Idokozben mar nem Bahiaban vagyunk, mint ahogy az a korabbi posztbol is minden bizonnyal kiderult, hanem Rio de Janeiro allamban, az Ilha Grande nevu oruletes szigeten (hogy miert oruletes, azt majd egy kesobbi posztban kifejtem, most csak annyi, hogy oruletes a biodiverzitas: ha csak az allatokat vesszuk szamba, mi majdnem egy het alatt lattunk kolibrit, leguant, teknost, szines halakat, papagajt, nagy pokokat, es en tavalyelott majmot is lattam, iden nem).
Szoval az Ilha Granderol majd lesz kulon is szo, most az oruletes pentek esti koncertrol fogok irni, ahova egy kedves, kivilagitatlan es alighanem illegalis barkaval mentunk rokkolni.
Kb. most is ilyen imazsban jelent meg D2, a hires rock-rapper
Valamikor a het kozben megjelentek a plakatok az Ilha Grande fofalujaban, Abraaoban, hogy penteken lesz Marcelo D2 koncert a szarazfoldon, es 15 reais (kb. 1800 HUF) fejenkent az ut oda-vissza. Mivel en eleg nagy Marcelo D2-os vagyok (mostantol D2), rabeszeltem Egyhurosgitart, hogy fizessunk be, es igy is lett. (Aki sosem hallott volna rola, olvassa el ezt a kis rovid ismertetot.)
Pentek este a kituzott 8.30-as indulas elott nemetesen, mar tiz perccel korabban ott toporogtunk a molonal, es amikor a hajo (a kepen) olyan 40-kor befutott, rajtunk kivul csak ket tinedzserfiu es edesanyjuk lepett a federzetre. Aztan olyan haromnegyed 9-9 kozott megerkezett egy csapat helyi arc, akik szunet nelkul orditoztak egymasnak 2 metertol 10 meterig terjedo tavolsagbol, illetve azt kurjogtak, hogy `bora, bora!, vagyis huzzunk mar el innen. De fel tizig nem tortent semmi. Ekkor - azaz a kituzott indulas utan egy oraval - kiderult, hogy 25 fo alatt nem fut ki a hajo, mi 18-an vagyunk, ezert az lett a megoldas, hogy gyorsan mindenki bedobott egy otost, es igy vegre elindultunk.
Ez a visszaut a bulihajon, latszik, hogy nemelyek alvasat a hangos hajokurt sem tudta megzavarni (az ulo lany azt a feliratot takarja el, hogy a hajot a teremto vezeti)
Szerintem a 25 eves koruli szorfnadragos, csupasz felsotestu legenyseg a hajozasi szabalyok egy jelentos reszet megszegte, nemcsak azert, mert a kormanyos folyamatosan tolta a soroket, hanem azert is, mert semmilyen vilagitast nem lattunk a hajon, ellenben eleinte a reggae, aztan a baile funk, majd a house es techno uvoltott egy hutoszekreny nagysagu hangszorobol; mikozben a falu legmenobb leanyai raztak a fenekuket (szo szerint), az ifjak pedig serenyen hengergettek a makonyakat. Mi nehany, a fedelzeten vasarolt sorrel igyekeztunk enyhiteni a kulonleges helyzet okozta szorongasunkon.
Tizenegy utan valamivel vegre siman befutottunk Angraba, a kikotobe, ahol egy nem annyira szimpatikus utastarsunkhoz csapodva kozelitettuk meg a koncerthelyszint. Utkozben buszken mutogatta a kezfejere tetovalt llha Grande terkepet, elmeselte, hogy Svajcban elt ket evig, olyasmit hadovalt, hogy majd bevisz minket ingyen (vegul persze kifizettuk az 50 reais-os belepojegyet) es neha erthetetlen angolra valtott. Szoval mar elegge le akartuk razni, amikor vegre megerkeztunk a koncerthelyszinre.
(Mindenkepp olvasson tovabb, a kalandok folytatodnak es oceanos-napfelkeltes foto is lesz!)
Utolsó kommentek