyek és rengeteg fa teszik élhetővé a cidade maravilhosát.

Szimbiózisban a természettel (a fotót a Santa Tereza városrészben csináltam)

+ A brazilok szenvedélyes sorban állók. Mivel hosszabb ideig éltem Berlinben, tudom, mit beszélek: a rióiak jobban szeretnek sorban állni, mint a németek!! (lásd fotó lentebb)

+ Bulihelyzetben a brazilok sokkal hamarabb elkezdenek táncolni, mint a magyarok, nincsenek ilyen irányú furcsa gátlásaik (sőt, a külkerületek utcáin a hűtőszekrény nagyságú, kocsikra erősített sufnituning-hangszórók legelső ritmusra elkezdik rázni a seggüket).

+ A rióiak az utcai étkezés királyai. A legjobbak a sarkokon álló padariák, azaz pékségek, ahol a friss és néha rejtélyes pékáruk mellett alap a frissen facsart narancs -és még ezerféle lé.

+ Ugyanitt egy kiadós és friss gyümölcssaláta trópusi gyümölcsökből csak 300 forint.

+ Szofisztikált utcadíszítési szokások: tagek helyett színes - figuratív - graffitikkel, illetve sarokkövek, transzformátorok befestésével dobják fel az utcaképet.

Graffiti a Lapán

+ A brazilok - bár lehetnek akár jóval szegényebbek, mint egy átlagmagyar - nincsenek annyira lelakva. Ezt a klímának, a szupergyümölcsöknek illetve a sportolási hajlandóságuknak tudom be - meg mert egyszerűen nem varnyognak annyit mindenen, mint mi.

+ Alig ismerek olyan brazilt, aki valamilyen hangszeren ne tudna zenélni valamennyire a kicsit élvezhetőtől a zseniálisig.

+ Szuper a vibe - bár a brazilok egyáltalán nem az a kapkodós fajta, a pezsgés mégis mindenütt ott van a levegőben.

Rióban sokkal idegesítőbb, mint Budapesten

- A rióiak (és a brazilok általában) imádják a légkondit - nemhiába, a portugál hódítók partra lépésétől csaknem 500 évet kellett eltölteniük a dögmelegben, mígnem valaki fel nem találta ezt a kitűnően hűsítő eszközt. Most úgy tűnik, utólag egyszerre próbálják bepótolni az elszalasztott négyszázvalahány évet. A legidegesítőbb, amikor a 35 fokból belépsz a 15 fokos buszba, majd fél óra múlva kezdődő arcüreg-gyulladással távozol.

- Ugyanígy túloznak a jégkockákkal (hűtőből kivett jéghideg italba vidáman dobnak bele még 5-6 darab jégkockát).

- A hidegmánia mellett a második legidegesítőbb - és egyben nagyon félelmetes dolog - a dengue-szúnyog, ami ellen nincs ellenszer és csípése akár (de azért ritkán) halálos is lehet. Roppant dilemma a védekezés: vagy magadra kensz egy liter szúnyogirtót, de akkor mikor kened be magad naptejjel? Vagy bekened magad naptejjel, de mi van, ha éppen akkor jön arra egy dengue-szúnyog?

(A következő oldalra klikkelve további okok, miért is nem akkora csapás Budapesten élni!)