Izaura barátai

Ebben a több mint egyórás albumban a guarani indiánok kultúrája hallható, egészen pontosan gyerekek énekelnek állítólag spirituális dolgokról. A guarani indiánok szerint a gyerekek tiszta lények, és istenük, Nhanderu, egyenesen nekik küldi ezeket a dalokat.

A guarani indiánok Latin-Amerika több országában élnek, elszórva nagyjából a mai Paraguay, Argentína, Brazília, Uruguay és Bolívia területén. A nyelvük a guarani. 

Végül egy szomorú infó: Brazíliában a guarani indiánok az országos átlaghoz képest több mint harmincszor több öngyilkosságot követnek el, aminek a legfőbb oka, hogy az ültetvények területének növelése miatt egyre több földet vesznek el tőlük. A legtöbb áltozat 15-29 év közötti. Brazíliában amúgy 46 ezerre becsülik a számukat, az összes őslakos indián aránya pedig a 200 milliós ország lakosságának kevesebb mint 0,5 százaléka. Amúgy a hatalmas ország területének 12 százaléka elismert indián terület.  Itt van erről egy cikk angolul.

(Ide klikkeljen, ha a jövőben nem szeretne lemaradni a brazil hírekről!)

A fenti a trailer, ez meg itt egy dokumentumfilm:

Szerdán megnéztem a Xingu című brazil film európai bemutatóját (eddig állítólag csak egyszer mutatták be, ezelőtt 3 hónappal az Amazonas Filmfesztiválon Manausban), amit viszonylag pangó újságírói érdeklődés övezett a Berlinalén. Mondjuk ennek az is oka lehet, hogy épp a 12-es versenyfilmmel egyidőben vetítették.

Mindig előre lenyűgöz, ha egy játékfilm megtörtént eseten alapul, és bár az indián-téma 12 éves korom óta már nem tartozik a legszűkebb érdeklődési körömhöz - ekkor egy nyár alatt elolvastam a Nagy indián könyvet és nem sokkal később a Winnetou-t is, majd rengeteg Karl May-al okosítottam tovább magam -, mégis beültem rá, egyrészt az említett igaz történet miatt, másrészt, mert csodás tájakat ígértek.

Kaptunk is csodás tájakat Mato Grosso tartományból, és emellett egy fantasztikus történetet az ún. humánus emberről. Volt ugye három testvér; Orlando, Claudio és Leonardo Villas-Bôas, akik megunva kényelmes Sao Paolo-i életüket, úgy döntöttek, hogy résztvesznek az első expedíción, amit Brazília az ország észak-nyugati belső felébe indított. 1943-at írunk, előttük soha senki nem lépett erre a földre, kivéve azokat, akik nap mint nap azon lépkednek, vagyis az indiánokat.

A kezdeti ellenérzés után barátság alakul ki a testvérek és a xingu-indiánok között, előbbiek egyenlő félként tisztelik az utóbbiakat, utóbbiak befogadják őket; közösen építenek például repülőgép-leszállópályát, ám amikor egy napon a fél falu meghal a fehér emberektől elkapott náthában, rádöbbennek mérhetetlen felelősségükre. Innentől kezdve egyetlen életcéljuk lesz, hogy kicsikarják az indiánok területéből egyre többet kiharapni szándékozó államtól az őslakosok törvényi védelmét. Az elképzelésük persze nem minden ponton cseng össze az államvezetés politikai és a gazdasági érdekeivel. És akkor innentől nem is árulok el többet, ha netán nem hozzák be Magyarországra a filmet, érdemes letölteni.

A sajttájon kiderült, hogy az ötlettel, hogy a három testvér még Brazíliában sem nagyon ismert sztoriját megfilmesítsék, Orlando Villas-Bôas fia kereste meg az Isten városának producerét, Fernando Meirelles-t. Ő erre megkérdezte Hamburgert, aki eleinte szkeptikus volt, plusz: "nem akartam semmi nemzeti vagy triviális dolgot csinálni, de a kutakodás után teljesen tűzbe jöttem".

Forgatás

És ebből lett ez a csodás film. Egyrészt ennyire szép képeket nem láttam mostanában moziban, másrészt a történet nem esik az esztétikum áldozatául: jó dinamikájú, izgalmas Stori, ami az említett rendezőt dicséri (2007-ben Hamburger a Berlinalén a versenyfilmek között indult Az év, amikor a szüleim nyaralni mentek című filmmel). Szuper továbbá a Xingu zenéje is, és ahogy néztem, meglehetősen hűek maradtak a három testvér történetéhez (róluk itt van még több infó).

A készítők szerint egyébként a történelem éppen ismétli önmagát, a legfőbb kérdés újra az, milyen és mekkora fejlődést akar Brazília (lásd pl. erdőírtások, a 2010-ben fejezett hatalmas gát ügye vagy a világ harmadik legnagyobb tervezett vízierőműve az Amazonas mentén, aminek Dilma elnők nemrég zöld utat adott, és ezzel 40 ezer indián lakóhelyét zúzná szét).

Érdekes különben, hogy a Xingu Nemzeti Park, amit az indiánok zavartalan életmódjának megőrzésére a testvérek létrehoztak, modell lett Latin-Amerikában, és később az egész világon.

Az UNESCO szellemi kulturális örökség kormányközi bizottsága csütörtökön kilenc olyan elemmel növelte a szellemi örökség listáját, amelyek úgynevezett sürgős megóvást igényelnek.

Az eltűnés által fenyegetett szellemi kulturális örökség kategória UNESCO-listájára mások mellett felkerült a Koredugaw mali titkos társaság szertartása, az északkelet-kínai hocsék (nanájok) elénekelt meséi, az iráni drámai előadásforma, a nakkali vagy az indonézek "ezer kéz tánca".

Brazíliából a yaokwa, az enawene nawe amazóniai nép rítusa került a listára. Az enawene nawe népcsoport Amazónia déli részén él, amely a yaokwa nevű, kb. 7 hónapig tartó ceremóniáját a száraz évszakban tartja. Ezzel tisztelik meg a Yakairiti szellemeket és biztosítják a kozmikus és a társadalmi rendet. A tízperces filmből kiderül, hogyan.

(Figyelem, pucér embereket tartalmazó videó!)