A frissen sütött csirkeszívek, vöröslő rákocskák és zamatos steakek hazájában épeszű embernek meg sem fordulna a fejében az, hogy betérjen egy Mekibe. Nekünk sem fűlt a fogunk annak letesztelésére, vajon a magyar vagy a brazil Big Mac e a nagyobb, vagy hogy Budapesthez hasonlóan Rioban is beszüntették-e már a dupla sajtburger árusítását. De egészen más volt Izaura fekvése, amikor felmerült a Mekit egy az egyben lemásoló helyi lánc, a Bob's Burger neve. A Robert Falkenburg amerikai-brazil teniszbajnok által 1948-ban (!!!) alapított franchise ugyanis van annyira elterjedt, mint egyesült államokbeli nagytestvére - 637 McDonalds vs. 610 Bob's -, ezért roppant kíváncsiak voltunk, mit is tudhat. Az eredményről a hajtás után!

Könnyen lehet, hogy Vincze kisasszonnyal az egyik legelső Bob's Burger-be tértünk be, hiszen a cég a Copacabanaról szökkent szárba, és mi is itt próbálkoztunk egy késői ebéddel. A hely steril volt, fantáziátlan műanyag belsővel, jellegtelen alumínium berendezéssel. A pult hajszálra megegyezett az itthon is ismert gyorséttermekével, volt faliújság is, mosolygós csoportképpel meg a Hónap dolgozójával. Délután három óra körül érkeztünk, jócskán ebédidő után jártunk tehát, de azért így is meglepő volt a pangás. Csak néhány srác lézengett gépifagyit kanalazva és extralarge kólákat szürcsölve.

Én egy Double Cheddar menüt kértem, kedves tesztpártnerem pedig egy tonhalas szendvics-menüt salátával, amihez a népszerű brazil üdítőt, a Guarana Antarcticát ittuk. Bár addigi utazásaink alkalmával nemigen akadtak komoly nyelvi problémáink, itt mégis nehézségbe ütközött a rendelés, a kiszolgáló hölgy simán összekeverte a salátát a krumplival. De mi csak elnéző mosollyal vártuk ki a pontos összeállítást, hiszen a brazil vendéglátáson edződve egy pillanatig sem vettük komolyan azt a lehetőséget, hogy Bobnál aztán tényleg fast lesz a food.

A baj inkább azzal volt, hogy míg máshol a ráérős kiszolgálást fantasztikus ízekkel kompenzálták, addig Bobnál inkább a közepes felé hajlott az étel. A tonhalas szendvics teljesen átlagos volt, abból az angol háromszögalakú fajtából (jó, ezt tudtuk előre), a "trópusi" elnevezéssel kecsegtető salátában nem volt semmi olyan, amit egy hazai teszkó hűtőpultjából ne halászhatnánk elő. A sültkrumpli friss volt és meleg, de hát azt is fagyasztott áruból sütötték. Viszont a töpszli Double Cheddar szendvics, na az tényleg finom volt! Érződött, hogy nem pácsóval felütött polietilén fejhúsból készült, hanem legelő, kérődző és nagyokat múúúúzó valódi szarvasmarhából.

De egy finom szendvicsért soknak éreztünk az összesen 3750 forintnyi realért, így hát ha legközelebb Rioban járunk, bíz meg sem állunk majd valamelyik botequimig (azaz kiülős-étkezős-iddogálós-meccsnézős helyig), hogy ott ugyanennyiért elcsipegessünk egy kis sült polipot vagy fokhagymában pirított csirkefalatkát, és legurítsunk hozzá egy-egy pohár jéghideg barna sört.