Kedves utazótársam, Egyhúrosgitár felettébb vonzódik az álnevekhez, van is neki vagy öt. Az egyiken írt egy szép és tanulságos, de legfőképp okos-elemző cikket a brazilok harsogó vallásosságáról. A cikk a funky-keresztény mindennapi.hu-n jelent meg.

Idézek belőle egy kicsit, hogy mindenki lássa, érdemes elolvasni (a sárkányölős fotót én csináltam egy ökomenikus kegytárgyboltban, de odaajándékoztam a rokonszenves keresztényeknek):

"Elég beülni egy taxiba, vagy buszra szállni, és azonnal szemünkbe ötlenek a műszerfalat díszítő ájtatos mondatok: "Isten az én buszvezetőm", "Isten vigyáz rám". [...] Egy popcornárus targoncáján pedig szigetelőszalaggal kiragasztva ez áll: "Én és egész családom Isten dicsőségéért dolgozunk."

Ez meg egy illusztráló fotó Bahiából, Barra Grande kikötőjéből. A baloldali hajón az az alapigazság áll, hogy "Aki dolgozik, azt Isten megsegíti":