Idokozben mar nem Bahiaban vagyunk, mint ahogy az a korabbi posztbol is minden bizonnyal kiderult, hanem Rio de Janeiro allamban, az Ilha Grande nevu oruletes szigeten (hogy miert oruletes, azt majd egy kesobbi posztban kifejtem, most csak annyi, hogy oruletes a biodiverzitas: ha csak az allatokat vesszuk szamba, mi majdnem egy het alatt lattunk kolibrit, leguant, teknost, szines halakat, papagajt, nagy pokokat, es en tavalyelott majmot is lattam, iden nem).

Szoval az Ilha Granderol majd lesz kulon is szo, most az oruletes pentek esti koncertrol fogok irni, ahova egy kedves, kivilagitatlan es alighanem illegalis barkaval mentunk rokkolni.


Kb. most is ilyen imazsban jelent meg D2, a hires rock-rapper

Valamikor a het kozben megjelentek a plakatok az Ilha Grande fofalujaban, Abraaoban, hogy penteken lesz Marcelo D2 koncert a szarazfoldon, es 15 reais (kb. 1800 HUF) fejenkent az ut oda-vissza. Mivel en eleg nagy Marcelo D2-os vagyok (mostantol D2), rabeszeltem Egyhurosgitart, hogy fizessunk be, es igy is lett. (Aki sosem hallott volna rola, olvassa el ezt a kis rovid ismertetot.)

Pentek este a kituzott 8.30-as indulas elott nemetesen, mar tiz perccel korabban ott toporogtunk a molonal, es amikor a hajo (a kepen) olyan 40-kor befutott, rajtunk kivul csak ket tinedzserfiu es edesanyjuk lepett a federzetre. Aztan olyan haromnegyed 9-9 kozott megerkezett egy csapat helyi arc, akik szunet nelkul orditoztak egymasnak 2 metertol 10 meterig terjedo tavolsagbol, illetve azt kurjogtak, hogy `bora, bora!, vagyis huzzunk mar el innen. De fel tizig nem tortent semmi. Ekkor - azaz a kituzott indulas utan egy oraval - kiderult, hogy 25 fo alatt nem fut ki a hajo, mi 18-an vagyunk, ezert az lett a megoldas, hogy gyorsan mindenki bedobott egy otost, es igy vegre elindultunk.
Ez a visszaut a bulihajon, latszik, hogy nemelyek alvasat a hangos hajokurt sem tudta megzavarni (az ulo lany azt a feliratot takarja el, hogy a hajot a teremto vezeti)

Szerintem a 25 eves koruli szorfnadragos, csupasz felsotestu legenyseg a hajozasi szabalyok egy jelentos reszet megszegte, nemcsak azert, mert a kormanyos folyamatosan tolta a soroket, hanem azert is, mert semmilyen vilagitast nem lattunk a hajon, ellenben eleinte a reggae, aztan a baile funk, majd a house es techno uvoltott egy hutoszekreny nagysagu hangszorobol; mikozben a falu legmenobb leanyai raztak a fenekuket (szo szerint), az ifjak pedig serenyen hengergettek a makonyakat. Mi nehany, a fedelzeten vasarolt sorrel igyekeztunk enyhiteni a kulonleges helyzet okozta szorongasunkon.

Tizenegy  utan valamivel vegre siman befutottunk Angraba, a kikotobe, ahol egy nem annyira szimpatikus utastarsunkhoz csapodva kozelitettuk meg a koncerthelyszint. Utkozben buszken mutogatta a kezfejere tetovalt llha Grande terkepet, elmeselte, hogy Svajcban elt ket evig, olyasmit hadovalt, hogy majd bevisz minket ingyen (vegul persze kifizettuk az 50 reais-os belepojegyet) es neha erthetetlen angolra valtott. Szoval mar elegge le akartuk razni, amikor vegre megerkeztunk a koncerthelyszinre.

(Mindenkepp olvasson tovabb, a kalandok folytatodnak es oceanos-napfelkeltes foto is lesz!)

A beleptetes harom szuros: eloszor biztonsagi orok engednek be egy fokapun, utana veszel egy jegyet, aztan meg egy kapu, ahol a ferfiakat ferfiak, a noket nok motozzak meg, es sitty-sutty, mar bent is vagy.

D2 elott egy kozepesen unalmas szamba-zenekar melegitette a sokszinu es sokszubkulturaju kozonseget, aztan olyan fel 2-kor vegre elkezdodott a koncert, egybol a leghiresebb slagerrel (Qual e), amit, ha brazil zeneimmel szorakoztatom otthoni kis barataimat, en is rendre le szoktam jatszani. A zenekaron egyebkent alaposan latszik a Black Eyed Peas-szel vegzett egykori kozos munka, Egyhurosgitar szerint D2 egyenesen a brazil Limp Bizkit, en azert nem vagyok ilyen szigoru, szerintem nem az, meg ha a rapper, dj, mc, ket gitaros, dobos felallas kisertetiesen hasonlo is.

D2 amugy a hatalmas Stussy feliratu polojaban, kalapjaban es combkozepet veregeto gatyajaban (illetve az osszes nemverbalis rapjelzest tartalmazo higanymozgasaval) ugy nezett ki, mintha a Beatsteaks nevu berlini zenekarbol erkezett volna 2005-bol, es pompas, de csupan 1 ora 22 perces showt tolt (ezt kesobb mar a visszauton mondta egy Ilha Grande-i utastarsunk, aki Rioban es Argentinaban mar tobb mint ket oras D2-koncerten is reszt vett, szoval most eleg csalodott volt). Mi azonban elegedettek voltunk, annak ellenere, hogy a szazezer fos vitorlaskikoto-varosban egy nem tul zuzos, kisse hakniszeru, de korrekt koncertet tolt D2, aki eppen egy hosszu turnen van.

Kiemelkedo pillanat az mc beatboxolasa volt, elbeatboxolt par nagy slagert a Seven Nation Army-tol a Sunday Bloody Sunday-ig. Fel is vettem videora, kesobb majd felrakom. Kulon erdekesseg, hogy a felig nyitott sportcsarnok fenti reszen szinhazi paholyokra emlekezteto blokkokban is voltak kisebb csoportok; illetve, hogy ket meter magas, kifogastalan megjelenesu oltonyos-nyakkendos biztonsagi emberek a tomegben folyamatosan mozogva felugyeltek a koncertet. Pedig sem a varos, sem a kozonseg nem tunt felelmetesnek.


A koncerthez jaro extra a napfelkelte volt

D2 befejezte, amint lement a szinpadrol rakevertek a gepzenet, szoval visszatapsolasra eselyt sem hagytak. Ugy hajnali fel negykor jott meg egy batucada-zenekar, aki lenyomta a Monobloco teljes repertoarjat, mi haromnegyed 5 korul hagytuk ott a mulatsagot es indultunk vissza a parti setanyon a hajohoz.

A visszautra a legenyseg furcsamod nem lett sokkal jozanabb, es ebbeli jokedveben minden szembejovo hajora rakurtolt, feldudalta egy furotorony szemelyzetet is, majd az Ilha Grandet is vegigdudaltak, mikozben azt kurjongattak, hogy ne aludjatok. Egyszer az az otletuk tamadt, hogy az egesz hajo buvarkodjon egyett, de ez szerencsere nem lelt hangos tamogatasra, igy aztan ebben a kivalo hangulatban futottunk be reggel fel 8 korul az Ilha Grande-ra, miutan megtekintettuk eletunk legszebb napfelkeltejet (lasd foto).