Várhatóan egy hét múlva átváltozik ez a blog egy félig személyes útibloggá, ugyanis ha jövő hétfőig eltart az enyhülés, és nem lesznek reptérzárak; valamint befejeződik a jelenleg igen kellemetlen náthám, Egyhúrosgitárral (aki hamarosan elkezd itt blogolni) felszállunk egy Rióba tartó gépre.

Én most látogatok el harmadszor a hatalmas ország egykori fővárosába, amit a brazilok cidade maravilhosaként (csodálatos város) emlegetnek, és ahonnan az első két alkalommal alig tudtam kitenni a lábam. Először csak néhány napra rándultam ki egy Paraty mellett lévő quilombóba (egykori rabszolgák által alapított közösség, kb. mint egy kis falu), ahova riói capoeirásokkal mentünk egy elképesztő négynapos fesztiválra.

A Paraty melletti quilombo lakóépületei

Másodszor egészen a rióiak number one nyaralóhelyéig, az Ilha Grande-ig merészkedtem, ahol alig szálltam le a hajóról, egy teknős úszott el a lábam mellett, amikor pedig alkalmi spanyol cimboráimmal átmásztunk a dzsungelen (én egy óra alvás után, kb. 90 fokos páratartalomban, a kis Hawainas-papucsomban), majmok ugráltak felettünk és majdnem belegyalogoltunk egy hatalmas pókba. Másnap egy kolibri szemezett velem úgy fél percen át.

Ilha Grande - Praia Branca

Ezúttal megpróbálok VÉGRE eljutni Bahiába is, amire nyomós okom van, illetve az Ilha Grande ismét tervbe van véve, mert pont olyan az a sziget, ahogy a filmekben a földi paradicsomot ábrázolják.